A középpártok összeomlását, a szélsőbaloldal és a szélsőjobb előretörését nem egy európai országban láthattuk az utóbbi időben. Szlovénia után most úgy látszik, Svédország jön a sorban, ahol az elmúlt héten megbukott a balközép kormány.
A parlament ugyanis hétfőn megszavazta a Stefan Löfven miniszterelnökkel szemben a Svéd Demokraták nevű szélsőjobboldali párt által benyújtott bizalmatlansági indítványt. A javaslatot a 349 tagú törvényhozás 181 igen, 109 nem szavazat ellenében fogadta el, 51 tartózkodással. Az indítvány azért lett sikeres, mert a szélsőbal megvonta a támogatását a kormánytól.
Miközben ideológiailag gyűlölik egymást, az európai szélsőjobb és az európai szélsőbal sok helyen egymást segíti a napi politikában. Hiszen egyikük sem kerülhetne hatalomra, ha hagyná kormányozni a középpártokat; a svédek nem az elsők az EU-ban, ahol a szélsőbal buktathat mérsékelt baloldali koalíciót. Ennek eredményeként pedig a jobboldal, sőt annak egyre szélsőségesebb változatai kerülhetnek hatalomra.
Most valami hasonló történik Stockholmban - ha nem sikerül hétfőig összetákolnia egy újabb koalíciót a svéd történelemben példátlan módon, bizalmi szavazás után megbukó Löfven szociáldemokrata miniszterelnöknek.
Amennyiben nem jut eredményre a tárgyalásain, akkor a bizalmi szavazás elvesztése után mindenképpen le kell mondania a miniszterelnöknek, ha nem hirdet hétfőn új választást. Ha meghirdeti, akkor ügyvezetőként három hónapig maradhat a posztján, és szeptemberben kell voksolniuk a svédeknek.
Ha azonban hétfőig Löfven talál elég támogatót a kormányzáshoz, akkor csak "formailag" kell lemondania. Ilyenkor a parlament elnöke kap átmenetileg jogköröket, neki kell tárgyalássorozatot kezdenie arról, kinek van többsége a törvényhozásban. Ha Löfven garantálni tudja a szociáldemokraták többségi támogatását, akkor újra kormányfői felkérést kaphat a házelnöktől, és akkor új parlamenti szavazás erősítheti meg az újonnan felálló Löfven-kabinetet.
Friss nyilatkozata szerint az előrehozott választásban bízik Carl Bildt korábbi miniszterelnök - aki tehát nem hisz abban, hogy Löfven elég támogatót találna magának a további kormányzáshoz. Bildt a jelenlegi legnagyobb jobboldali ellenzéki tömörülés, a Mérsékelt Párt színeiben irányított évekkel ezelőtt egy svéd kormányt.
De mi történt az északi országban? A Baloldali Párt mindeddig kívülről támogatta a bukás szélén lavírozó baloldali (szociáldemokrata-zöldpárti) kormányt, amelyet ezen kívül még liberális és középpártok segítettek abban, hogy hatalmon maradjon. Löfven ugyanis száz szocdem mandátummal rendelkezik mindössze a 349 tagú svéd parlamentben. A második legnagyobb erőt a Mérsékelt Párt képviseli 70 honatyával, a harmadik helyen a 2018-as választáson a szélsőjobb, a Jimmie Akesson vezette Svéd Demokraták futottak be, mintegy hatvan képviselőjük ül a Riksdagban. Azaz
a szélsőjobbnak sikerült a hagyományos jobb- és baloldal tömbjei közötti egyensúlyt megbontania. A jövőben így szinte elképzelhetetlen lenne, hogy a Svéd Demokraták valamilyen szintű támogatása nélkül jobboldali koalíció alakuljon az északi országban.
Ennek oka az, hogy a közbiztonság és a lakhatás kérdései foglalkoztatják inkább a svédeket, nem a Covid-járvány kezelése vagy a gazdasági teljesítmény. Mindazonáltal, hogy a többi skandináv államhoz viszonyítva, arányosan sokkal több svéd halt meg a pandémia alatt, mint dán, norvég vagy finn polgár. Az sem számít, hogy éppen a járványkezelésben sokat bírált módszerek, a szigorúbb lezárások elkerülése miatt a svéd gazdaság az üzleti hírügynökségek szerint az olasznál, a franciánál, a spanyolnál és a németnél is kevésbé esett vissza a járvány alatt, és gyorsabban kezdett visszaemelkedni a gazdasági teljesítmény a korábbi szintre.
Ehhez képest az embereket - nem meglepő módon - a mindennapi gondjaik foglalkoztatják: a lakbérek szabályozása, illetve az, hogy a Reuters hírügynökség szerint Európában a fiatal svéd férfiak halnak meg leggyakrabban - a bandaháborúknak tulajdonítható - lövöldözések miatt.
Mindennek megvan a közvéleményre gyakorolt hatása is: a legfrissebb kutatások szerint, ha most tartanának előrehozott választást, akkor a jobboldal kerülne hatalomra. Persze csak a Svéd Demokratákkal kiegészített, a szélsőségek felé "nyitott" jobboldal nyerhetne a baloldallal szemben.
A migránsellenes - korábban fehér felsőbbrendűséget hirdető, de a legszélsőségesebb követelésektől időközben visszatáncoló, Akesson által kicsit "fazonírozott" - Svéd Demokraták így most akár a Mérsékelt Párttal is tárgyalhatnak majd az esetleges koalícióról. Ehhez azonban az kellene, hogy Löfven tényleg lemondjon, a parlament elnöke pedig vagy a Mérsékelteket kérje fel kormányalakításra - akik aztán a többi jobbos és középpárttal megegyeznek egy új koalícióról -, vagy előrehozott választást írjanak ki, ahol a jobboldalnak lehet nagyobb esélye a győzelemre.
Ez azonban csak hétfőn fog kiderülni, mármint az, hogy Löfvennek távoznia kell-e a posztjáról. A szociáldemokraták vezetője nagy küzdő, bukását már számtalanszor megjósolták, de 2014 óta mégiscsak ő kormányozza a skandináv államot. És most is arra törekszik, hogy sikerüljön újra annyi koalíciós partnert és külső támogatót találnia, hogy megőrizze bársonyszékét.
Úgy tűnik, hogy az egyik partnere, a Centrum Párt (mintegy harminc képviselővel a 349 tagú Riksdagban) segítséget nyújthat a kormánykoalíciós ismételt összetákolásában. Annie Lööf pártelnök ugyanis úgy nyilatkozott, hogy készek visszakozni attól a követelésüktől, ami a Löfven kormány bukását okozta. A lakbérek szabályozásáról szóló vita lényege az, hogy
a baloldali kormány a szegényebbek számára fontos lakbérplafon eltörlését akarta, emiatt a szélsőbalos Baloldali Párt viszont megvonta a külső támogatást a kabinettől.
A Centrum Párt visszakozásáért - ami még korántsem elég az új balközép koalícióhoz - cserében most adócsökkentést követel. Ez talán könnyebben mehet majd Löfvennek, feltéve, hogy sikerül megőriznie a kormányfői posztot.
A miniszterelnökség megtartása azonban nem lesz egyszerű feladat. A Baloldali Pártban ugyanis egy radikális politikus vette át az irányítást nemrég, aki aligha nyugszik bele könnyen a kompromisszumokba. Az iráni származású Nooshi Dadgostarról van szó, akit az angol sajtó néha csak Dadgostar elvtársnőként emleget.
Ráadásul nemcsak Dadgostarral, hanem az immár nyíltan a jobboldal felé kacsintgató Liberális Párttal is meggyűlt a baja a bukás óta Löfvennek. Ezt a Liberális Pártot is egy bevándorló hátterű politikusnő irányítja, Nyamko Sabuni. A 19 képviselővel rendelkező liberálisok be is jelentették, hogy nem hajlandóak Löfvennel tárgyalni a balközép koalíció megújításáról.
Sabuni most egy jobbközép kormányt látna szívesen, de erre önmagában a mérsékelt jobboldalnak nem biztos, hogy lesz esélye. Igaz a Mérsékeltek vezetője, Ulf Kristersson már a Centrum Pártot helyezi nyomás alá: támogatná-e egy jobboldali koalíció létrejöttét? Ha ugyanis ők kihátrálnak Löfven mögül, akkor a balközép kabinet esélye nullára csökken. Annál inkább növekedhet a bevándorlásellenes - korábban a fehér felsőbbrendűséget hirdető - Svéd Demokraták esélye, hogy egy új kormánykoalícióba bekerüljenek vagy azt kívülről támogatva kerüljenek "zsarolási pozícióba".
Márpedig - hogy a svéd politika abszurditásait bemutassuk - az egykor a fehér felsőbbrendűséget hirdető Svéd Demokraták sikerét most két olyan pártvezető teheti lehetővé, akik maguk is bevándorlók leszármazottjai. Ráadásul egyikük egy szélsőbalos pártot irányít. És a ráadás: bár a Svéd Demokraták több szélsőséges programpontjukat feladták, a bevándorlók egy részét kiutasítanák jelenlegi programjuk szerint is a skandináv országból, ha hatalomra kerülnének.
