Meglepő dologgal állt elő a hatvanas években egy angol nő. Azt állította, halott zeneszerzők diktálnak neki műveket. És hogy az egész Liszt Ferenccel kezdődött.
Rosemary Brown londoni háziasszony volt, és az egyik legismertebb "médium", aki azt mondta magáról, hogy már elhunyt, híres zeneszerzők használják közvetítőként, hogy rajta keresztül jelenjenek meg a műveik. A nő állítása szerint Liszt Ferenc, Ludwig van Beethoven, Johann Sebastian Bach, Johannes Brahms, Claude Debussy, Edvard Grieg, Frédéric Chopin, Franz Schubert, Szergej Rahmanyinov, Robert Schumann és Igor Sztravinszkij "súgott neki" a túlvilágról.
A nő Rosemary Isabel Dickeson néven született Londonban, 1916-ban. Azt mesélte, hogy 7 éves korában megjelent neki egy hosszú, ősz hajú, fekete kabátot viselő idős férfi szelleme. Azt mondta, zeneszerző, és egyszer majd híres zenésszé teszi a kislányt. Rosemary jóval később, fiatal lányként megpillantotta Liszt Ferenc képét és rájött, hogy ő jelent meg előtte annak idején.
Rosemary postai dolgozó lett. Az 1940-es évek végén vásárolt egy használt zongorát, gyakorolni kezdett, és pár évig zongoraleckéket vett. 1952-ben férjhez ment, egy fia és egy lánya született. A férje 1961-ben meghalt.
1964-ben - Rosemary Brown állítása szerint - Liszt Ferenc újra felvette vele a kapcsolatot. A nő pedig komponálni kezdett.
Nem sokkal később már más zeneszerzők is "diktálni kezdték neki" a műveiket. Liszt először Chopint "mutatta be neki" mint barátját, később a többiekkel is megismertette az asszonyt. Brown a visszaemlékezéseiben azt írta, mindegyikük máshogyan diktált neki. Liszt Ferenc például azt szerette, ha először meghallgatja a zenéjét (a fejében, természetesen), és vezette kezét, így írta a kottákat.
Chopin a hangjegyeket súgta meg neki, és a megfelelő billentyűre tette a kezét a zongorán.
Schubert pedig megpróbálta elénekelni neki a dallamot.
Liszt Ferencet amúgy jó barátjaként említette Rosemary Brown, akivel kellemes együtt dolgozni.
VIDEÓ: A Grübelei, amit állítólag Liszt Ferenc közvetítésével írt:
A nőnek küldött darabok nem pusztán vázlatok voltak, hanem teljes kompozíciók, főleg zongorára írva. Rosemary Brown azt mondta, készen kapta a műveket, a zeneszerzők diktálták neki, gyakran olyan gyorsan, hogy alig győzte lejegyezni a kottát.
Brown egy spiritiszta társaságnak adta elő először a darabjait. A közönsége úgy találta, azok valóban hasonlítanak a híres zeneszerzők alkotásaira.
Rosemaryt 1968. október 17-én mutatták be a BBC egyik rádióadásában, úgy, mint azt a személyt, aki síron túlról kapja az ihletet. A műsort követően levelek ezreit kapta a rádióállomás. Sokan azt kérdezték, csaló-e, mások arra voltak kíváncsiak, hogy honnan jött ez az asszony, és hogy zenészek, szakértők vizsgálták-e már a műveit.
A nő egy csapásra híres lett. Interjúkat készítettek vele, portréfilmben szerepelt. Az első életrajzi könyvét 1971-ben írta.
Bár akadt, aki úgy vélte, Rosemary Brown csodálatos képességekkel rendelkező médium, többen is érdeklődve figyelték ténykedését. Richard Rodney Bennett zeneszerző azt mondta, évekig zajló zenei képzés nélkül lehetetlen ilyen zenét hamisítani. André Previn azonban nem tartotta valami nagyra Brown darabjait, szerinte gyenge kompozíciók, amelyeket ezek a zeneszerzők megsemmisítettek volna. Geoffrey Gibbs zenetudós elemzése pedig azt állapította meg, hogy a műveket nem "komponálhatták" a zeneszerzők, egy "Liszt-darabban" például olyan motívumokat fedezett fel, amelyek egy kevéssé ismert Chopin-műből származnak.
Abban többen is egyetértettek, hogy Brown "zeneszerzői tevékenysége" talán bizonyos korábban hallott darabok öntudatlan összekapcsolásából eredhetnek, vagy csak olyan kortárs művek, amelyek megpróbálják utánozni a nagy mestereket.
VIDEÓ: Egy "Chopin inspirálta" darab:
Rosemary Brown 85 évesen halt meg, 2001. november 16-án.
