Szerdán késő este a Junior Prima-díjas színész-énekes, a 2015 óta a Vígszínház társulatát erősítő - most többek közt A padlásban, illetve a Bella Figurában is játszó - Wunderlich József erős posztot tett közzé saját Facebook-oldalán, amiben azt állítja: munkáltatóját nem igazán érdekli a mindennapokat már több mint másféle meghatározó koronavírus-járvány, hiszen az alapvető óvintézkedéseket sem hozzák meg a színészek védelmében.
A Facebook-poszt a következő állításokat teszi:
- Többen kérték, hogy ha naponta nem is, akkor legalább hetente teszteljék a színpadon egymással maszk nélkül érintkező színészeket, illetve dolgozókat, köztük idős embereket. Erre egyszerű választ kapott: "folyik el a lé."
- Kérte, hogy a karanténból frissen szabadulva ne kelljen Halász Judittal játszania a Bella Figurában, hiszen maszk nélkül ezzel veszélynek teszi ki őt, főleg, hogy a felesége, illetve a gyerekei is pozitív tesztet adtak. A válasz: letelt a tíz nap, nincs kontaktkutatás, így ha nincsenek tünetei, jogilag ez rendben van, hiszen már nem számít fertőzőnek.
- Próbálták meggyőzni a színházat, hogy maszkban játszhassanask, ezzel is óvva a veszélyeztetett kollégákat. A válasz: "nem lehet, mást jelentene, elviszi a néző figyelmét, mit mondunk a nézőnek."
- A színház a társulat tagja szerint hónapok óta ellenőrizetlenül fogadja a "külsős" szereplőket, akiknél sem hőmérés, sem valódi maszkhasználat nem történt, sőt, az sem volt ellenőrizhető, hogy valaki a rossz egészségi állapota ellenére is bemegy-e. "Ők is a megélhetésért küzdenek. Igen. És akár tünetekkel is bejönnek azért a kis pénzért dolgozni. Maszk nélkül, izzadva, lihegve." - tette hozzá, amire a következő reakciót kapta: velük aztán végképp nem tudnak semmit csinálni. A színész szerint ennek az oka, hogy ha túl sok zenész, vagy táncos esik ki egyszerre, akkor bukják a nagy zenés előadások bevételeit.
Mindeközben kétkezi tákolmányokból nyomkodjuk a házi készítésű alkoholos löttyöket a kezünkre, arra sem tellett a színháznak, hogy a takarásokban érintésmentes vagy legalább "normális" kézfertőtlenítők legyenek kellőképpen elhelyezve. Gondolom: folyik el a lé.
- tette hozzá, majd néhány lehetséges gócpontot jelentő darabról is írt:
- A Nagy Gatsby-ben egyik kollégája tudtán kívül fertőzőként játszott, a vele egy színpadon lévőket pedig utólagosan sem tesztelték
- A Pál utcai fiúk, ahol minden kockázat ellenére Kern Andrást is sikerült egyik este beugrasztani
- A Diktátor, ahol minden korosztály - köztük sok külsős - megjelenik, általában óriási tömörülésekkel a takarásban
- A Szerelmek Városa, ahol mindenki ölelget mindenkit
Wunderlich hozzátette:
A színészek nagy része, és a hasonlóan kiszolgáltatott helyzetben lévők hallgatnak, mert félnek megszólalni. Féltjük az állásunkat, a munkánkat, a havi fizetésünket. Én is féltem. És ami még rosszabb: szégyelljük magunkat. Szégyelljük magunkat azért a rosszért, amit nem is mi követtünk el, vagy amit kényszer hatására tettünk. Szégyellem magam, hogy ilyen körülmények között szó nélkül bejártam játszani. Szégyellem magam, hogy szó nélkül hagytam, ha másokon tüneteket észleltem. Szégyellem magam, hogy nem voltam elég szigorú a maszk használattal kapcsolatban. Szégyellem magam, hogy hetek óta szó nélkül nézem a szorongó kollégáimat. Szégyellem magam, hogy hazavittem a vírust a színházból, ezzel veszélyeztetve két és fél hónapos kisfiam életét. Szégyellem magam, hogy ma este lejátszottam az előadást maszk nélkül. Végig arra figyeltem, hogy minél távolabb legyek a többiektől, és főleg Halász Jucitól, aki ilyen körülmények között nem akarta lejátszani az előadást.
Nem lehet, hogy ne lássunk a pénzen túl. Nem lehet, hogy ennyire vakok legyünk. A hivatásunk lényege nem az, hogy minél kevesebb előadás maradjon el! Nem az, hogy mi álljunk a legjobban az összes fővárosi színház közül a megtartott/elmaradt előadások tekintetében! A hivatásunk lényege, hogy emberek legyünk, és azok maradjunk, bármilyenek is a körülmények.
Hát imádkozom, hogy jövő héttől legyen lé a tesztelésre is, ne csak a megemelt fizetésekre.
És imádkozom, hogy a következő napokban, hetekben senki ne haljon meg a színházban.
A poszt a színész szerint nem hirtelen felindulásból, hanem hosszú várakozás és próbálkozás után született, hiszen kijelentette:
Mindezt úgy írtam, hogy szerelmes vagyok a színházba, a szakmánkba, a hivatásunkba. Mindezt úgy írtam, hogy sokáig hittem abban, hogy ezeket a dolgokat meg tudjuk oldani a színházon belül, diszkréten, emberi módon.
Mindezt azért írtam le itt, mert az ebbe vetett hitemet elvesztettem.
A teljes írás itt olvasható:
