Billy Batson 3-4 évesen sodródott el az anyjától, azóta családról családra szökdös, hogy újra megtalálja őt. 14 évesen egy minden eddiginél furább családhoz kerül, ahol eleinte törékeny barátságot köt Freddyvel. Miután egy iskolai abúzust követően megvédi új barátját, később a metrón üldögélve elragadja őt Shazam, a haldokló varázsló. A varázsló már nincs túl jó állapotban ahhoz, hogy a Dr. Thaddeus Sivana (Mark Strong) által szikla szobrokból kiszabadított hét főbűnt megfékezze. Shazam a fiúra ruházza Salamon, Herkules, Atlasz, Zeusz, Akhilleusz és Mercurius hatalmát és képességeit, mivel csak az ő szíve elég nemes ahhoz, hogy ezeket birtokolja. Sivana ráadásul Shazam erejére pályázik, amit viszont most már Billy birtokol.
Shazam a képregény történelem egyik olyan klasszikus hőse, aki hosszú évekig nem találta a helyét a piac sűrűjében. 1940-ben jelent meg a Fawcett Comixnál, viszont a Supermanéhez hasonló képességei miatt először a National Publications, később neve miatt - Shazam a képregényekben Captain Marvel - a Marvel pereskedett. Az évek során számos jogi huzavona zajlott a kiadók között, míg Shazam végül a National Publications-höz, a későbbi DC Comicshoz került.
A szegény ember Supermanje, már csak hányattatott előélete miatt is megérdemelte, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyítsa: igenis van helye az A-kategóriás hősök között, ráadásul egy jó nagy adag vérfrissítést is jelentett a DCEU "sötét és realista", leginkább mégis bénán megírt forgatókönyvű, felszínes hőstörténetei között.
A Shazam! ugyanis minden, ami a DC korábbi filmjei nem.
Természetesen - lévén mégiscsak egy szuperhős eredettörténetről van szó - az ilyenkor szokásos panelek pontosan ugyanazok, mint a műfaj más filmjeiben. A Shazam! erőssége viszont nem is ebben, hanem a karakterek közötti dinamikában van. Bár a címszerepet játszó Asher Angel (Billy) és Zachary Levi (Shazam) tulajdonképpen ügyesen - utóbbi kissé ripacs módon - játsszák el ugyanannak a karakternek két végpontját: Billy gyerekként felnőttebb, mint mikor felnőttestű Shazammá változik. Mégsem az ő figurájuk a legérdekesebb a filmben.
A Jack Dylan Grazer által alakított Freddy, a mankóval járó, nagyszájú, de alapvetően mégis nyomi képregénygeek a történet másik igazi főhőse, aki nem más mint, a hősök oldalán állandóan csüngő szárnysegéd. Ő tanítja meg Billynek a szuperhős lét alapjait, és próbálja inspirálni a jóra, mivel Billy bőven beérné azzal, hogy vásári mutatványosként, aprópénzre váltja képességeit. Egy ideig ez szórakoztatja Freddyt, de egyrészt bosszantja, hogy barátja nem képes hőssé válni, ezt látva pedig nem csak dühös, de irigy is lesz, pont mint Dr. Sivana. Billynek fel kell nőnie saját képességeihez, így felelősségéhez, Freddynek pedig el kell fogadnia saját helyzetét, hogy együtt valósíthassanak meg egy nagyobb célt: hogy legyőzzék Dr. Thaddeus Sivanát.
Strong rutinos eleganciával alakítja a sértett önérzetű felnőttet, akit egész életében elnyomott az apja és a bátyja. Dr. Sivana figurájának viszont nincsenek további árnyalási kísérletei, így bár működő főgonosz marad, különösebben nem emlékezetes a jelenléte. Sajnos ez a fajta felszínesség nemcsak a főgonoszt, de a mellékszereplőket is érinti. Pedig a nevelőszülőket játszó pár, vagy a testvéreket alakító fiatalok egyediek és aranyosak. De jó lett volna jobban elmerülni az ő történeteikben is. Ráadásul nagy kár, hogy amilyen összetett viszonya van a két kisfiúnak egymással, annyira marad felszínes a kapcsolatuk a többi mostohatestvérrel. A karakterek között nincsen igazán erős kapcsolat, így a finálé - bár óriási csavart és remek akciókat tartalmaz - sem túl megalapozott érzelmi szempontból.
A Shazam! alapvetően nem vállal sokat. Adott egy árva fiú, aki új környezetbe kerül - család és iskola -, ahova eleinte nehezen illeszkedik be és ennek tetejébe még adott egy kőegyszerű mitológiai hátterű szuperhős alterego számára, amivel meg kell bírkóznia. Ügyes és szép ellentétpár képez vele az érthető indítékoktól hajtott főgonosz, akinek pont az a két dolog nem adatott meg, mint Billy Batsonnak. A film látványa szerencsére eltér az eddigi DC-filmektől, elképesztően színes, az akciójelenetek pedig jól vannak koreografálva, így nem csak szemkápráztatóak, hanem követhetőek is. A hét főbűnt megtestesítő lények pedig igazán kreatívan néznek ki, bár személyiségük az nagyon nincs.
A néha bugyuta humor igazán szívből jövően őszinte, és egyáltalán nem válik a film rovására. A Shazam! egyetlen igazi hibája, hogy a felvezetett témákat - felelősség, irigység, gyerek-szülő kapcsolatok - csak érintőlegesen tárgyalja, de még ez is elég ahhoz, hogy a DCEU legjobban sikerült darabja legyen!
Shazam! - színes, amerikai fantasy film, 132 perc. Értékelés: 8/10
