2016 májusában került fel egy amerikai utánpótlástornán készült videó a YouTube-ra, amelyen azt látni, hogy egy alley-oop passzra olyan elementáris erővel érkezik a fiatal játékos, hogy a zsákolását még a rajta lógó védő sem tudja megakadályozni. A pálya szélén állók arcára döbbenet ült ki, nem is nagyon akarták elhinni, hogy mi történt. Így robbant be a köztudatba Zion Williamson, aki aztán fokozatosan kebelezte be a netet, a nevét pedig mindenki megismerte, akit egy kicsit is érdekel a kosárlabda.
Az a 2016-os zsákolás:
Az amerikai kosaras akkor 16 éves volt és egyáltalán nem meglepő, hogy hamar befutott: középiskolás létére gyakorlatilag zsákolóversenyt csinált a mérkőzésekből, megvolt benne minden, ami alapján egyből a jövő nagy NBA-sztárjaként kezdték emlegetni. Persze utánpótláscsodák eddig is voltak és ezután is lesznek, más sportágakból is unalomig lehetne sorolni a példákat, amikor egy fiatal tehetség elsősorban fizikálisan nőtt korosztálya fölé, aztán amikor már nagyok között kellett játszani, addigra elfogyott a tudomány.
Zion Williamson viszont más, róla az is kiderült az egyetemen, hogy kosárlabdázni is piszok jól tud.
Az, hogy a dél-karolinai Spartanburg csapatában felkeltette az egész világ érdeklődését a zsákolásaival, az egy dolog, de azért van abban a srácban valami, akit olyan jó programmal bíró egyetemek próbálnak magukhoz csábítani - ebben az esetben sikerrel -, mint a Duke, amelynek az a Mike Krzyzewski az edzője, aki az amerikai válogatottat három olimpiai bajnoki címig és két világbajnoki aranyig segítette. Zionnak olyan csapattársai lettek, mint a szintén agyonajnározott RJ Barrett vagy Cameron Reddish, azaz egy egyetemi szuperklubba sikerült kerülnie. Nem kizárt, hogy ők hárman a 2019-es draft első három helyén fognak elkelni.
Williamsonnak az egyetemi bajnokságra is megmaradt a a fizikai fölénye, 201 centiméter magas, ami nem kiemelkedő, de mellé 130 kilogrammos testsúly és 208 centiméteres karfesztáv párosul, amire viszont már nem nagyon van ellenszer. Ilyen tömeggel az NBA-ben is a második legnehezebb játékos lenne, csak a 222 centiméteres Boban Marjanovic előzné a rangsorban. Williamson mindezek ellenére nem egy tohonya játékos, sőt, olyan sebességgel és rúgóval áldotta meg az isten, hogy edzésen a büntetővonalról elugorva is képes zsákolni. Az embernek - elnézve ezeket a testi adottságokat és a játékost övező felhajtást - óhatatlanul is a fiatal LeBron James ugrik be. Ő volt az, aki már a középiskolában világsztárrá vált, és aki aztán az NBA-ben expresszvonatként száguldott át a védelmeken.
Zsákolás a büntetővonalról:
Williamson is kiváló géneket örökölt, édesapja amerikai focizott, anyja sprinter volt, utóbbi ráadásul iskolai erőnléti edzőként dolgozik, azaz tökéletesen tudta felügyelni fia fejlődését. Szülei elváltak, a mostohaapja pedig az a Lee Anderson lett, aki korábban maga is kosárlabdázott. Az iskolai edző Anderson rengeteget foglalkozott külön is Williamsonnal, arra készítette fel, hogyan lehet majd kiváló irányító az akkor még teljesen átlagos magasságú fiúból. Aki aztán óriásit nőtt, a középiskola elején már 190 centi felett volt, úgyhogy az ügyességi edzések mellett elkezdett külön foglalkozni a zsákolással, ami meghozta neki a hírnevet.
Zion Williamsonban igazából az a legfélelmetesebb, hogy bár hajlamosak vagyunk egy zsákoló szörnyetegként tekinteni rá, de sokkal több ennél.
Eddig hengerel az egyetemi bajnokságban, hat mérkőzésen átlagosan 20,7 pontot és 9,5 lepattanót, azaz majdnem dupla-duplát hoz. De ezek csak a számok, ha az ember megnézi a mérkőzéseit, vagy az összefoglalókat, azt látja, hogy Williamson ennél is sokkal többet tesz ki a pályára:
- megharcol, ha kell, csúszik-mászik a labdáért,
- egészen jól védekezik,
- egy lépésből képes megverni a védőjét,
- és nem csak befejezni tudja a támadásokat, ha kell, szervezi a játékot.
Amikor leszed egy védőlepattanót, vagy egy blokkja után nála marad a labda, végig tudja azt vezetni a pályán (balkezes, de jobbal is ügyes), hogy aztán gólpasszal vagy kosárral fejezze be az ellentámadást. Ilyen szempontból már nem is Jamesre, hanem Charles Barkley-ra hasonlít a játéka, akiről Bill Walton azt mondta a Slam Magazine-nak, hogy:
Barkley olyan, mint Magic Johnson vagy Larry Bird: sosem volt igazi posztjuk. Ő is csak játszik, kosárlabdázik.
Legutóbb az Indiana ellen vezette győzelemre Zion Williamson a Duke-ot, 25 pontot dobott ezen a mérkőzésen:
És ez igazából tökéletesen rímel Williamson játékára is. Hiába állítanak rá egy nála gyorsabb játékost, elképesztő fizikumával elnyomja védőjét. Ha magasabb emberrel próbálkozik az ellenfél, akkor meg lábon veri meg a vele szemben állót. Mellette jól lát a pályán, passzolni is tud, van középtávolija, és ha arról van szó, be tudja dobni a triplát is. Olyan rémálom a felállást illetően, amire tényleg csak kevés példa akad, és ezt gondolja napjaink egyik legjobb játékosa, Kevin Durant is, aki az USA Todaynek beszélt Williamsonról:
Generációnként egy ilyen sportoló van. Ilyen tempóban és így támadni a gyűrűt? Ez már egy másik szint. Imádom a srácot, sztár lesz belőle.
Itt van tehát egy 18 éves srác, aki olyan kiemelkedő tehetség, mint LeBron James volt, pontosan olyan kellemetlen ellenfélnek tűnik, mint Charles Barkley a legszebb napjain, és olyan természetességgel és látványosan zsákol a meccseken, mint Vince Carter. Ha nem jön közbe semmi, akkor erről a srácról fog szólni a kosárlabdázás következő bő évtizede.
Nyitókép: Lance King/Getty Images
