A szakértő szerint egyelőre valóban nem lenne biztonságos tovább terhelni a magyar hálózatot, és energiában amúgy sem szabad egy lóra tenni. Kádár Péter professzor a Másfélfok sajtóklubjának vendége volt.
A kormány még októberben bejelentette, hogy megszüntették a napelemek visszatáplálási lehetőségét a hálózatra, azzal az indoklással, hogy a magyar hálózat jelenleg nem bírná el a fotovoltaikus rendszerek felfutását. Azóta elhangzott az európai helyreállítási alap lehívásához tett ígéretként, hogy legkésőbb két éven belül kivezetik ezt a korlátozást, sőt, az is felmerült, hogy felülvizsgálják a szélerőművek kibővítési stopját.
Mivel politikai döntés legfeljebb a jövő év elejére várható, a Másfélfok decemberi sajtóklubja Kádár Péter villamosmérnök egyetemi tanár, az Óbudai Egyetem Automatika és Energiarendszerek Intézetének igazgatója részvételével azt vizsgálta, hogy elméletileg mekkora kapacitással rendelkeznek Magyarországon a megújuló energiák, mennyit bírna el most és hosszú távon a hálózat, és milyen hatással van a „napelem-stop” a hazai megújuló energiapiacra, a hálózatra.
A professzor elöljáróban felhívta a figyelmet arra, hogy az európai energiarendszer össze van kötve, körülbelül 600 GW teljesítményű, és ennek Magyarország 1%-át teszi ki 6000 MW-tal. Ezen belül a szélenergia nálunk 330 MW, ami alig 5%, tehát „nem sok vizet zavar”. Szemben például Németországgal, ahol mind a szél- mind a naperőművekből 60-60 GW van beépítve, az összeurópai mennyiség közel fele.
Napelemből már most működik 3000 MW, de ebből jelenleg jó, ha 500 MW termel. Vannak országok, ahol túltermelés van megújulókból, de az összeurópai rendszeren belül minden országnak magának kell megteremtenie a megfelelő egyensúlyt. Egy nagyobb ország tartós túltermelése az egész rendszert magával ránthatná – figyelmeztetett dr.Kádár Péter.
Magyarországon a hálózat „biztonsági szintje” az elmúlt évtizedek során többször is változott, amelyet az energiaellátás szempontjából „kritikus negyedórák” száma határozott meg.
A növekvő energiaigényekkel igyekszik ugyanakkor az ország lépést tartani, az elmúlt 4-5 évben több sokmilliárdos projekt jött létre. Megvalósult többek között Szlovénia, Szlovákia és Románia felé is a kapcsolat.
Elmondható-e, hogy a napelem-stoppal feláldozták a háztartási kiserőműveket a nagy napelemek oltárán, és ez a jövőben visszaüthet-e? – tette fel a kérdést Vigh Péter, a Másfélfok vezetője. A professzor szerint aggodalomra nincsen ok, mert óriási a piaci nyomás, és a fizikai kapacitásokat messzemenően ki tudjuk használni.
Egyúttal Kádár Péter kitért az általa csak „hőszivattyú-őrületnek” hívott jelenségre is, ami még 2-3 évvel ezelőtt, tehát jóval az energiaválság előtt indult el. Azzal, hogy sokan áttértek a tisztának, „zöldnek” tekintett hőszivattyús hűtésre, a helyi hálózatot túl tudják terhelni.
Éppen ezért a professzor nem tartja kizártnak, hogy ezen a téren is lesz valami szabályozás. A kiegyensúlyozottságnak egyik alapja a sokféle, jól szabályozható energiafogyasztás.
Az a legjobb energia, amit akkor fogyasztunk el, amikor termeljük, és sokkal rosszabb az, amit el kell tárolni – hangsúlyozta Kádár Péter. Nagy reneszánsza van a kicsiben tárolásnak, az akkumulátoroknak, amelyeknek átlagos élettartama 10 évre tehető, környezetszennyező hatásuk viszont felmérhetetlen.
A professzor tanítványaival kiszámolta, hogy ha a fogyasztást intelligens beavatkozással vezérelnék, azzal nagy mértékben csökkenthetnék a környezet terhelését. Az úgynevezett „demand side managementtel” az energiafelhasználást javítaná, vagyis ha akkor fogyasztanánk többet, amikor túltermelés van. Ennek a technológiája legalább 20 éve a rendelkezésünkre áll, de a világ még egyelőre nem erre megy. Lehet, hogy ezt a megoldást nem is nagy léptékben, hanem kis közösségeknek gyártott csomagokkal kezdenék. Az előadó párhuzamot vont az elektromos autók trendjével, amelyet a gyártók megpróbáltak úgy eladni, hogy ez menti meg a világot, holott valójában az autóipart menti meg, mégis változtatott sokak fogyasztási szemléletén.
Kezdetben volt a szén, aztán jött az olaj, majd az olajválság után próbáltunk visszafordulni a szén felé. Jött a gázkorszak, majd az a nézet uralkodott el, hogy az atom mindent megold. Legújabban a napelemre koncentráltunk, de ennek is megvannak a fizikai korlátai. Túl kellene lépni ezen a „monokultúrás” gondolkodáson. A nap és a szél kiegyensúlyozottan jó irány lehet, de belefér a gáz és az atom is. Mindezeknek létező technológiájuk van, ezekből érdemes összeállítani egy ésszerű portfoliót. És persze jó lenne megállítani a fogyasztásnövekedést.
