Három arany, három ezüst és három bronz érmet nyertek a magyar versenyzők a szakmák Európa-bajnokságán, az EuroSkills Budapest versenyen, a fiatal szakemberek megmérettetésén. Az egyik aranyérmet Nagy Ádám János épületasztalos szerezte meg, és a nemzet legjobbja kitüntetést is ő kapta. Miért választotta pont az asztalos szakmát? Mit tart legszebbnek benne? Hogyan készült a versenyre? Erről beszélgettünk.
- Milyen érzés volt aranyérmet nyerni?
- Fantasztikus! A verseny alatt végig Istenre gondoltam.
- Miért lett asztalos? Kézműves szakmákban dolgozók – cipészek vagy hangszerkészítők - gyakran panaszkodnak, hogy nincsen utánpótlás, a gyakorlati szakmák ma nem olyan népszerűek.
- Látom magam is, hogy kevesen vagyunk a szakmában, előfordul, hogy ha egy alkalmazott egy cégtől kilép, nehezen találnak mást a helyére.
De én azért lettem asztalos, mert nekem ez volt a szívembe írva: hogy fával dolgozzam. És nem érdekelt, hogy esetleg más szakmával több pénzt kereshetnék.
Ha nem érzem jól magam valamiben, nem fontos, mennyit lehet vele keresni. Szeretem a mesterségemet.
- A családban volt erre minta?
- Nálunk nincs más asztalos rajtam kívül. Én azonban már gyermekkoromban nagyon sokat barkácsoltam, szerszámokkal dolgoztam, ajándékba mindig szerszámokat kértem. Mivel a szüleim egyetemet végeztek, és szerették volna, ha továbbtanulok, volt azért némi küzdelem azért, hogy asztalos lehessek.
- Mi a legszebb a szakmában?
- Maga a faanyag, ha valódi fával dolgozhat az ember és nem előregyártott lapokkal. Az első, ami megfogja az embert, a fa rajzolata – szeretem nézegetni. A fának illata van.
A fa annyira egyedi, nincs két egyforma darab.
Mindegyik másképpen nő, kicsit más a külsejük, én ezt nagyon szeretem. Az egész fílinget. Azt, hogy valami kézzel foghatót csinálok, azt, amikor elkészül egy bútor, amit lapokból és fadarabokból rakunk össze.
VIDEÓ: Nagy Ádám János a verseny hajrájában:
„Hálásan köszönöm nektek a rengeteg szurkolást, imát, gratulációt! Az hogy 1. helyezést érhettem el (…) nem egyedül az én érdemem, sok ember munkája van benne. Először is Istennek vagyok hálás - a felkészülésen, és a versenyen is végig rá támaszkodtam, amikor elkezdtem félni, vagy aggódni, belé kapaszkodtam! Köszönöm Babanecz Csabának a szakmai, és lelki támogatását ebben a jó pár hónapban, és főleg a versenyen! Köszönöm a szponzoroknak a támogatásukat, nélkületek sem ment volna! Azt, hogy a Nemzet Legjobbja én kaptam, még most is próbálom feldolgozni, azt gondolom hogy bármelyik csapattársam megérdemelte volna, hatalmasat küzdött mindenki a saját szakmájában!” - írta Facebookon a verseny után Nagy Ádám János.
- Van olyan álma, amit szeretne megvalósítani a szakmájában?
- A tervem az, hogy saját vállalkozást indítsak és egyedi bútorokat készíteni. És majd a fiataloknak szeretném nekik megmutatni a szakma szépségét, szeretném őket erre a szakmára tanítani.
- Mennyire nehéz ma ezt a szakmát választani és kitanulni?
- Aki asztalos akar lenni, annak nincsen nehéz dolga, több helyen is folyik OKJ-s képzés. Azt látom, sokan egyetem után keresnek ilyen képzéseket és mennek el szakmát tanulni.
- Mi volt a legnehezebb darab, amit eddig elkészített?
- Egyértelműen az EuroSkills-re készült feladat, mivel eleve nem a megszokott műhelykörnyezetemben dolgoztam, ráadásul az is nehezítette a dolgomat, hogy annyian néztek közben. És persze nagy volt a nyomás, mivel a többi ország versenyzője is a legtöbbet akarta kihozni magából.
- Mennyi ideig tartott a felkészülés?
- Az intenzív része fél évig, napi nyolc órában gyakoroltunk a Kaesz Gyula Faipari Szakgimnázium és Szakközépiskola műhelyében a másik asztalossal, Simon Krisztiánnal, a Sárvári Ági dekoratőrrel és Balogh Krisztián kőfaragóval. A teljes felkészülés egy évig tartott.
A feladatot a verseny előtt 3 hónappal kaptuk meg. Ez úgy néz ki egyébként, hogy minden versenyzőhöz tartozik egy szakértő a megmérettetésen, aki gyakorlatilag edzi, felkészíti a résztvevőt. A magyar koronát kaptam témának - a verseny előtt 3 hónapig csak ezt gyakoroltuk, illetve ennek többféle módosítását.
A csavar pedig az volt a megoldásában, hogy verseny előtti napon 30 százalékban módosították a feladatot.
- Ebben a feladatban mi volt a legnehezebb?
- Talán az, hogy a megfelelő vonalak mentén vágjak, marjak, mert szigorúan vizsgálták a konformitást, vagyis azt, hogy amit csináltam, megegyezik-e a tervvel. Szigorúan meghatározták, melyik darabot vagy melyik csapot hova illesztem be. Át kellett látni az egész feladatot, pontosan tudni kellett, melyik vágás hova fog kerülni.
- Mi mindent pontoznak egy ilyen versenyen?
- Az én szakmámban objektív és szubjektív szempontok szerint is értékelnek. Nagyrészt objektív pontokat adnak, nagyon sok múlik a méreten. Ezt úgy kell elképzelni például, hogy az illesztéseknél, ahol a csapos anyag összeér a csaprésessel, van egy vájat, ahol a két anyag találkozik, és ott 0,2 milliméter lehet legfeljebb a hézag. Ha ennél nagyobb, akkor nem adnak pontot. A külméreteket, belméreteket pedig 1 milliméteres tűrésekkel nézték nálunk.
Számít a felületkidolgozás – ez azt jelenti, hogy a csapokat, csapréseket mennyire szépen alakítjuk ki, mennyire szépek az ívmarások. A végén azt is megvizsgálják, mennyire szép a teljes munkadarab lecsiszolása.
Sőt: kidolgozás közben is ellenőrzik és pontozzák a feladatot, úgy, hogy még ragasztás előtt ki kell vinnünk a zsűrinek, és ők darabokban nézik.
Az EuroSkillsen idén 31 magyar versenyző szerepelt 27 szakmában, és az arany-, ezüst- és bronzérmeken kívül 8 kiválósági díjat szereztek, az összesítésben pedig Magyarország a negyedik helyen végzett. Az oroszok Ádám szerint nagyon rákapcsoltak, mivel jövőre ők rendezik a versenyt, és a franciák is ügyesek voltak.
- Mi az, ami az asztalos szakmában a legnehezebb?
- Egyrészt megfelelni a kihívásoknak és a megrendelők igényeinek, másrészt felmérni a saját kapacitásunkat és nemet mondani bizonyos munkákra. Sokan túlvállalják magukat, majd nem tudják tartani a határidőket, a vevők pedig elégedetlenek.
Mivel egyedi bútorokat gyártunk, minden munka más és más. Van például, aki egészen futurisztikus konyhát kér.
Gyakran kerülünk új helyzetek elé, változatos ez a munka.
