A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

2018. január 1-től vonták ki a forgalomból a hagyományos szóda szifonpatront és habpatront, helyette szódavíz készítésére eldobható terméket vezettek be. Ezen írásomban e termék történetének járok utána, korabeli sajtóforrások alapján.

A tízes kiszerelésben árusított patronokat az élelmiszerboltokban lehetett beváltani és a szódásszifonba becsavarva a patront előállítani belőle szódavizet, habszifonnal pedig tejszínhabot. Míg a szódát mindennap használták, a habszifon rendkívülinek, néhol luxusnak számított. Az első autoszifonok még üvegből készültek s acélhálóval védték. Az alumíniumipar fejlődésével vált lehetővé az alumínium szódásszifon kifejlesztése.

Fotó: Fortepan. 1979.

A szódapatront 57 éve állították elő változatlan formában. A kezdeti időkben előfordultak gondok a termékkel, főként, ha valaki másodosztályút vett:

“Tegnap másodosztályú szikvízgyáros lettem. Meggondolatlan pillanatomban az egyik illatszerboltban rám sóztak egy másodosztályú szifont. Miért másodosztályú? — kérdeztem az eladót. „Színhibás’’ — felelte magabiztosan. (…) Hazavittem ezt az elmés szerkezetet, a hozzá szükséges szénsavpatronnal, s megkezdtem a szikvízgyártás alapfokú szemináriumát. Beletettem a szifonba a vizet, azután betöltöttem a patront, és lőttem. A szó legszorosabb értelmében, a patron ugyanis nagy durranás közepette kifújta magából a szénsavat.”

(Forrás: Népszabadság, 1959. július 14. 10.)

1959. Fotó: Fortepan/Ofner Károly

Nyári időszakban gyakran hiánycikk volt, így 1960-ban is, ez a hiánygazdaságra jellemző volt.(Forrás: Magyar Nemzet, 1960. július 15. 5.) A cseh szifonok népszerűbbek voltak a hazaiaknál, mivel tetszetősebb kivitelűek voltak a hazai termékeknél. A habpatront 1969-től gyártotta a Szénsavtermelő Vállalat Répcelak. Az 1978-as reklám szerint.

“A habpatron tejszínhab, különféle gyümölcshabok, turmixitalok készítéséhez kiválóan alkalmas. Jelentős előnye, hogy a habszifonkészülékben és hűvös helyen tárolt készítmények hosszú ideig frissek és felhasználhatók maradnak.”

(Forrás: Világgazdaság, 1978. szeptember 21. 6.)

A kotyogóssal együtt a hangulat elengedhetetlen kelléke… (FORTEPAN. 1965.)

1978-ban évi 600 millió patront állítottak elő. A szódavíz népszerűségnek titkát abban látták, hogy a

“széndioxiddal dúsított ital kellemes ízű, frissítő hatású, serkenti az emésztést, elősegíti a jó közérzet kialakulását. így érthetően fokozódott a házilag készített szódavíz népszerűsége.”

(Forrás: Világgazdaság, 1978. május 10. 13.)

A háztartásokban az okozhatott konfliktust, hogyha kifogyott a szóda, ki csinálja meg, ugyanis sokkal kellemesebb volt fogyasztani a szódát, mint elkészíteni. Ezt a dilemmát az Ős-Bikini meg is énekelte a Ki csinál szódát című számában, olyanokról, akik mindent azonnal szeretnének, így feltehetően szódát is.

A 78-as körzet című sorozat egyik klasszikus jelenete Sztankay Istvánnal: miért nincs szóda? A videót itt ITT tudjátok megnézni, a jelenet 9:05-nél indul.

1983-ban amiatt háborogtak a fogyasztók, mert a dobozokból kispórolták az elválasztó kis rekeszeket, így, ha valaki egy patront kivett, kártyavárként dőlt össze a dobozban a többi patron. (Forrás: Népszava, 1983.07.27. 4. o.) 1984-ben bevezették az ízpatront citrom, tonik és narancsaromával, ez gyakorlatilag ízesített szódavizet jelentett, de nem lett tartósan népszerű termék. (Forrás: Szabad Föld, 1984.12.23. 12. o.) 1986-ban 23 országba szállított patront a répcelaki üzem és 2 millió exportbevétele volt. (Forrás: Népszava, 1986.06.03. 8. o.)

1958. Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Előfordult azonban a habpatronnak nem rendeltetésszerű használata is, az úgynevezett patronozás. Voltak olyanok, akik bódulásra használták annak ellenére, hogy rendkívül egészségkárosító következményekkel járt. A habpatronban kéjgáz van, melynek használata a következő módon történhet:

“az élelmiszerüzletekben kapható habpatront belecsavarhatjuk egy szifonba, és onnan belenyomjuk a gázt egy zacskóba. A zacskót arcunk elé fogva megfelelő mennyiségű levegőt mellé adagolva lélegzünk.”

(Forrás: Magyar Nemzet, 2003. 06.10 7. o.)

Érdekességképpen egy fokhagymamártás recept, melyet csak habpatronnal lehetett elkészíteni:

“Egy dl tejszínt megmelegítünk — de nem forralunk! sóval, fokhagymával ízesítjük és egy tojás sárgájával elkeverjük. Habszifonkészülékbe töltjük, habpatronnal habot készítünk és áthúzzuk a húsokat. Szelethúsokhoz, szárnyasokhoz ajánljuk.”

(Forrás: A Hét, 1991. 05.31. 25. o.)

Ha a tankönyveken kívül is érdekelnek a nem mindennapi történelmi pillanatok, a Napi Történelmi Forrás lesz a legjobb választás.


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!