Ilyen egy igazán jófej szülő.
Valahogy nálunk soha nem volt meg az a fázis tinikorunkban, amikor a szüleinket cikinek tartottuk. Nyugodtan adtunk nekik puszit az osztálytársaink előtt, és természetesnek tartottuk, ha adott esetben elkísértek minket egy buszhoz vagy vonathoz. De megértjük, hogy sok gyereknek ciki a szülők felbukkanása, főként amiatt, mert a környezet, az iskolatársak cikinek kiáltják azt ki.
Miután egy Rain Price nevű sráctól lelkesen integetve köszönt el apja a gyerek másodévének első iskolanapján, miközben az az iskolatársai szeme láttára, megsemmisülten szállt fel a sulibuszra, Rain arra kérte az édesanyját, hogy mondja meg az apjának: többé ne jelenjen meg a ház előtt, amikor ő a buszhoz megy.
A Dale nevű édesapa pedig ezt meghallva úgy érezte: ahelyett, hogy sebzett szívvel elbújik, gyermeke kérésének eleget téve, rákontrázik a dologra.
170 iskolanapon át ilyesféle jelmezekben búcsúzott Raintől az iskolabusznál:
Mint a képeken is látható, az apa súlyos testi hiányossággal is küzd, és ennek ellenére elementáris erejű humorral tudta kezelni fia tinikori kirohanását. A környéken, sőt már internet-szerte is híressé vált kreatív humorával, amit természetesen fia is elismer. Talán tiszteletlen és meggondolatlan volt tőle az az első megnyilvánulás, de ha nincs az, akkor nem születnek meg ezek a szenzációs képek és ez a páratlan sztori sem.
