Az állam jóindulatán múlik, kapnak-e kártalanítást a megalázott rokkantak

• Az Orbán-kormány 2011-ben úgy döntött, hogy a kiadások csökkentése érdekében átalakítja a megváltozott munkaképességűek ellátórendszerét.
• A kimondott cél az volt, hogy a rokkantnyugdíjasok egy részét visszavezessék a munkaerőpiacra, amit úgy érték el, hogy lejjebb tették a lécet, vagyis új felülvizsgálati rendszert építettek ki, amiben a rokkantak egy része egészségesnek vagy kevésbé rokkantnak számított. Erre hivatkozva csökkentették vagy megvonták az ellátásukat.
• Nagyjából a felülvizsgáltak tizedéről, több mint 20 ezer emberről állapították meg, hogy egészségkárosodásuk mértéke nem éri el a 40 százalékot, így ellátásra nem jogosultak.
• A kormány 2011-ben még azzal számolt, hogy a rokkantak jelentős része, mintegy 150 ezer ember újra munkába állítható. Öt év alatt valóban 180 ezerrel csökkent a rokkantsági, rehabilitációs vagy más egészségkárosodási ellátásban részesülők száma, ám sokan közülük időközben elérték a nyugdíjkorhatárt, vagyis rendes nyugdíjra váltak jogosulttá. Ez idő alatt több tízezer új rokkantsági kérelmet utasított el a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal.
• Az Alkotmánybíróság tavaly novemberben megállapította, hogy a kormány megszegte az Emberi Jogok Európai Egyezményét azzal, ahogy elvette a rokkantnyugdíjasok juttatásainak nagy részét anélkül, hogy figyelembe vette volna az ellátásra jogosultak tényleges fizikai állapotát.
• Az AB kötelezte az Országgyűlést, hogy 2019. március 31-éig úgy módosítsa a jogszabályt, hogy az ne sértse a nemzetközi egyezményt.
• A parlament és a kormány azonban a határidőig nem tett semmit.
• A kárt szenvedett rokkantak sok jóra nem számíthatnak, noha az Országgyűlés mulasztása megalapozhatja az állam polgári jogi kárfelelősségét.

Ellátás helyett közmunka

Mariannt 2011-ben háromszor műtötték rákkal, volt egy térdműtéte és egy csonkolásos tüdőműtéte. Az új felülvizsgálati rendszerben mégis egészségesnek számított, így a továbbiakban nem kapta meg a rokkant státuszt. 2014-ig egyetlen forint ellátást nem kapott, egy ideig munkanélküli segélyből élt, majd felszólították, hogy jelentkezzen közmunkára. Jelentkezett, de egészségi állapota miatt rögtön alkalmatlannak találták. Végül 2014-ben rokkantnak nyilvánították, de az elmaradt kétéves juttatást soha nem kapta meg, csupán fél évet fizetett ki neki az állam.

Marianna jelenleg 67 százalékos rokkant, 62 500 forint ellátást kap, ebből 42 ezer forintot költ gyógyszerre.

Ez a példa is mutatja, hogy az állam súlyos károkat okozott az új felülvizsgálati rendszerrel, amelyet az Alkotmánybíróság határozata is kifogásolt.

Az ellenzéki pártok az AB-döntés után követelték az azonnali kártalanítást és a törvénysértés megszüntetését. A szocialista Korózs Lajos régóta foglalkozik a rokkantnyugdíjasok ügyével, nagy vihart kavart 2012-ben, amikor azt mondta: Josef Mengele, az auschwitzi koncentrációs tábor orvosának módszereihez hasonlít az, ahogy a kormány felülvizsgáltatja a rokkantakat.

Korózs most lapunknak azt mondta, a kormánynak joga van a rendszer átalakításához, de az Orbán-kormány egy teljesen aránytalan intézkedést vezetett be, ráadásul pillanatok alatt.

A rokkantnyugdíjnak volt alkotmányos védelme, a rehabilitációs ellátásnak és a rokkantellátásnak nincsen. Így ezek bármikor csökkenthetők vagy átalakíthatók. Ráadásul a rokkantnyugdíj megszüntetésével egyéb kedvezményektől is elestek a rászorulók, például az utazási kedvezménytől, ami a kezelések miatt rendkívül fontos

- nyilatkozta az MSZP-s politikus, aki elmondta azt is, hogy a 2011-es változtatás a III. csoportos rokkantsági nyugdíjra vagy rendszeres szociális járadékra jogosultakat érintette, ebbe a csoportba pedig 2011-ben nagyjából 196 ezer ember tartozott.

Az AB elé kerülő alapügy felperese egyébként 2011 végéig rokkantsági nyugdíjban részesült, ám a felülvizsgálat során állapotát jobbnak minősítették, így korábbi ellátása a korábbi összeg kevesebb mint felére csökkent. Az ügy végül a Kúriára került, amely kezdeményezte, hogy az AB vizsgálja meg a magyar szabályozás és az Emberi Jogok Európai Egyezményének összhangját.

Az Alkotmánybíróság arra jutott, nem elegendő, hogy állapotjavulás alatt egyszerűen a jogszabályok által meghatározott és bármikor megváltoztatható százalékos változást értsenek, hanem annak az egyén élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapotjavulásnak kell lennie. A testület ugyanakkor azt is rögzítette, hogy a nemzetközi kötelezettségekből nem vezethető le egy meghatározott összegű ellátásra való alanyi jogosultság.

Lesz kártérítés?

Korózs szerint csak a magyar állam jóindulatán múlik majd, hogy fizet-e kártalanítást a rokkantaknak. Magyar György ügyvéd is arról írt a blogján, hogy senki ne tápláljon hiú reményeket az AB döntése után, mivel az csak arról szól, hogy

• a parlamentnek március 31-ig eleget kell tennie a jogalkotási kötelezettségének (ez nem történt meg);
• elfogadhatatlan, hogy a rokkantsági nyugdíjat akár ötven százalékot meghaladó mértékben csökkentsék anélkül, hogy az ellátottak korábbi szolgálati idejét, fizikai állapotuk tényleges változásának mértékét és élethelyzetüket, illetve a korábbi (2012 előtti) ellátás összegét figyelembe vennék.

Ennél többet azonban nem mondott ki az Alkotmánybíróság, így ha módosítják is a törvényt, annak nem lesz visszamenőleges hatálya, és a folyamatban levő perekre sem lesz hatása. Persze a kormány dönthet úgy, hogy mindenkit kárpótol, aki elszenvedője volt a 2011-es szabályozásnak, de erre meglehetősen kevés az esély.

Valamivel jobb a sanszot ad a rokkantaknak az a fejlődőben lévő joggyakorlat, amely szerint a törvényalkotás elmulasztása megalapozhatja az állam polgári jogi kárfelelősségét. A Szegedi Ítélőtábla például egy korábbi ítéletében kimondta: az államot nem illeti meg feltétlen mentesség a jogalkotással, illetve annak elmulasztásával összefüggésben okozott károkért. Ráadásul ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotó elmulasztotta jogalkotási kötelezettségét, és ezzel alaptörvény-ellenes helyzetet idézett elő, akkor a jogalkotói mulasztás jogellenessége nem is vitatható. A károkozó magatartás ebben az esetben az a pillanat, amikor az állam még jogkövetkezmények nélkül eleget tehetett volna kötelezettségének.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége márciusban a parlamenti képviselőkhöz fordult, azt szerették volna elérni, hogy olyan módosítást támogassanak, amely valódi kárpótlást jelent az érintetteknek, és minden kárvallott helyzetét rendezi, visszamenőlegesen is, illetve kezdődjön el a kárpótláson túl az új ellátások folyósítása is.

Fülöp Attila szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárt arról kérdeztük:

• várható-e a rokkantnyugdíjasok kártalanítása?
• mi az oka annak, hogy a parlament még nem változtatott a jogsértő rendelkezéseken?

Az Emberi Erőforrások Minisztériumától azt a választ kaptuk, hogy:

Az Alkotmánybíróság rokkantsági ellátások átalakításának alkotmányosságát korábban már vizsgálta, és azt nem találta alaptörvénybe ütközőnek. Az AB a korábbi döntést most is fenntartotta, tehát a rendelkezések jogtalanságát nem mondta ki. Az Alkotmánybíróság mostani döntésében nem konkrét intézkedésre tett javaslatot, csupán elvi döntést hozott. Az elvi döntés gyakorlatba ültetését és a jogszabályi környezetet a kormány jelenleg is vizsgálja.

Hasonló választ adott az MSZP-elnök Tóth Bertalan kérdésére Rétvári Bence államtitkár, aki szerint az ellátórendszer módosítása nem volt igazságtalan, ráadásul a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya mára 41,6 százalék, míg 2010-ben csak 18 százalék volt. Azt az államtitkár sem árulta el, hogy mikorra várható a törvénymódosítás, válaszából annyi derült ki, hogy a szakértői munka jelenleg is zajlik.

Nem ritka, hogy a parlament semmibe veszi az AB döntését

Nem egyedi eset, hogy a törvényhozás figyelmen kívül hagyja az Alkotmánybíróság döntését. A testület honlapján közölt januári összesítés szerint csak tavaly nyolc esetben fordult elő, hogy az Országgyűlés nem teljesítette határidőre jogalkotói kötelezettségét. Mulasztásban van a parlament a többi között

• a Nemzeti Földalap vagyonának hosszú távú megőrzését garantáló
• vagy éppen az MNB-alapítványok támogatásainak átláthatóságát biztosító szabályok megalkotásával.
• Nincs megfelelő szabályozás a jogszerűen letelepedett nem magyar állampolgárok névváltoztatási eljárására
• és arra sem, hogy mi történjen, ha egy vallási közösség egyházkénti elismerése nem történik meg az előírt határidőig.

Kiemelt kép: Kovács Tamás / MTI