Egy új tanulmány alapján már a neandervölgyi ember is művészi mintákat karcolt csontokba - írja az MTI. A Göttingeni Egyetem csapata a Harz-hegység Einhornhoehle barlangjában talált óriásszarvas-csontokat elemezte. A most felfedezett minták szenzációsak, mivel arra utalnak, hogy az ember egyik legközelebbi rokona már több mint 50 ezer éve is bámulatos kognitív képességekkel rendelkezett.
A kutatók sokáig úgy tartották, hogy a neandervölgyi meglehetősen primitív volt, az elmélet azonban egyre inkább megdőlni látszik. Bár régóta ismert, hogy eszközöket és fegyvereket készített, ékszerek, barlangrajzok és kisebb figurák eddig szinte kizárólag csak későbbi időkből kerültek elő, amikor az Afrikából érkező modern ember elterjedt Európa területén.
A most talált tömör lábujjcsont egyik oldalába hat rovásból álló szögmintát véstek, és alsó részén is látható egy négy rovátkából álló minta. A lelet azt bizonyítja, hogy már a neandervölgyi is rendelkezett esztétikai érzékkel, és képes volt szimbólumokon keresztül kommunikálni.
Ez a neandervölgyi kreatív alkotóképességének egyedülálló fejlődésére utal
- mondta Thomas Terberger régész.
"Nem lehet véletlen, hogy a neandervölgyi ember éppen egy lenyűgöző, nagy agancsos állat csontját választotta ki a faragásához" - nyilatkozta Antje Schwalb, a Braunschweigi Műszaki Egyetem kutatója. A már kihalt óriásszarvas (Megaloceros) szarva akár négy méter szélesre is megnőtt.
Franciaországban találtak már feltételezhetően neandervölgyiek által készített medált és ékszerként használt karmokat, Spanyolországban pedig barlangok falára festett absztrakt motívumokat. Az új németországi lelet a neandervölgyiek által alkotott eddigi egyik legösszetettebb művészi kifejezési forma.
A tárgyat vizsgáló kutatók mai szarvasok lábcsontjaival is végeztek kísérleteket. A vizsgálat során kiderült, hogy a csontot először meg kell főzni, hogy az így megpuhult csontfelszínbe másfél óra alatt kizárólag kőeszközökkel mintát lehessen vésni.
A mintákat viselő lábujjcsont csaknem hat centiméter hosszú, négy centiméter széles és három centiméter vastag. 2020-ban fedezték fel az Einhornhoehle bejáratánál. Szénizotópos vizsgálatokkal megállapították, hogy több mint 51 ezer éves, tehát jóval korábbi, mint a Franciaországban talált, 40 ezer éves tárgyak.
