"A Sötét Főnix az utolsó X-Men film, legalábbis a Fox stúdió 2000-ben indult sorozatából" - írtam tavaly nyáron, a pocsék Sötét Főnix kritikájában. Micsoda tévedés volt ez! Mielőtt a mutáns szuperhősök filmjogai visszaszállnának a Foxot bekebelező Disney-Marvelre, a stúdió még besuvasztott egy ráadás mozit a saját sorozatába. Nem állíthatjuk, hogy szükség volt erre.
Az új mutánsok abban az értelemben mégsem tartozik az X-Menhez, hogy sem az eredeti széria, sem a 2011-ben újraindított és a múltba helyezett sorozat szereplői nem tűnnek fel benne. Hősei olyan figurák, akiket eddig nem láttunk, és akik csak remélik, hogy egyszer majd csatlakozhatnak az X-Menhez. Talán e célból tartják őket megfigyelés alatt - vagy durvábban fogalmazva: bebörtönözve - egy homályos és elszigetelt létesítményben, ahol a neurotikus Reyes doktornő vizsgálgatja őket nap mint nap, egy olyan felnőtt kétségbeesett szigorúságával, aki határozatlan ideig napközis tábort kénytelen vezetni öt hormontúltengéses kamasznak, a helyettesítő tanárok felbukkanásának leghalványabb reménye nélkül.
Az új mutánsok tehát tinifilm, sokkal inkább, mint bármelyik korábbi X-Men, pedig azokban is mindig hangsúlyos volt az ifjúsági szál. Az első sorozatban Vadóc volt az, aki kamaszként szembesül a képességeivel, és ezzel rögtön életveszélybe is sodorja a fiút, akivel csókolózni szeretne. Később ugyan nem a tinimutánsok jutottak főszerephez, de majdnem mindegyik epizódba került olyan konfliktus, ami a tinifilmes műfaji sémákat mozgósította, mint Vadóc, Jégember és Pyro szerelmi háromszöge az X-Men 2-ben, vagy a Mystique-ért epekedő Bestia szála X-Men: Az elsőkben és folytatásaiban.
Az új mutánskaland tinifilmes megközelítéséhez a stúdió annak a Josh Boone-nak szavazott bizalmat, aki a Csillagainkban a hiba megrendezésével már bizonyította, hogy elfogadhatóan vászonra tudja vinni az irodalmi young adult alapanyagot - annál a filmnél John Green sikerregényét -, kamaszhősei pedig, számos túlkoros hollywoodi álfiatallal ellentétben, nem tűnnek bántóan hiteltelennek. Ezúttal egy indián lány, Dani áll a történet középpontjában, körülötte pedig négy másik ifjú mutáns tűnik fel, akik mind arra keresik a választ, hogy pontosan mit is akarnak velük csinálni a rejtélyes klinikán. A gyanús Dr. Reyes eközben azt szeretné megtudni, mi Dani természetfeletti képessége. Ez ugyanis a lánynál nem olyan egyértelmű, mint a farkassá változó Rahne, a tűzsugarakat lövellő Roberto, a repkedő Sam vagy a trükkös varázslatokat (?) bemutatni képes Iljana esetében.
A forgatókönyvet társíróként is jegyző Boone tehát egyfelől az új szereplők összeboronálására, másrészt a rájuk leselkedő veszély kibontakoztatására vállalkozik Az új mutánsokban. Míg az előbbi történetszálhoz a már említett tinifilmes toposzokat használja - kamaszos ellenségeskedéssel, erőfitogtatással és szerelemmé szövődő barátsággal -, addig az akciódúsabb részeket horrorfilmes hatásokkal tálalja, az X-Men filmek megszokott ábrázolásmódjához képest viszonylag merészen.
A cselekmény előrehaladtával ugyanis az összes mutáns titkos félelmeit és feldolgozandó traumáját megismerjük, ezek pedig rendre valamilyen túlvilági borzalommal vannak összefüggésben.
A nyílt kifejtés helyetti utalgatásban, az elhallgatásban rejlő lehetőségeket kihasználva a rendező úgy tud rémfilmes hátteret adni a hősök egyéni történeteinek, hogy nem kell bevállalnia a magasabb korhatár-besorolást. A fundamentalista vallási gyülekezetben boszorkánynak kikiáltott Rahne, kivált pedig a múltban gyerekrabszolgaként tartott, Slender Manre hajazó szörnyek elől menekülő Iljana háttértörténete így valóban a szériától szokatlanul sötét, ijesztő kontúrokat kap.
Boone törekvése az X-Men széria óvatos áthangolására nem teljesen újdonság ugyan a sorozatban - Az új mutánsok egyetlen jelenete sincs olyan rémisztő, mint az ifjabb Stryker feltűnése és rémlátomásai az X-Men 2-ben -, de rokonszenves. Hatásfoka mégis jelentősen csorbul, méghozzá azért, mert az új mutánshősök egész egyszerűen sótlanok és unalmasak. A két fiú tökéletesen felcserélhető egymással. Jellemző módon most, a kritika írásakor kellett rákeresnem, pontosan mi is a szuperképességük, a filmben ugyanis az is gyér és jellegtelen.
A lányok sokkal izgalmasabb figurák, de csak Az új mutánsok viszonylatában, egyébiránt az ő jellemük is kidolgozatlan, titkaik megismerésére nem furdal a kíváncsiság. Az egyetlen meglepő fordulat Dani és Rahne alakuló kapcsolatában következik be, azonban ennek semmi köze a szuperhőskalandokhoz és természetfeletti képességekhez, annál több a tinifilmes motívumokhoz és azok felfrissítéséhez a kortárs Hollywoodban.
Márpedig a különféle csoportdinamikák alakulásáról szóló X-Men sorozatban érdekes karakterek nélkül nem marad szufla.
A mutánsok és az emberek egymás mellett élésének rendezése érdekében küzdő, ám élesen eltérő módszereket választó Xavier és Magneto szembenállása, vagy Logan, Jean Grey és Küklopsz tragikus szerelmi háromszöge azért tartották fent a nézői érdeklődést húsz éven át - a képregényekben pedig ennél is tovább -, mert ezek a karakterek árnyaltak és sokszínűek, kapcsolataik bonyolultak. Az új mutánsokban hasonló rétegzettségnek nyoma sincs. Ennek hiányában pedig Boone filmje, hiába a frissnek ható horrorfilmes megoldások, végeredményben csak az X-Men tartalékcsapatának edzőmeccseként értékelhető, és a tétjei is ennek megfelelően maradnak csüggesztően alacsonyan.
Az új mutánsok (The New Mutants), 2020, 94 perc. 24.hu értékelés: 5/10
