Az előbb megöltem az apámat
- hangzott el 2019 júniusában a louisianai segélyhívón keresztül. Anthony Templet, egy tizenhét éves amerikai tinédzser otthonukban lőtte agyon saját édesapját, aki később a kórházban belehalt a sérüléseibe. A Megöltem az apámat a megdöbbentő eset mellett azt is hűen prezentálja, miként lehet ugyanazt a történetet homlokegyenest máshogy keretezni, ezzel teljesen más színezetben feltüntetni azt.
A Netflixen megjelenő, háromrészes dokumentumfilm első epizódjában ugyanis visszahallgathatjuk a hírhedtté vált hívást: ahogy Anthony Templet saját magára hívja a rendőrséget, miután lelőtte az apját. Hallhatjuk a mindennemű megbánás nélkül előadott vallomását, amely több ponton is ellentmondásos, láthatjuk a már első blikkre különcnek tűnő fiú lövöldöző mozdulatait, ahogy elmutogatja a nyomozónak, miként eresztett bele egy fél tárat az apjába. Ismerősök és családtagok beszélnek arról, hogy a srácnak egyetlen barátja sincsen, évek óta tudja, hogy kell bánni a fegyverrel, az ügyész szerint rég látott olyan embert, akibe ilyen kevés empátia szorult. A másik oldalon ott az áldozat, az agyonlőtt családapa, utolsó élettársa még könnyeket is hullat érte. Minden jel arra utal, amit az egyik szereplő kerek-perec ki is mond.
Egy sznob fehér fiú bedühödött apucira, és agyonlőtte
- mondja egy nő, a néző pedig nagyban bólogat, miközben - ha nincsen előzetes ismerete a sztoriról - azt is érzi, hogy itt valami bűzlik, ráadásul manapság már, sajnos, önmagában egy apagyilkosság nem feltétlenül üti meg a dokumentumfilmesek ingerküszöbét. Arra viszont már A lány a képen című, nem kevésbé sokkoló dokumentumfilm rendezője, Skye Borgman is felkapta a fejét, ami az epizód utolsó perceiben kiderül: a megölt édesapa tizenkét évvel korábban jószerével elrabolta előző élettársától a gyereket, akit tizenkét éve eltűntként tartottak nyilván.
Burt Templet jellemének feltárásával egészen más megvilágításba kerül a történet. A férfi hamar elbűvölt humorizálásával egy vidéki pincérnőt, ám a folytatás már kevésbé állja meg a helyét egy hagyományos szerelmi történetben. Barátnőjét még terhesen is bántalmazta, és a gyerek születése sem csillapította a benne működő agressziót, sőt, kokainfüggősége tovább rontott a helyzeten. A férfi börtönben is ült a nő bántalmazásáért, ám szabadulása után még meredekebb kanyart vett viselkedése: volt, hogy elrabolta a fiát, majd miután a nő rendőrt küldött utánuk, a férfi a hatóságokat manipulálva azt állította: a volt párja alkoholista téveszmékben szenved, így szó nélkül elengedték.
Templeték történetén keresztül felsejlik a családon belüli erőszak anatómiája, amelynek része például:
- A bántalmazott anya, aki a sok hiábavaló riasztás után már nem bízik a rendőrökben, így egy idő után nem is hívja őket.
- A gyerekkorában molesztált anya, aki kiskorában a trauma hatására kialakított védekezési mechanizmusával teljesen kizárja fejéből a brutális igazságot, azt, hogy őt és a gyerekét is verik.
- A bírósági költségekben nyakig merülő anya, akinek egyszerűen nincsen tovább miből finanszíroznia az ügyvédeket a férfi ellen, aki egy másik államban indított per segítségével - ez egyúttal az amerikai igazságszolgáltatás kritikája is - "legálisan" rabolja el a gyerekét.
Az ötéves kisfiúról az anyja tizenkét évig nem hall, hiába plakátolja ki a környéket a képével. A férfi kontrollmániáját mutatja, hogy a fiát nem puszta szeretetből akarta maga mellett tartani, hanem hogy egykori barátnője felett győzedelmeskedjen. Irányításkényszerét példázza az is, hogy Anthonyt sosem engedte más gyerekek közé, otthoni oktatást mímelve iskolába sem küldte soha, innen érthető a fiú problémás szocializációja. Burt új családot alapítva is folytatta a bántalmazást, fiát nyomkövetővel figyelte, a házba pedig biztonsági kamerákat szereltetett fel. Burt úgy gondolta, ha nem engedi a gyereket mások közelébe, senki sem fog tudni a bántalmazásról.
Új barátnője és annak fia - az egyetlen gyerek, akivel Anthony valaha közelebbi kapcsolatba kerülhetett - megelégelte a folyamatos terrort, otthagyták a férfit, ám a fiú számára az igazi pokol akkor kezdődött. Apját kirúgták munkahelyéről, alkoholizmusa elhatalmasodott rajta, a tinédzser fiú tehát össze volt zárva egy olyan időzített bombával, aki elveszítette az általa oly nagyra tartott kontrollt, mindene összeomlott, így veszítenivalója sem maradt. Az alkoholmámorban ráadásul a vallás felé fordult, a Bibliából az irgalom és az emberség helyett azt olvasta ki, hogy az ördög rossz, a sátánt pedig Anthonynak hívják. Ekkor szerzett be fegyvereket, az őt a barátnője távoltartási végzése miatt kereső rendőröket pedig felfegyverkezve várta a lakásban, akárhányszor becsöngettek.
Nem megölni akartam, csak nem akartam, hogy engem megöljön
- indokolta meg Anthony a tettét. 2019 júliusában az apja épp azt kérte számon rajta, beszélt-e mostohaanyjával. A nemleges választ hallva Burt ismét bedühödött, agresszív lett, a tizenhét éve apja teljes elnyomása alatt élő fiúnál ekkor jött el az a pont, hogy nem bírta tovább, és lelőtte a férfit.
Ezek ismeretében máshogy tekint a néző a történetre, amelynek újabb fontos fejezete, milyen színben tűnik fel a bíró és a vádlottak előtt egy tinédzser, aki végső soron szándékos emberölést követett el, sőt, súlyosbító körülményként az is nehezítette az ügyét, hogy a meglőtt, előle menekülő apját a fürdőszobába követve hátulról lőtte fejbe.
Ezzel kapcsolatban szólal meg egy sor, Anthonyt segítő szereplő, akik többet sejtettek az ügy mögött, és a tinédzser pszichéjébe ásva igyekeztek mindent megtenni, hogy ez a bíróság előtt is feltáruljon. Megszólal a fiú pszichológiai kiértékelését végző szakember, aki szerint Anthonyn az abúzus szinte összes pszichológiai jellemzője megmutatkozott. Megszólal az ismerős, akinek először keltette fel a figyelmét, hogy az apa mégsem feltétlenül túlféltésből kontrollálta fiát, de megszólal a fiú eredeti és új családja is. És szót kap az az ügyvéd is, aki Anthonyt védte, ám az egyébként kifejezetten kiegyensúlyozott, addig a hatásvadászatot csak nyomokban tartalmazó dokumentumsorozatból az ő bemutatása lóg ki leginkább. A nagydumás, magát rendkívül jó szakembernek tartó férfiról még egy gyerekkori montázs is készül, amelyben kiderül, hogy a saját kiskori bántalmazása miatt lett az elnyomottak védelmezője, akiket pro bono véd a bíróságon, még egy próbatárgyalást is szervez, amelyet Borgman kamerái szorgosan vesznek is.
Az ügyvéd fölé vont glória azért is felesleges, mert tettei magáért beszélnek: az ő állhatatos munkájának köszönhetően látta be a bíróság, köztük az ügyész is, hogy Anthony esete nem egyszerűen gyilkosság, hanem egy egész életében terrorizált gyerek válasza az őt ért agressziókra, amit egy ponton túl már képtelen volt elviselni. A vád végül gondatlanságból elkövetett emberölésre módosult, öt év próbaidőt kapott, ami miatt a fiúnak nyomkövetőt kell viselnie. Az eredetileg a szándékos emberölés vádja mellett határozottan kitartó ügyész is hosszan érvel amellett, hogyan változott meg álláspontja, de hozzáteszi: bár Anthony esete különleges, a mérgező családi légkör ettől még senkit sem hatalmazhat fel a gyilkolásra. Közben szóba kerül az is, hogy
vajon miért egy olyan áldozathibáztató kérdés vetődik fel elsőként az emberekben, hogy egy bántalmazott miért hallgatott ilyen sokáig, nem pedig az: miért bántalmazza valaki azt, akit szeretnie kéne?
A sorozat végül nem tudja kikerülni az olyan hatásvadász megoldásokat, hogy az akkor már két hónapja szabadlábon élő fiú arcába beletolják a kamerát, amikor azt kérdezik tőle, milyen a normális élet. Anthony arcát hosszú másodpercekig pásztázza a kamera, ahogy sírni kezd, pedig a fiú tragédiájáról sokkal többet mondanak azok a jelenetek, amikor a láthatóan a figyelmet és szeretetet soha nem kapó fiú nem tud mit kezdeni az őt ölelgető anyjával, és teljesen zavarba jön a szeretettől, vagy mikor képtelen felvenni a szemkontaktust a régen nem látott édesanyjával. Amikor láthatóan képtelen feldolgozni, hogy valaki szeretettel közelít felé.
A Megöltem az apámat a családon belüli erőszak ezer arca körül az egyiket mutatja be, azt, amelyet vélhetően rengetegen tapasztalhattak meg a saját bőrükön, legfeljebb nem ragadtak fegyvert bántalmazójuk ellen. És bár Anthony - még ha meglehetősen radikális formában is - megszabadította magát a bántalmazójától, a fiú megtört tekintetéből pontosan látszik, hogy az apja által okozott lelki sebeket egy életen át hordozza majd magában.
Megöltem az apámat (I Just Killed My Dad), 2022, a három rész elérhető a Netflix kínálatában.
