A Kīlauea nem tétlenkedett az elmúlt évtizedekben: 1983-ban a Hawaii egyik szigetén található tűzhányó elkezdett kitörni, és abba sem hagyta egészen 2018-ig. A 35 éves aktivitással igazi rekordtartó, az elmúlt évszázadokban nem volt olyan vulkán, ami ilyen sokáig ennyire aktív lett volna - írja a Science Alert.
2018-ban a vulkán még utoljára rákapcsolt, és sorozatos kitörésekkel búcsúzott: a keleti törésvonal-zónájában egész városrészeket tett élhetetlenné. Mire a kitörés befejeződött, a Hawaii-szigetet 35 négyzetkilométeres területen kihűlt láva takarta, és
több száz otthon vált lakhatatlanná.
Bár kutatók nagyjából sejtik, hogy ehhez a nagy erejű kitöréshez a magmanyomás felgyülemlése és a törésvonalak gyengülése járulhatott hozzá, a pontos ok-okozati mechanizmusok egyelőre nem tisztázottak. A Miami Egyetem kutatóinak új tanulmánya, amely a Nature-ben jelent meg, amellett teszi le a voksát, hogy a Hawaii-t a kitörés előtti hónapokban extrém mennyiségű esőzés sújtotta, ez vezethetett az intenzív természeti jelenséghez.
Az extrémet tényleg szó szerint kell érteni: a rendkívüli csapadékos időszak a szomszédos Kauai-szigeten 24 óra alatt 1,26 méter csapadékot jelentett. Ez az egész Egyesült Államokban rekordot jelent.
Mivel a Kīlauea hidrogeológiailag nagyon összetett rendszer, nagyon nehéz megmondani, hogy az extrém esőzések pontosan hogyan segíthették a kitörést. A vulkán körüli terület például porózus bazaltos kőzetből áll össze, ami átengedheti a vizet a mélyebb rétegekbe. A vulkán belsejében található, felforrósodott üres terekben így a folyadéknyomás nőhet, ami gyengébbé teszi a vulkánkőzetet, új repedéseket hozhat létre, vagy újra aktiválhatja a régieket. Ezeken keresztül a magma újra utat talál magának. A
Egyelőre mindez csak hipotézis, de vulkanológusok szerint igencsak elképzelhető - de csak akkor, ha a vulkáni kőzet már egyébként is sérülékeny és gyenge volt.
Főkép: AFP PHOTO / US Geological Survey/HO
