A 90-es évek elején elképesztő éhezés tombolt Észak-Koreában. A Szovjetunió felbomlása után a terméketlen talajú ország élelmiszerforrásai hirtelen elapadtak, az a kevés rizs és kukorica, ami mégis megtermett, aszály és árvíz következtében elpusztult. Az észak-koreaiak nagy többségét állandó éhség kínozta és amit tudtak, megettek, virágokat, patkányokat, olykor a kannibalizmustól sem riadtak vissza. Konzervatív becslések szerint legalább félmillióan, egyes becslések szerint 2 millióan haltak éhen.
Mindeközben 1994 júliusában a következő bejelentést tette a phenjani állami rádió:
A Nagy Szív megállt dobogni,
vagyis meghalt Kim Ir Szen. Jóllehet, már évtizedek óta készültek arra, hogy a Nagy Vezér egyszer majd átadja a hatalmat (a kommunista országokban egyedülálló módon a saját fiának), az országos éhezés miatt nem volt könnyű az átmenet. Kim Dzsongil nem mert szembenézni a problémákkal és egy hároméves gyászidőszak ürügyén kivárt. A nép ezt nem vette jó néven: a 90-es évek végére hiába enyhült az éhhalál alultápláltsággá, hiába kapta meg a Kedves Vezető nevet, Kim Dzsongil személye örökre összefonódott a rendkívül nehéz időszakkal, miközben apjára azóta is úgy emlékeznek, aki alatt Észak-Korea virágzott.
Nem csoda, hogy amikor újabb utódlásra került sor, a harmadik generációt képviselő Kim Dzsongun a nagyapja örökségét kívánta tovább vinni, egy kis változtatással - a XXI. század kommunista diktátora öreg tábornokok helyett az okostelefonozó és nyugati divat szerint öltözködő millenniál generációra építi a hatalmát.
A Briliáns Elvtárs
Cikkünk Anna Fifield június elején megjelent, The Great Successor: The Divinely Perfect Destiny of Brilliant Comrade Kim Jong Un (A Nagy Örökös - A Briliáns Elvtárs Kim Dzsongun ördögien tökéletes végzete) című könyve alapján készült. Fifield a Washington Post pekingi irodájának vezetője, korábban Japánról és a két Koreáról tudósított a Washington Postnak és a Financialt Timesnak. Az újságíró tucatnyi alkalommal járt Észak-Koreában, a könyv megírásához a saját tapasztalatain és kutatásain kívül a Kim család külföldön élő, illetve menekült észak-koreaiakkal készített interjúit is felhasználta. Fifield könyvében számos aspektusban vizsgálta meg Kim Dzsongun életét, cikkünkben ennek most csak egy töredékét tárgyaljuk.
Az utód
Miközben nem kevés észak-koreai végső kétségbeesésében még a tehénürülékben egyben maradt kukoricaszemeket is megették, Kim Dzsongil családja a bőség zavarával küzdött az étkezőasztalnál: grillezett fácán, cápauszonyleves, sült csirke, teknős várta őket minden nap.
A rizsszemeket egyenként kellett kiválogatnia az alkalmazottaknak, hogy minden egyes felszolgált szem a Kim család tányérján hibátlan és ugyanakkora méretű legyen.
Hetente egyszer szusi volt a menü, amelyet egy Japánból hívott szakács készített. Anna Fifield megtalálta a szakácsot, akit könyvében Fudzsimotónak nevezett. A férfi feladata nem csak az volt, hogy a Kedves Vezető rokonaira főzzön, hanem hamarosan a két testvér, Kim Dzsongun és a nála két évvel idősebb Kim Dzsongcshol játszótársa is lett - bármilyen furcsán is hangzik ez. Elkísérte őket a Kim család vidéki kúriára is, így elég alapos képet kapott arról, hogyan élnek az ifjú "hercegek".
Kim Dzsongilnak több asszonytól is születtek gyerekei, köztük a 2017-ben idegméreggel meggyilkolt Kim Dzsongnam, aki legidősebb fiúként eredetileg "a trón" várományosa volt. A Kedves Vezető azonban a 90-es évek elején megváltoztatta a döntését: legkisebb fiát, Dzsongunt a 8. születésnapján tábornoki ruhába öltöztették, az igazi, vezérkari tábornokok hajbókoltak előtte és még egy dalt is énekelt neki Lépések címmel, amely arról szólt, hogy Kim tábornok (vagyis Dzsongun) lépései közelebb visznek minket egy fényesebb jövőhöz.
Édes élet
A Kim Dzsongil első és második házasságából származó gyerekek nem találkoztak egymással, egy elzárt ingatlanon, de különböző luxusvillákban helyezték el őket, az észak-koreai közvélemény pedig egyáltalán nem tudott róluk. A brit import textilből készült, és méretre szabott ruhába bújtatott gyerekekkel különtanár foglalkozott, voltak saját testőreik, szakácsuk és sofőrjük.
Minden egyes házban tévék, számítógépek, videojátékok, játékgépek, Yamaha és Stenway zongorák álltak a rendelkezésükre, nem is beszélve a Legóval, Playmobillal, kisautókkal, kirakós játékokkal, játékfegyverekkel teli játszószobákról. És ha ez még mindig lett volna elég, beülhettek a kényelmes fotelokkal felszerelt, hangszigetelt házimozik egyikébe is filmet nézni. Az Észak-Korea-szerte található tucatnyi ingatlanokban, például a tengerparti Vonszanban, parkméretű kerteket alakítottak ki mesterséges tavakkal és vízesésekkel, kosárlabdapályával, úszómedencével.
Dzsongun és Dzsongcsol több hamis útlevéllel is rendelkezett, ezért az átlagos észak-koreaiakkal ellentétben rendszeresen jártak külföldre. Voltak például a tokiói Disneylandben, ahol annyira megtetszett nekik egy, a 3D-s filmvetítésen használt mozgó szék, hogy édesanyjuk, Ko Jonghi rá is kérdezett a Disney-nél, hogy mennyibe kerülne egy ilyen, mert szívesen hazavinnének egyet. Az ár azonban még a Kim családnak is túl magas volt.
A magántanulói évek után Kim Dzsongunt 1996-ban, 12 éves korában Bernbe küldték tanulni, hogy csatlakozzon Dzsongcsholhoz. A két fiúra az anyai nagynénjük és annak férje ügyelt, álnevet vettek fel és egy négytagú diplomatacsaládként pózoltak. Az angol nyelvű magániskolába a svájci fővárosban élő jómódú külföldiek gyerekei jártak, egy félév 20 ezer dollárba került. Mivel a két fiú más gyerekektől elzárva nőtt fel, Fudzsimotó szerint Dzsongun nagyon magányos volt, a beilleszkedés nem ment gyorsan.
Az osztálytársai által introvertáltként leírt és néhány közeli baráttal rendelkező Dzsongun az első év után átiratkozott egy hagyományos iskolába, ebben az időszakban lett a kosárlabda szerelmese. Rajongott a Chicago Bullsért, Michael Jordanért, iskola után mindig rögtön a kosárlabdapályára ment és estig ott lógott. Állandóan melegítőben járt és olyan cuccai voltak, amelyekről a 90-es évek végén az osztálytársai csak álmodhattak: Nike Air Jordan, PlayStation, minidisc-lejátszó, és olyan filmek, amelyeket még nem is játszottak a mozik.
Az alábbi térképen Vonszan egy részlete látható. A pirossal jelölt repülőtértől északra fekvő tengerparti, erdős-fás, jachtkikötővel ellátott rész a Kim család birtoka.
Felkészülés
Kim Dzsongun 2001-ben tért haza Észak-Koreába és beiratkozott a Kim Ir Szen Katonai Akadémiára, amelyet öt évvel később - természetesen - dicsérettel végzett el. A külföldi média és titkosszolgálatok előtt titok volt, hogy Dzsongunt 8 éves korában már kijelölték a Kedves Vezető utódának, de 2006 környékén már a dél-koreai sajtóban is megjelentek olyan feltételezések, hogy nem Dzsongcshol lesz az új vezért, mert nem alkalmas a feladatra. (Kim Dzsongnam ekkor már jobbára külföldön élt, így vele egyáltalán nem számoltak.)
A hatalomátvételhez vezető folyamat 2008-ban gyorsult fel egyik pillanatról a másikra, amikor Kim Dzsongil sztrókot kapott és egy időre kómába esett. Később jobban lett, ám a kezelésére odarendelt francia orvos egyértelművé tette, hogy a Kedves Vezető bármikor újabb sztrókot kaphat. Az idő szorítása miatt 2009. január 8-án Kim Dzsongil hivatalosan értesítette a Koreai Munkapártot, hogy az utóda Kim Dzsongun lesz. A nagyközönség ekkor még mindig nem tudott Dzsongun létezéséről, de az állami tévéből és rádióból értesülhettek arról, hogy az ország történelmi átalakulás előtt áll. Elkezdték játszani a "Lépések" című dalt is, és a lakosság megkapta feladatként, hogy a heti kötelező ideológiai továbbképzésen tanulják meg.
Nemsokára már kiírták a nevét is és elkezdték felépíteni a hivatalos életrajzát, amely szerint Kim Dzsongun háromévesen már tudott lőni és 100 méterről eltalált egy villanykörtét. Nyolc éves korában tudott kamiont vezetni és teljeskörű ismeretekkel rendelkezett a katonaságról, a haditengerészetről és a légierőről, amit tudni lehet. A propaganda egy ponton annyira átesett a ló túloldalára, hogy a Dzsongun-életrajzot visszahívták és átdolgozták, mert azt már ők is túlzásnak érezték, hogy a Vezető Elvtárs gyerekkorában 200 kilométer per órás sebességgel ment motorcsónakkal.
2010 augusztusában Dzsongun elkísérte az apját kínai útjára, így Észak-Korea történelmi szövetségesének is hivatalosan bemutatkozott. Még az év szeptemberében négy csillagos tábornoknak nevezték ki, majd két, a rezsim fenntartása szempontjából is igen fontos pozíciót kapott: megválasztották a központi katonai bizottság főtitkár-helyettesének és beülhetett a munkapárt központi bizottságába is. A párt hivatalos lapja, a Rodong Szinmung lehozta az első hivatalos fotót is róla: fekete, Mao Ce-tungot idéző öltönyében, oldalt felnyírt, középen kettéválasztott hajával Kim Dzsongun éppen úgy nézett ki, mint a nagyapja, csak fiatalabb kiadásban. Egyes pletykák szerint ebben volt szerepe némi plasztikai sebészeti beavatkozásnak is.
A Nagy Örökös
A Koreai Központi Televízió bemondónője 2011. december 19-én könnyek között jelentette be, hogy két nappal korábban meghalt Kim Dzsongil. Bár ez hatalmas veszteség volt az országnak, a bemondónő megnyugtatta a népet, hogy nem kell aggódniuk, Kim Dzsongun a forradalom "Nagy Örököse", a legmegfelelőbb ember Észak-Korea vezetésére.
Az új vezető rögtön belevágott a munkába: járni kezdte az országot, a katonai hadgyakorlatoktól kezdve a gyárakig. Új címekkel ruházta fel magát, amelyek között voltak átlagosak is, mint a párt első titkára vagy a nemzeti védelmi bizottság elnöke, de olyanok is, mint
A Szeretet Legjobb Megtestesülése, a Határozott és Nagylelkű Vezető, a Szocializmus Napja vagy a Huszonegyedik Század Fényes Napja.
Ezek a propagandaszólamok nevetségesen hangzanak, de Kim Dzsongun nem viccelt. Amint lehetett, lezárta a határokat és szigorúan korlátozta az információáramlást. Ezután körbenézett a pártvezetők között, hogy ki lehet az, akire számíthat és ki az, akire nem, hova kellenek új emberek. Akiről úgy gondolta, hogy árthat neki, eltávolította a színről: a védelmi miniszter kivégzéséhez például légvédelmi rakétákat használt.
A hatalom megszilárdításához azonban szüksége volt arra is, hogy az emberek úgy érezzék, hogy egyre jobban élnek - hívja fel a figyelmet Fifield. Dzsongun ezért egy kicsit lazított a szabályokon és innentől kezdve az állam, ha nem is segítette, de eltűrte a kisebb magánvállalkozások létezését és nem büntették meg azt, aki magánfodrászként dolgozott vagy Kínából behozott DVD-lejátszókat árult, sőt, még a földművesek is megtarthatták a termény egy kis részét. 2019-ben már 400 államilag engedélyezett piac működött Észak-Koreában, ez a duplája annak, mint a Kedves Vezető alatt.
Y-generációs diktátor
Kim Dzsongun nagyon szeret jól élni, a dél-koreai hírszerzés úgy számol, hogy országszerte harminchárom, mindenféle luxussal felszerelt háza van. A fő birtok Phenjanban található, 2012 környékén építették át, a feltételezések szerint több tízmillió dollárért. A főváros mellett van egy másik birtoka is, itt bowlingpálya, lőtér, istálló és focipálya is található. És persze ott van a vonszani tengerparti ház, amely Kimmel baráti kapcsolatot ápoló Dennis Rodman szerint átmenet Disneyland és Hawaii között.
A fényűző élet finanszírozásához pénz is kell, és egy egész kis csapat dolgozik azon, hogy ezt megkeressék. Az úgynevezett "pénzmesterek" egy részének a feladata a külföldi befektetések bevonzása az országba, mások az észak-koreai munkások külföldi munkavállalását szervezik:
a mintegy 100 ezer ember évente 500 millió dollárt küld haza a rezsimnek.
Olyanok is vannak, akik azt felügyelik, hogy az észak-koreai állami hackerek hogyan dolgoznak, ők bankszámlák feltörésével és kriptovaluták ellopásával 2016 óta körülbelül 650 millió dollárt szereztek Észak-Koreának.
Bár a pénzemberek és családjuk vagyona meg sem közelíti a Nagy Örökösét, de az átlagos koreaihoz képest igen jól élnek. A Phenjanban vagy a tengerparti kereskedelmi csomópontokban élő elit az 1983-ban (vagy 1984-ben) született Kim Dzsongunnal egyidős vagy nála fiatalabb tagjai külföldön tanulnak, havi 400 dollár (120 ezer forint) a zsebpénzt kapnak, nyugati, de legalábbis jobb minőségű kínai ruhákat hordanak és megengedhetik maguknak, hogy ne az olcsó hazai élelmiszert, hanem a jóval drágább importot vegyék meg.
A jövő
Egyelőre nem tűnik úgy, hogy Kim Dzsongun uralmának a közeljövőben vége lesz.
A pártvezetésnek megmutatta, hogy ha kell, kemény kézzel bánik el ellenfeleivel. Az észak-koreaiaknak pedig megmutatta, hogy az ő uralma alatt senkinek nem kell éheznie. A világnak pedig megmutatta, hogy - ha nem is ment könnyen - de képes működő hidrogénbombát építeni, de arra is hajlandó, hogy felelős vezetőként baráti jobbot nyújtson az ellenségként kezelt Dél-Korea miniszterelnökének.
Anna Fifield szerint ez az a három dolog, amelyre Dzsongun tudja alapozni a jövőbeli hatalmát.
Nagy valószínűséggel az utódlás is biztosított, bár erről pontos információk nincsenek. Még arra is csak hosszú évek után lett bizonyíték, hogy Dzsongun elvette feleségül az elit családból származó Ri Szoldzsut. Feltételezések szerint két-három gyerekük született, de a Kim családra jellemző diszkréció miatt rejtegetik őket a nyilvánosság elől.
Észak-Korea addig is családi vállalkozásként működik tovább: a dél-koreai hírszerzés úgy tudja, hogy Koreai Munkapárt propagandaosztályának második emberévé nevezték ki Kim Jodzsongot, Kim Dzsongun húgát. A nő korábban gyakorlatilag a kabinetfőnöki feladatokat látta el bátyja mellett, de ő képviselte Észak-Koreát is a dél-koreai téli olimpián, a kinevezéssel pedig ő lett az ország kettes számú vezetője.
Egy akadálya azonban lehet Kim Dzsongun több évtizedes uralmának, mégpedig az egészsége. Annak ellenére, hogy az észak-koreai vezető imádja a kosárlabdát, ő maga jól láthatóan erősen túlsúlyos, fiatal kora ellenére nehezen mozog, gyorsan kifárad, ami arra utal, hogy a szíve erős terhelésnek van kitéve. Ez pedig akár 10-20 évvel is megrövidítheti a várható élettartamát.
Kiemelt kép: KCNA / AFP
