A holland légitársaság, a KLM alapítója, Albert Plesman és a legendás repülőgépgyáros, Anthony Fokker közti kapcsolatot, az 1919-1939 közt eltelt húsz év
történésein keresztül bemutató Vliegende Hollanders-t (ezt leginkább Repülő hollandik-ként
lehetne fordítani) Magyarországon nem mutatták be, a nyolcrészes minisorozatot azonban részben biztosan a főváros határában forgatták.
Az első amszterdami repülőgépkiállítás szervezésével induló, a második világháború kezdetével záruló történet számos részlete fiktív, vagy nincs kellőképp történeti kontextusba helyezve, az
epizódok azonban így is számtalan nézőt - az első rész 1,6 milliót, a nyolcadik pedig 779 ezret - ültettek a képernyő elé.
A Bierbauer Virgil és Králik László tervei szerint született kör alakú fogadóépület a Douglas repülőgépgyártó központjává változott:
És ugyanígy járt az utascsarnok is:
A Czakó László és Méhes György tervezte, néhány lépésnyire álló, a nagyközönség számára kevésbé ismert nagyhangár - kora Európájának legnagyobbja - természetesen itt is hangárként tűnik fel, középső pillérén azonban jól látható a kőbe vésett magyar címer, apró bakit eredményezve a Magyarországról még nyomokban sem mesélő sorozatban:
Az épületegyüttes 1950-ig Magyarország első nemzetközi repülőtereként működött - ekkor vette át a helyét az építése közben egy bombatámadás áldozatává vált, majd kis híján a nulláról újjáépített ferihegyi repülőtér. Az ötvenes években az állami vezetők által használt terület használója az évtized végén - a kádári konszolidáció részeként - a Mezőgazdasági Repülési Szolgálat, majd a Magyar Honvédelmi Szövetség sportrepülői lettek.
A budaörsi repülőtér az ezredfordulón vált ipari műemlékké, köszönhetően a fogadóépületnek, illetve a füves futópálya alatt futó, a száz éven át működött zuglói Zsolnay-gyárban készült vízelvezető rendszerének, ez azonban nem javított az állapotán, így ma számos része kimondottan szomorúan fest.
