Ugyan Hollywoodnak már-már kóros kényszere van arra, hogy újra és újra nekifusson ugyanazoknak a sztoriknak és hősöknek, aligha van annyira túlexponált szereplője a filmtörténetnek, mint Batman alakja. Ám miközben az n 1-edik Batman-film készültéről hallani elsőre tényleg mindig nevetséges, ezeket a mozikat végül mégis muszáj látnunk, mert mi van, ha most tényleg sikerül valami újat mondani, valami izgalmas fogást találni?
Annál is inkább, mivel ez a vérfrissítés, ugyebár, korábban is összejött már. Miért ne sikerülhetne még egyszer? Ezzel függhet össze az is, hogy a Denevérember alakját elkerülte az a fásultság, ami az utóbbi években rátelepedett a szuperhősfilmek korába belefáradt filmrajongókra, melynek eredményeképp a nagyközönség által még mindig imádott képregényfilmek már számosságuk okán is unott fanyalgást váltott ki a szakmából. Nem, egy új Batman - vagy bármely ősellensége, gondoljunk csak a Joaquin Phoenix-féle Jokerre - még a keményvonalas cinefileknek is érdekes lehet. Pláne, ha Matt Reeves rendezi, aki mutatott már egyet s mást sötét és egzisztencialista sci-fi vízióiból. Ha nem is tudott olyan mérföldeset lépni címszereplője pszichéjének mélyébe, mint ahogy Todd Phillips tette Joker alakjával,
Reeves a legújabb Batmanben sikeresen adott új mélységet ennek a hősnek.
Kapcsolódó
Miért egy ámokfutó pszichopata a filmtörténet kedvenc karaktere?
Jokerről van szó, ki másról? A karaktert újra és újra körültáncolja a filmvilág, és a közönség érdeklődése sem lankad. De miért?
Egyvalamiben nincs vita, akármelyik Batman-filmet nézzük: Gotham mindegyik vízió szerint undorító egy hely. A bűn melegágya, ahol kicsiben és nagyban is folynak a játszmák, ahol gyakorlatilag soha senki nem érezheti magát biztonságban, ahol a város puszta létezésével sebzi meg azokat a szerencsétleneket, akik sajnálatos módon ide születtek. Reevesnél sincs ez másként, ráadásul a város épp polgármester-választás előtt áll, és úgy tűnik, komoly változások várhatók, a sejthető vezetőségváltás előtt pedig a jelenlegi rendszer kegyeltjei igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni a zavarosban halászásból. Igen ám, de a város fontos döntéshozóit egyszer csak egy rejtélyes alak kezdi gyilkolni. Mindegyik áldozatról kiderül, hogy valami mocskos titkon ült haláláig, és közös az is, hogy holttestük közelében mindig akad néhány rejtjelezett fejtörő, melyeket egy idő után magának a Batmannak címez a Rébusz néven emlegetett sorozatgyilkos.
A nyomok egy titkos, a város fontos emberei körében népszerű éjszakai klubhoz vezetnek, egyre-másra derül ki újabb feddhetetlennek hitt fejesről, hogy vaj van a füle mögött, a várost uraló kábítószer, a drop ömlik mindenütt, a Rébuszt kereső Batman pedig a hirtelen felbukkant Macskanő segítségével nyomoz.
Az új Batmanről nagyjából a második info, ami eljut a közönséghez - az első Pattinson főszereplése -, hogy a film szokatlanul hosszú. Valóban két óra és ötvenöt perc kell ahhoz, hogy Reeves végigmondja a meséjét - csak óvatosan az üdítővel -, éspedig azért, mert annyira sokrétűre írta ezt a sztorit. Ez a film, a horrorral kacérkodva ugyan, de egyértelműen krimi-thriller akar lenni, sokkal inkább, mint karakterdráma: a Rébusz áldozatai által kirajzolt, egyre mélyebb korrupciós hálót akarja felfejteni, illetve mondani egyet s mást a hatalmasok és az elesettek polgárháborúval fenyegető ellentétről, mintsem a Denevérember lelkének mélyelemzését akarja elénk tárni.
Ami azt illeti, ezen a fronton belefért volna valamivel több kiegyensúlyozottság a forgatókönyvbe: hogy Bruce Wayne mit érez, mi hajtja őt, mit miért tesz úgy, ahogy, hogy miként viaskodik benne a sötét oldal és a humanizmus, arról esik ugyan szó, de messze nem elég ahhoz, hogy igazán értsük őt. Persze érthető rendezői döntés is lehet ez: a karakter rejtelmességének kétségkívül megőrzi belső mozgatórugóinak homályban hagyása - de együttérezni vele, drukkolni neki mégis csak könnyebb lenne, ha ennél kicsit jobban belelátnánk a lelkébe.
Amit viszont látunk, azt Robert Pattinson egészen remekül tálalja: a színész szikár alkata hihető szögletes milliomosfiúként és sérthetetlen páncélba bújva is, arca is egyszerre képes tükrözni Wayne napfényt sose látott, sápatag, vívódó karakterét és Batman démoni mivoltát is. Apropó, démoni: ez a Batman cseppet sem hasonlít a családbarát, gyerekek-kedvence szuperhősképre, amit a Marvel hősei képviselnek. Oké, soha nem is hasonlított, hiszen Batman egy alapvetően sötét karakter, de ez a Batman olyannyira ördögi, hogy a gothami gyerekek sokkal inkább bepisilnének rémületükben, ha meglátnák, mintsem ujjongva ünnepelnék hősiességét. Ez a sötétség érezhetően kapcsolatban áll Bruce Wayne vívódásaival: a bosszúvágy, a kétely, az elfojtott düh forrong benne, és csap ki néha önpusztítás-közeli akcióiban. Érezzük, hogy pusztán az önuralmán múlik, hogy nem kezd véres önbíráskodásba bármelyik percben; hogy tudna ölni; és hogy korántsem könnyű neki visszafojtani ezt. Pattinson Batmanje emellett elpusztíthatatlanabb, mint bármely eddig látott szuperhős: a golyó lepattan róla, egy közvetlen közelről megtapasztalt robbanás után még csak nem is nagyon köhög, se tűz, se zuhanás nem árt neki, csak megy előre, mint a tank, és bosszul tovább, még ha nem is teljesen biztos abban, hogy kire is irányítsa ezt a bosszúvágyat. Innen nézve pedig elég nehéz elhinni, hogy ehhez a reaktorként izzó sötétséghez bárki romantikusan vonzódna - láthatóan Reeves sem akart túlzottan a Macskanő-románcra építeni.
Pattinson tehát remek, közelmúltban szerzett pszicho-thrilleres tapasztalatai egyenes ágú folytatását látjuk itt, és bár sokat nem szerepel a vásznon, de Paul Dano Rébusza is borzongatóan beteg, kicsit talán túlságosan is az. Zoë Kravitz vagány és természetes alakítást nyújt, kár, hogy nem kapott ennél komolyabb feladatot - bár az, hogy róla is alig tudtunk meg valamit, tulajdonképpen egybevág azzal, ahogy Batman kártyáit sem teríti ki a film. Ugyanakkor abban azért bízhatunk, hogy Reeves nem ötletek híján döntött főszereplői személyiségének sötétben hagyása mellett: ez a Batman egyértelműen folytatódni szeretne, és ha erre lehetőséget kap - ami gyakorlatilag borítékolható -, akkor még kiderülhet, hogy a Messiás-kompexusos milliomoson túl ki is ez a Bruce Wayne.
Greig Fraser operatőr ezúttal is kiélhette az eseménydús pusztítás képeiben szerzett tapasztalatait, itt is sikerrel teremt atmoszférát, Gotham egyszerre fenségesen nagyszabású és gyomorforgató - örökké, már-már komikusan sötét és esős, ahogy azt egy ennyire túltolt film noirtól elvárható. Matt Reeves hatalmasat vállalt, de vállalását elbírta, sőt, sikerre vitte, a korrupció tanulság és kiút nélküli, reménytelen vízióját alkotva meg - melybe a valaha volt legsötétebb Batman próbál mégis csak valami reménysugarat csempészni.
A Batman március 3-tól nézhető a mozikban. 24.hu értékelés: 8/10
