A Magyar Helsinki Bizottság jelezte: a pedagógusszakszervezetektől a kormány lényegében elvette a sztrájkjogot, úgy alakította át a szabályokat, hogy belehajszolta a tanárokat mostani polgári engedetlenségi akciójukba. A civil jogvédők felidézték, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) lassan egy éve sztrájkolna jobb munkakörülményekért, magasabb bérekért.
A kormány ezt eleinte a tárgyalások halogatásával akadályozta. A felek pereskedése közben, amelynek döntenie kellett volna a még elégséges szolgáltatásról, a kormány a járványhelyzetre hivatkozva február 11-én rendeletben határozta meg a minimálisan kötelező szabályokat, maga döntötte el, mi történjék az óvodákban és iskolákban sztrájk idején. Ennek meghatározása korábban a bíróság dolga volt, ha a tárgyaló felek nem tudtak megállapodni ebben a kérdésben.
Egyoldalúan, visszaélve erőfölényével úgy alakította a szabályozást, hogy a szülők és gyerekek gyakorlatilag semmit ne vehessenek észre a sztrájkból. Az a sztrájk, amit nem érez meg a munkaadó (a kormány) és a társadalom, az nem sztrájk, nem alkalmas nyomásgyakorlásra.
A PSZ és a PDSZ Alkotmánybírósághoz fordult, de az érdemben nem vizsgálta a problémát, mondvacsinált formai okokra hivatkozva elutasította panaszukat. Mivel a szakszervezetek kimerítették az összes hazai jogorvoslatot, most a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ segítségével a strasbourgi bírósághoz fordultak.
A sztrájk alapjog, amit az Emberi Jogok Európai Egyezménye is véd. Az állam nem üresítheti ki a sztrájk jogintézményét, nem veheti el önkényesen az egyik alapjogot, a kormány nem léphet a bíróság helyére. Jogállamban a vitás kérdések eldöntése bírák dolga, nem az egyik peres félé, de gond van a jogkorlátozás arányosságával is. A strasbourgi bíróság gyakorlata csak a létfontosságú szolgáltatásokat nyújtó dolgozóknál méltányolja a sztrájk korlátozását, de még ebben az esetben is vizsgálja, hogy a korlátozás arányos-e.
A tanár létfontosságú munkát végez, de azt senki sem állíthatja, hogy emberek életét vagy egészségét veszélyeztetné, ha pár órát, napot, akár hetet sztrájkol.
A tankerületek most sorra azzal fenyegetik a pedagógusokat, hogy ha részt vesznek a polgári engedetlenségi akciósorozatban, elveszíthetik munkájukat. Az egyik miskolci gimnázium igazgatóhelyettesét már fel is mentették, amiért engedély nélküli munkabeszüntetésen vett részt. A jogsértő helyzetet valójábanazonban nem a tiltakozó tanárok idézték elő, hanem a kormány.
Az az alapjog, amit nem lehet gyakorolni, csak írott malaszt.
Ha legálisan semmilyen formában nem érvényesítheti érdekeit a munkavállaló, akkor csak a polgári engedetlenség marad. A kormány ezt tudja, mert a csapdát maga állította önkényes jogalkotással és hatalomgyakorlással a pedagógusoknak.
Mint az illiberális állam annyi más területén, a rendelet betűje itt is ellentétben áll alapjogaink lényegével.
A strasbourgi eljárást azért indította el a PSZ és a PDSZ, hogy a tiltakozók kiszabaduljanak a csapdahelyzetből, a tanárok visszaszerezzék sztrájkjogukat, ne legyen szükség polgári engedetlenségi akciókra.
