Kölcsey, Berzsenyi, Deák, Kazinczy is oszlopos-tornácos, fehérre meszelt falú épületekben élt, itt fogadták a vendégeiket és politizáltak. Milyen lehetett az élet egy-egy vidéki kúriában?
Kik éltek a kúriákban?
Először is szögezzük le:
a magyar nemesség nagy része nem kúriákban lakott.
1848 előestéjén körülbelül 550 ezer nemes élt Magyarországon. Bár a nemesek jogaikban és kötelezettségeikben egyenlőek voltak, aligha beszélhetünk egységes nemességről. A magyar nemes 90%-a szegény, ún. hétszilvafás nemes volt, aki csak néhány holdas birtokkal rendelkezett, sokan még ennyivel sem. A vagyontalan kisnemesség jobbágyi életkörülmények között élt falusi házakban. Nemességük csak abban állt, hogy nem fizettek adót, és részt vehettek a megyei politikában.
Azok a nemesek, akik a vidéki kúriákat építették, a jómódú, középnemesek közé tartoztak, és egy elég vékony réteget képviseltek.
Vagyonukat általában a napóleoni háborúk konjunktúrája idején szerezték, és ennek a jövedelemnek a segítségével az 1820-as évektől kezdték el építeni a vidéki udvarházaikat. Ugyanakkor egy olyan életformát kezdtek kialakítani, ami már a polgárosodás felé mutatott, és a szegényebb nemesek számára is követendő mintává vált.
A kúria felépítése
A kúria oszlopos-tornácos ház, a középső oszlopok felett timpanonnal lezárt, fehérre meszelt falú épület. A méretet 150-1000 m² közötti, 5-10, egyenként 20-30 m²-es szoba található bennük, melyek egy része nem fűthető, de alvóhelyként vendéglátásra egész évben alkalmasak.
Az épület faluhelyen többnyire a falu közepén állt, cserép vagy zsindely fedte, tágasak az ablakok és az ajtók. A szobák egymásba nyílnak. A házat park, kert vette körül.
Az épületben külön lakrésze van a férjnek, feleségnek, gyerekeknek és a vendégeknek. Efféle épületben élt Kölcsey Álmosdon, Deák Kehidán, Berzsenyi Niklán, Kazinczy Széphalmon, Kossuth Monokon.
A kúria berendezése
A szobákat polgárias lakályosság, kényelem és családias hangulat jellemezte. A berendezések zöme már a 19. századi lakberendezési divatot követi.
A hálószobákban az ágyak mellé éjjeliszekrényeket tettek, beállítottak egy-két ruhásszekrényt, fiókos komódot, mosdószekrényt, és igen gyakran helyet kapott a szobában egy-egy szekrény nagyságú, földön átbillenő tükröt is.
Az idősebbek szobájában gyakran találni napközbeni pihenésre alkalmas alvószéket. Ez általában egy öblös, fejtámasztó fülekkel, gyakran állítható háttámlával, kihúzható vagy hozzátolható lábzsámollyal ellátott fotel volt.
A nappali vagy fogadószoba bútora kisebb méretű ülőgarnitúra a hozzá való asztallal, vagy a fal mellé tolt kanapé és székek együttese.
Jellegzetesen új típusú bútor a 19. század elején divatba jött szekreter, sokfiókos, lenyitható írólapos asztalka.
A lakó és fogadószobákban gyakran találhatók különféle célokat szolgáló asztalkák (sokrekeszes varróasztalok, virágtartó állványok), dísztárgyak elhelyezésére szolgáló üveges vitrinek.
A kúria reprezentációs helyisége az ebédlő vagy szalon. Ez többnyire a központi elhelyezkedésű szoba. Itt kap helyet a nagy méretű, kihúzható asztal székekkel, az üvegajtós tálalószekrény.
Minthogy az ebédlő gyakran a fogadószoba is egyben, itt találjuk az ülőgarnitúrát és a zongora elődjét, a klavírt is. A falak többnyire színesre festettek, a vagyonosabbaknál néha tapétázottak.
A falakon kis méretű képek, metszetek lógnak, az ablakokat habos függönyök fedik. Az ágyakra, asztalokra, olykor a falakra is hímzett vagy szövött színes terítők, a padlóra szőnyegek kerültek.
A kúria lakói
A kúriákban többnyire egy-egy család lakott, de mindig élt velük egy-két szegényebb vagy egyedülálló rokon: nénék segítették a gyereknevelést, nagybácsik tanították a fiúgyerekeket, segítettek a gazdaság szervezésében. Ifjú rokonok vendégeskedtek hónapszámra latin, német vagy éppen a magyar nyelv tanulása céljából.
A rokonok mellett itt lakott a nevelőnő, tanító, társalkodónő, a szomszédban a gazdatiszt, és a családot kiszolgáló hűséges személyzet, akiket egészen idős korukig megtartottak.
Az 1830-as évek felvidéki kúriáiban még nemegyszer találkozhatunk menekült lengyellel, aki a ház állandó vendégeként próbálta nélkülözhetetlenné tenni magát: segített a gazdaság irányításában, franciát tanított, és távoli vidékekről mesélt hosszú téli estéken.
Így mulatott a magyar nemes
A lakók életét bőkezű nagyvonalúság, vendégszeretet jellemezte.
A legtöbb kúriában élénk társasági élet folyt, mert az egyedüllét nem számított értéknek. Ráadásul a nemesi lakok elzártsága miatt a legtöbb család úgy jutott hírekhez, hogy vendégeket fogadott vagy vendégségbe ment. Egy-egy megye vagy járás többnyire egymással rokon nemesi atyafisága is gyakran összejött. Ilyenkor a hölgyek és urak külön vonultak. A férfiak politizáltak, pipáztak, kártyáztak, ittak, a nők pedig teázás-kávézás közben pletykálkodtak. Ezek a társas együttlétek voltak a színterei a reformkori politizálásnak. A reformgondolatok a kúriák falai között születettek, terjedtek, a magyar irodalom színe-java itt született.
A nemesi mulatságok közé tartoztak télen a bálok, nyáron a fürdőzések Füreden, Bártfán, Pöstyénben vagy Harkányban. De a tavaszi és az őszi hónapokban sem unatkoztak: versmondással, mesemondással, felolvasással, zenével, sakkal, különféle játékokkal szórakoztatták magukat a nemesek.
Gyakran került sor vadászatokra is. Ha pedig a hideg bekergette őket a ház falai közé, akkor előkerültek a könyvek. A kúriákban már megjelennek a könyvtárszobák, nem egy középnemesnek viszonylag nagy könyvtára van - tele szépirodalommal és szakkönyvekkel. A nemesség kúriát építő részére hat a felvilágosodás, ismereteiket könyvekből merítik.
Az adósság fenyegető réme
A nemesi udvarház idillje fölött azonban ott tornyosult az eladósodás és a birtok szétaprózódásának fenyegető réme is. A feudális gazdálkodás természetéből következően a nemes a jobbágyok munkájából élt, és
egyre költségesebb életmódjának fenntartását két módon tudta elérni: fokozta a jobbágyok terheit vagy kölcsönt kért. A nemesség nagy része súlyosan eladósodott.
1840-ben a nemesi birtokokra betáblázott kölcsönök összege 18 millió forint, amiből csak 2 milliót tudtak visszafizetni.
A nemesi birtokok idilli világa a szabadságharc után véget ért. A jobbágyfelszabadítás, a polgárosodás, a gazdaság modernizálása változásra, életmódváltásra kényszerítette a magyar nemeseket.
