A 2018-as parlamenti választások után a DK, bár bejutott az Országgyűlésbe, éppen csak átlépte az ötszázalékos küszöböt, és egészen kicsiny (kilenc-, majd nyolcfős) frakcióval kellett beérnie. Ekkor Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke jól láthatóan elbizonytalanodott. A volt kormányfő szereplései megritkultak, élő tévéfellépést egy ideig nem vállalt, néhány parlamenti beszéde a Fidesz-hatalommal szembeni tehetetlenséget, az önmagával való belső viaskodást tükrözte.
Tavaly ősszel aztán a Demokratikus Koalíció - a Jobbikhoz hasonlóan - az Orbán-rezsimmel szembeni ellenállást hirdetett, de még a téli, túlóratörvény elleni tiltakozósorozat sem tudta kiemelni Gyurcsányékat a számost tiltakozó párt és szervezet közül.
Nehéz helyzetből jobbára meglepő húzással lehet kikeveredni, ez történt most a Demokratikus Koalíció esetében is: mind személyi, mind tartalmi szempontból képesek voltak újítani, pontosabban az újdonság látszatát kelteni.
Merész döntést hozott a DK, amikor Dobrev Klára listavezetősége mellett döntött.
A kockázat abban rejlett, hogy a széles körben elutasított Gyurcsány Ferenc feleségeként támadási felületet nyitottak, a kormányoldal nem is felejtette el sulykolni, hogy "Gyurcsányné", "Gyurcsány Ferencné", azt kommunikálva, hogy Dobrev Klára nem más, mint a népszerűtlen pártelnök női kiadása. Csakhogy Dobrev Klára, még ha a korábbi években nem vállalt is pártpolitikai tisztségeket, nem egyszerűen "first lady":
- rendelkezik közigazgatási vezetői tapasztalattal, hiszen 2002. és 2004. között a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalának elnökhelyettese volt
- négy idegen nyelven beszél
- emellett oktat, pénzügyi jogot.
Politikai kérdésekben 2010 után ritkán szólalt meg, de a DK-ba belépett, és a tagság körében kezdettől felettébb népszerű.
Hatalmas nyereség a párt számára, hogy az okosan kommunikáló Dobrev Klára képes volt megszólítani a baloldali női szavazókat.
Ezzel szemben az MSZP listájának csak az ötödik, egész biztosan nem befutó helyére került nő. Utóbbinak párton belüli alku az oka: Tóth Bertalan pártelnök meg kívánta hálálni Ujhelyi Istvánnak, hogy a 2018-as tisztújításon őt támogatta, így a lista második helyére javasolta párttársát. A szocialisták ezzel lemondtak arról, hogy célzottan női szavazókat szólítsanak meg, hiszen a kampányban megszólaló frontembereik kizárólag férfiak voltak. (Pedig a Momentum sikere is azt mutatja, hogy az ellenzéken belül azok a pártok jártak jól, melyek listavezetőként nőt jelöltek.)
A DK-ban tudatosan Dobrev Klárára fókuszálták a legtöbb médiamegjelenést, plakátjaik is főleg őt mutatták, vagyis sikerült megtanítani sok szavazóval a párt listavezetőjének nevét.
Ezzel szemben az MSZP-t több arc jelenítette meg:
hol a tényleges listavezető Tóth Bertalan (aki ráadásul a szereplések egy részét elhárította), hol Ujhelyi kampányfőnök (lásd az egyetlen napot megélt patkánykormányzásos fellépését), hol az amúgy ráadásul párbeszédes Jávor Benedek. Vagyis maga az MSZP kampánya lehetetlenítette el, hogy a szavazók egyetlen vezető személyhez kössék a listát. Nehezítette a helyzetüket az is, hogy míg Ujhelyi gyakran konfrontatív szerepet vállalt, a listavezető Tóth Bertalan unalmas, szürke kommunikációt folytatott.
Jónak bizonyult az a DK-s kampánystratégia is, mely egyetlen vezérlő eszmére, az Európai Egyesült Államokra fűzte fel a párt kampányüzeneteit, ezáltal a kevésbé tájékozott szavazó is megértette, mit akar a DK.
A politikai termék (esetünkben a párt) beazonosítása elengedhetetlen belépő a választási sikerhez (lásd a Fideszt, melynek aktuális legfőbb témája a bevándorlás-ellenesség).
A DK-t azonosítani lehetett az Európai Egyesült Államokkal.
A politikával komolyabban foglalkozók persze tudják, hogy ez az ötlet a legkevésbé sem új, egészen a XIX. századig vezethető vissza, sőt, a DK sem most először áll ezzel elő. Ráadásul nem kényeztette el a választóit olyan részletkérdésekkel, hogy pontosan milyen hatásköröket kellene átadni egy ekképpen megerősített Európai Uniónak, s mely pontokon módosítaná az EU alapító szerződéseit.
De nem is ez volt a lényeg, hiszen az átlagválasztó nem bíbelődik részletkérdésekkel, hanem a politikai életérzés, azaz az "európaiság" érzetének kialakítása az ellenzéki választókban.
Ezzel szemben az MSZP-P listája képtelennek bizonyult egyetlen beazonosítható témát kiemelni: hol az európai minimálbérről, hol a szociális jogokról, hol a patkánykormányzásról, hol az aktuális politikai ügyekről beszélt, vagyis nemcsak személyekben, hanem témákban is széttartóak volt. Ráadásul a fiatal szavazókat végképp nem tudták megszólítani, e téren a Momentum tarolt.
A DK igen aktívnak bizonyult az online közösségi felületeken is, a párt emailen és telefonon folyamatosan tartotta a kapcsolatot a választóival. Emellett a személyes kampányolásra is komoly figyelmet fordítottak, Dobrev Klára többször is teltház előtt tartott fórumot, ami jele volt a készülődő meglepetésnek.
A kampánytechnikák természetesen fontosak, de a DK esetében a jól kitalált alapüzenet bizonyult döntőnek.
Az MSZP-ről pedig még annyit: a katasztrofális vereség utat nyit a párton belüli elkeseredett küzdelem következő fejezetének.
A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője
