A FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet alelnöke Apáti Ferenc avatott be minket a részletekbe.
- Az átlagos magyar almatermés 650-700 ezer tonna, de a tavalyi év tavaszi fagyok híján kiugró mennyiséget, 900 ezer tonnát hozott.
Ebből kapásból 100-150 ezer tonna betakarítatlanul vagy értékesítés hiányában elrohadt. Körülbelül 550 ezer tonnát vett fel a feldolgozóipar, 85 százalékban a léüzemek, sűrítményhez. Hozzájuk került a gyengébb minőség (apróbb, színtelen, héjhibás almák), de felvevő piac hiányában jó minőségű étkezési alma is.
- A fennmaradó 200-250 ezer tonnát kellett volna eltárolni, étkezési almaként eladni.
Viszont csak 150 ezer tonna körüli hűtőkapacitás van almára, ami az ideiglenes tárolókkal (például pincékkel) kibővülhet talán 200 ezer tonnára. A magyar lakosság almafogyasztása évi 120-150 ezer tonna, amihez jó esetben hozzájön 20-40 ezer tonna export. Vagyis még 200 ezer tonna étkezési almát sem vesz fel a piac. Ráadásul az export is beszűkült, mivel Európában mindenhol sok alma termett. Így
- a felvevőpiac 170 ezer tonnásra olvadt.
Az aszályos idő, és a részben megkésett szüret miatt viszont előre lehetett tudni, hogy az átlagosnál nagyobb lesz a tárolási veszteség - úgy spekuláltak a termelők, hogy a tavaszra megmaradó almát el fogják tudni adni.
Alma a boltláncokban
Van elég alma, a Sparban 249 forinttól kapható, az Aldinál 1 kilogramm lédig 349 forint, a másfél kilós csomagolt pedig 399 forint, a CBA-kban akciósan 143 forint kilónként. Akciókból sincs hiány, minden lánc pörgeti az almát. Mint a CBA fogalmazott, árkedvezmény nélkül nem lehet jelentős mennyiséget értékesíteni, akción kívül nem igazán keresett a termék az évnek ebben az időszakában. Az Auchan is jelezte, hogy enyhén csökkent az almaforgalmuk. A Sparnál 90-95 százalékban, az Aldinál 90 százalékban, az Auchannál 60 százalékban magyar beszállítóktól való az alma. A CBA megjegyezte, hogy bár mostanában minőségi problémák voltak a magyar almánál, azért próbálnak minél többet tartani belőle a polcokon. Náluk a nagykereskedői átadói árszint 70-80 forint, a többiek ezt nem árulták el.
A tárolási veszteség a szokásos 5-15 százaléknál tényleg nagyobb, 10-30 százalék lett. Ebből ami nem volt rohadt, azt átvették a léüzemek, úgy 15-20 ezer tonnát. De még mindig maradt több tízezer tonna, aminek nincs piaca.
Reménykedtek a termelők
A termelőknek nagyon nem mindegy, hogy léalmának, vagy étkezési almának tudják eladni a termést. A léalmáért az elfogadható ár Apáti szerint 35-40 forint lenne, de tavaly ősszel csak nettó 16-18 forintot adtak.
Az étkezési alma reális ára ősszel lédig első osztályban nettó 70-90 forint lenne, tavasszal pedig 120-130 forint. Most 40-60 forintot kapnak érte a termelők, a boltban pedig 199 forintért vehetjük akciósan, amúgy meg akár 349 forintért, azaz ötszörös-hatszoros áron. (Máskor is hatalmas a rés, legfeljebb 50-60 forinttal többet fizet a vevő, amikor a termelő is rendes árat kap.)
Ha tudtuk volna, mi lesz tavaszra, már ősszel beadtuk volna léüzembe az étkezési alma még egy részét megspórolandó a hűtést. De reménykedtünk, hogy el tudjuk majd adni étkezési almaként, jobb árban. A léüzemek is eljutottak kapacitásuk felső határáig, így jelentős tételeket nem tudtak átvenni
- avatott be Apáti Ferenc.
Nincs megoldás?
A lengyeleknél 4-4,5 millió tonna alma terem, ők határozzák meg az európai piacot, nem a magyar termelők. Apáti szerint profi, korszerű, nagy termésbiztonságú (100 százalékban öntözött, jelentős részben jég- és fagyvédett) ültetvényekre kellene átállni, hogy minden évben azonos mennyiséget és minőséget lehessen előállítani, ne ingadozzon a termelés. A magas hozam eléréséhez rengeteg pénz, megfelelő szaktudás kell, sok forgótőke és munkaerő kell. Jelenleg mindezek hiányoznak, az almaültetvények csak negyede öntözött, mindössze 5-10 százaléka felett van jégháló és legfeljebb 5 százaléka fagyvédett.
Így ki vagyunk szolgáltatva az időjárás viszontagságainak. Lehetnek vágyálmaink, egyiptomi, skandináv piacokról, de ahhoz stabil mennyiség és minőség kell. Máshogy nem lehet piacokat építeni és hosszú távon megtartani. Más megoldás nincs.
Túl kényelmes a magyar termelő?
A FruitVeb korábbi alelnöke, Csizmadia György termelő (Alba Fructus Kft.) szerint viszont túl kényelmesek a magyar gazdák, beszűkülten gondolkodnak, nem fektetnek energiát az elnyerhető új piacok megszerzésébe. Példákkal világította meg, mire célzott.
Februárban a Fruit logisztikai kiállításon jelentkezett nála egy Budapesten élő üzletember, hogy Bangladesben szükség lenne kisebb méretű, első osztályú golden és gála étkezési almára, de nem tud Magyarországon venni. Bangladesben nem terem meg az alma, kvázi kuriózum, és az ár is elfogadható, 80-100 forint lett volna kilónként. Nekik már nem volt készletük, így felajánlotta, hogy fut néhány kört, és az üzletember is 28 helyre küldött árajánlatkérést.
Azóta sem kaptak választ a magyar termelőktől. Ukrajnából bezzeg igen.
A márciusi Zsendülés konferencián is ment a sírás, hogy kiszorulunk az európai piacról, drágák vagyunk, rossz a magyar munkaerő, fejleszteni kéne a fajtákat, a minőséget, és így tovább. Csizmadia György feltette a kérdést, miért nem viszik az almát keletre, Indiába, Bangladesbe, Tajvanra, ha az európai piacon nem tudják eladni. Nem volt érdemi válasz. Máshol, máskor azt mondták neki, erre nem érnek rá, rizikós, nem hiszik, hogy működik, hogy fizet a keleti vásárló. Vagyis sokan nem hajlandóak túllépni a komfortzónájukon.
Jó példaként a derecskei Bold Agro Kft.-t említette, amelyik cég Tajvanba eljutva elérte, hogy a vegyszer- és tartósítószermentes magyar almalé világsiker legyen. A termék arca, AplePapa maga a cégalapító Szabó Imre. Az üzletet Amerikában tanult fia, Szabó Viktor hozta tető alá, Tajvanban. Csizmadia szerint a magyar fogyasztást is növelni kellene, jó minőségű gyümölccsel, a fogyasztói bizalom erősítésével. Erre is jó példa a derecskei cég szerinte, ahol nyílt napokon (például almavirágzás) próbálják közelebb hozni a fogyasztókat a termelőhöz.
Megváltozott a világ, alkalmazkodni kellene
Csizmadi György elmondta, egyre nagyobb teret nyertek az áruházláncok, az almapiacon is, őket öt-hat nagy felvásárló-beszállító TÉSZ (termelői értékesítő szervezet) látja el áruval. A marketing kedvéért magyar termelőktől is vesznek, jegyezte meg. Ezek a nagy betárolási kapacitással rendelkező cégek nem fognak Bangladesbe szállítani, mert nekik biztos piacot jelentenek az áruházláncok. A közepes termelőknek viszont hiába van hűtőjük, nincs akkora mennyiségük, hogy az áruházláncokba be tudnának szállítani. A nagybanin, és a többi csatornán pedig pont az áruházláncok térnyerése miatt szűkült a piac.
Össze kellene fogni, termelési csoportokban megcélozni a belföldi és például a keleti piacokat, átlagárakkal fizetni ki a termelőket, mint Lengyelországban és Ausztriában, hogy senki ne járjon rosszul. Eddig nem volt erre kényszer, mindenki inkább a saját pecsenyéjét sütögette.
A szakember maga is egy TÉSZ-t vezet, náluk 30 taggal már nyolc éve bevezették az átlagáras fizetést, és be is vált. Igaz, még mindig vannak, akik megkérdőjelezik.
Hűtőkamráikat a kisebb termelők kibérelhetik. Azt látja, hogy a bérlők kis tételben próbálják eladogatni az almát, kevés sikerrel, sokat kidobva. Felvetette, fejlesszenek, vegyenek be még termelőket, építsenek újabb hűtőházat, legyen kétezer tonnájuk, hogy szerződhessenek áruházláncokkal, és ne maradjon a tagok nyakán az alma. Nem voltak ebben partnerek, inkább továbbra is maguk próbálkoznak.
Ő mindenesetre eldöntötte, belevág a bangladesi üzletbe, kiutazik, hogy felépítse a piacot. Jól kiegészítheti egy ilyen kisebb almákra szóló megrendelés a magyar piacot, hiszen nálunk a nagyobbak a kelendőbbek.
Tényleg ez lenne a megoldás?
Az Antal-kormány egykori földművelésügyi államtitkára, az agrárvállalkozó és -közgazdász Raskó György szánalmasnak nevezte Facebook-posztjában a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara legújabb megoldási ötletét az alma- illetve meggykérdésre. Fixáras szerződést kötnének a termelőkkel feldolgozókapacitásuk legalább 60 százalékára. Ugyanerről ötleteltek a 90-es években a kisgazdák, de már akkor sem jött be. A másik agyament ötlet: Szabolcsban a termelők (állítólag 400 gazda) saját feldolgozóüzemet akarnak építeni, mert a mostani feldolgozók "áron alul" veszik át a léalmát. Holott Szabolcsban már most is túlkapacitás van, és a meglévő léüzemek jövedelemtermelő-képessége sem túl fényes.
Kiemelt kép: Balázs Attila / MTI
