"Azt a fajta sokkot, amit a mellem elvesztése okozott, soha nem éreztem előtte"
A mellrákon és mellamputáción átesett nők sok időt kénytelenek várni a plasztikai helyreállító műtétre. Hogyan változik a nőiesség megélése ezalatt?
Sokkal nehezebben indul be a vágyam. Amíg nem volt meg a kemoterápia, addig nem volt gond, ahogy a kemoterápia elindult, úgy vált egyre nehezebbé. A vágytalanság az, ami nehézséget okoz, és az, hogy még mindig hamar elfáradok. De nem mindig a vágytalanság a gond, van amikor érzéketlen a testem. Nem reagál az ingerekre, a csikló nem keményedik, a mellbimbó sem. Megtanulok így élni, ezzel együtt, de a vágyat mindig akarni fogom, a szexet mindig vágyni fogom, ha csak agyban is. Soha nem adom fel ennek az élvezetnek a lehetőségét
- mondta Beáta, akit 39 évesen diagnosztizáltak mellrákkal. Ő a háromhónapos kisbabája mellett csinálta végig a kezeléseket, a terhessége alatt megváltozott hormonális változások idézhették elő nála a daganatos betegséget. Beáta egyike azoknak a nőknek, akik igyekeztek segítséget kérni a betegség miatt kialakult szexuális problémákra, de hiába beszélt pszichológussal, érdemben nem kapott segítséget. Végül egy előadás segített neki, ahol megtudta, sokat lendíthet a szexuális életén, ha előnyben részesíti a fehérneműket, és ha nem desszertként gondol a szexre, hanem főételként, amire készülni kell, amire időt szánnak a férjével és nemcsak az esti órákra tartogatják.
"A rák elvett, de adott is. Próbáljuk feldobni, színesíteni a dolgokat, hogy ne laposodjon el. Ő is meglep engem, én is meglepem őt, nálunk nincs olyan, hogy a nőnek fáj a feje. Nem változtattunk sok mindent, vannak olyan együttléteink, mint a vad szex, amikor csak egymásnak esünk, mert annyira kívánjuk egymást. Amikor a normál együttlétekről beszélünk, akkor neki nagyon sokat kell simogatnia engem, sokat kell dolgoznia azon, hogy nálam beinduljon valami. Türelmes, az se gond, ha félórán keresztül kell melegítenie, hogy beinduljak. A betegségem előtt ez nem így volt, egyszerre voltak igényeink egymás iránt, gyakrabban voltak igényeink."
A szexuális élet a betegség közben és után tabutéma, pedig a kemoterápia mellékhatása az, hogy befolyásolja a libidót, fáradtságot, gyengeséget okoz.
A fehérvérsejtek számának csökkenése miatt komolyabban ki van téve a test a fertőzéseknek, és ez igaz a szexualitásra is. Előfordulhat allergiás reakció a kemoterápia miatt, de akár a szájnyálkahártya fekélyesedése is megjelenhet. Ezek együttesen komoly hatással vannak az életminőségre, párkapcsolatban pedig hosszú hónapokra megszűnhet a szexualitás. A sikeres kemoterápiás kezelés után pedig a műtéttel járó hegek, a megváltozott testkép, a saját nőiesség újraértelmezése is szerepet játszanak a szexuális életben.
Magyarországon mindeddig átfogó kutatás nem készült az emlőrák túlélőinek szexuális életéről, a szexuális funkciókról, a libidó alakulásáról, a párkapcsolatban megélt szexualitás elégedettségéről. Pedig a téma fontos, hiszen a betegség utáni gyógyult állapotban is jelen van a szexuális egészség kérdése. Egy 2010-es, amerikai felmérés szerint 3000 megkérdezett (emlőrák túlélő) nőből a többség a harmadik legaggasztóbb problémának jelölte meg a szexualitást még évekkel a betegség után is: a nedvesedés hiánya, a libidó hiánya, a szexuális aktivitás visszaesése mind problémák lehetnek. Ez leginkább a kemoterápiás kezelés miatt alakulhat így, viszont az egyéb kezelések miatt is jelentkezhet probléma, hiszen a mellek csonkolásos műtétjének hege, vagy a szilikon implantátum megváltoztatják a nők testképét és megnehezíthetik az önelfogadást.
A női szexuális funkció jóval több az orgazmus képességénél: magába foglalja a vágyat, az izgalmat, a lubrikációt (nedvesedést), az orgazmust, az elégedettséget, a fájdalmat, a testképet, a pszichológiai egészséget és az érzékiséget. A rákbetegség megzavarhatja ezen összetevőket és szexuális zavar jelentkezhet. Egyeseknél előfordulhat, hogy a terápiás kezelés a gyógyulás szakaszában korai menopauzát okoz, ráadásul a kemoterápia depresszióra utaló hangulatot, szorongást is előidézhet. A gyógyszerek tehát befolyásolják azt is, hogy egyáltalán milyen gyakran gondol a mellrákot túlélő nő a szexre, és mennyire tudja élvezni azt adott helyzetben.
A férjemmel éltünk a kemoterápia alatt is nemi életet. Nekem kellett rászólni, hogy nem akarsz velem lenni? »De, csak nem akarom, hogy neked rossz legyen, hogy neked fájjon« - válaszolt. Ilyenkor azt mondtam neki, hogy az fáj, ha nem vagyunk együtt. Ne azzal foglalkozzon, hogy kímél, mert akkor betegnek érzem magam. Nekem kellett erőltetni az együttléteket, hogy tessék próbálkozni, tessék jönni. Azalatt az idő alatt, amikor a kezelés történt, abban a hét napban akkor nem is tudtam volna, de mivel háromhetente van kemoterápia, volt két hét, amikor már együtt lehettünk. A betegség előtt friss házasok voltunk, anno minden nap éltünk szexuális életet, hiányzik is, egyébként. Neki is, nekem is
- mondta Beáta, akinek érzelmileg rengeteget jelent a szeretkezés, feltöltődik a testi-lelki kielégüléstől. Ő a betegsége ideje alatt takargatta a mellét a férje elől intim helyzetben, de a férje elhúzta a kezét, és megnyugtatta, hogy nem kell ezzel foglalkoznia. Beátát ez segítette hozzá ahhoz, hogy elfogadja a testét, úgy is, hogy az implantátummal egy fehér golyó lett a melle helyén. De nem mindenkinek alakul így a saját testképe, van, aki egyáltalán nem veszi le a melltartót szex közben.
"Azt hiszem, hogy addig a pontig, amíg az ember nem fogadja el önmagát, akkor nem kívánja a szexet. Abban a pillanatban, ahogy ezen túllép, ez már rendben van. A szexualitás a mai napig az életem része, a betegség előtt se volt vele problémám igazán, és a helyreállító műtét előtt már voltak kapcsolataim. Az egy dolog, hogy bizonyos szituációban történt, például a melltartómat soha nem vettem le, a mai napig nem veszem le szex közben" - mondta az ötvenéves Krisztina, akinek kiújult a rákbetegsége, és aki két és fél évet várt a helyreállító műtétre, a szilikon implantátumra. Nincs állandó partnere, azoknak akikkel randizik, elmondja a betegségét, és senki sem utasította vissza emiatt. A betegsége idején, másfél éven keresztül nem találkozott senkivel, visszautasította a férfiak közeledését. Csak gyógyulása után kezdett újra randizni. Bori máshogyan élte meg a betegsége idejét, ő szeretői kapcsolatban volt, a partnere végig mellette állt a kezelések idején.
Mázlista vagyok, ahogy hallom a többi nőtől, mert nekem nagyon jó szexuális életem volt a betegség előtt, a szeretői kapcsolatomban nagyon boldog voltam. A szexuális életem totálisan rendben volt. Mivel régóta tartott ez a kapcsolat, mindenhogyan ismertük egymást. A betegséggel ott folytatódott minden, ahol abbahagytuk, és szerencsém volt, mert ezeket a szakaszokat, hogy mell elvesztése, a haj elvesztése, ő jól viselte. Soha egy percig nem kellett azt éreznem, hogy sajnálatból ér a kopasz fejemhez. Természetesen kezelte azt is, hogy elvesztettem a mellemet. Tényleg mázlista vagyok, mivel amikor hazamentünk a kezelésekről, a legnagyobbakat kufircoltunk. Rosszul kellett volna lennem, de mi szexeltünk.
Ő 39 évesen találta magát szembe a betegséggel, blogot írt mindarról, ami vele történt, ma már a saját egyesületén keresztül segít másoknak. Bori is elveszítette az egyik mellét, aminek következtében ma már egyik melle sem reagál úgy az érintésekre ahogyan korábban, pedig számára a melle erogén zóna volt, ahogy ő fogalmazott, "a szexben mindig is melles volt".
A szexuális élet alakulásában egyértelműen közrejátszik a partner hozzáállása is, a gyógyulás folyamatában fontos, hogy hogyan áll hozzá a megváltozott testhez, mennyire kívánja, mennyire zavarja a változás. Egy nem működő kapcsolatban a szexuális élet a betegség miatt is teljesen eltűnhet, problémásabb lehet. Ágota a betegségével együtt a szégyenérzetet is megkapta, a mai napig szégyelli a testét.
A plasztikai sebészek rengeteget segítenek abban, hogy lelkileg jobban viseljék az emlőrák beteg nők a megváltozott testüket, de a hegek ott maradnak, az új melleket pedig el kell fogadni.
A mellei nagyobbak lettek a helyreállító műtéttel mint voltak. Ágotának a libidója és a szexuális élete is pocsékul alakult a betegség idején és utána is. "Teljesen eltűnt a szexualitásom. Lehet, hogy a hormongyógyszerek is nagyban hozzájárultak, ezeket ugye most is szedem. Annyira sosem voltam szexközpontú, nekem más is fontos volt, a beszélgetések, a kapcsolatok. A volt férjemmel éltem együtt a betegség közben, de kiborult a bili, és a betegség előtt megbeszéltük, hogy ennek vége lesz. Már előtte se kívántam őt. Egyszerűen vége lett a kapcsolatunknak." Ágota nem randizik jelenleg, vannak férfiak, akikkel találkozgat, és mivel őket régebb óta ismeri, ők tudják, hogy túlélte az emlőrákot. "Lelkileg nem jutottam el odáig, hogy randizgatni kezdjek."
A személyes és érzékeny témákról az emberek többsége nem beszél. Akkor, amikor egy halálos betegséggel kell megküzdeni, az érzékeny és privát témák kissé háttérbe szorulnak. Az orvosok, pszichológusok, akik az emlőrákbeteg nőket segítik a betegség különböző fázisaiban feltehetően kevés kérdést kapnak a szexuális egészséggel, a megváltozott szexuális vággyal, zavarokkal, párkapcsolati gondokkal kapcsolatban. Azok a betegek pedig, akik szeretnének a kérdéseikre választ kapni, és akik nem félnek elmondani, hogy valami megváltozott a szexualitásukban, nem biztos, hogy tudnak kitől kérdezni. A szexuálpszichológiai háttérismeret, szexuálterapeuták segítsége jól jönne a folyamatban, nemcsak a mellrákos nők esetében, hanem minden olyan rákbetegségben, ahol kemoterápia, sugárterápia szükséges a gyógyuláshoz.
Kiemelt kép: iStockphoto
