A magyar modern építészet fontos, középkori romokat óvó példája tűnhet el Veszprémből

Rájár mostanában a rúd a magyarországi modern építészet fontos alkotásaira: Virág Csaba Országos Villamos Teherelosztója, a Jánossy-Laczkovics-féle egykori diplomataház lebontása, illetve a kecskeméti Kodály Intézet Kerényi József által tervezett könyvtárépületének aláírt halálos ítélete után most a királynék városából, a jövő évre az Európa kulturális fővárosa címet is elnyerő Veszprémből tűnik el egy pótolhatatlan érték - írja a Facebook-on Lantos Edit, az MTA Művészettörténeti Intézetének tudomáynos munkatársa.

Erdei Ferenc Veszprémban álló, a XIII. századi Szent György-kápolna maradványait védő épülete (1960-1961) van most soron

- kezdi írását Lantos, aki hozzáteszi: az építész 1967-ben műemléki helyreállításai miatt elnyert Ybl-díjának indoklásában az ítélőbizottság épp ezt a munkáját, illetve a szigetvári vár terveit emelte ki, a kor szakirodalma pedig egyöntetűen

szellemes és artisztikus jelzőkkel illette a kortárs és középkori építészetet egyenrangúként kezelő héjbeton épületet, ami ideális helyet teremtett az értékek megóvásához, illetve bemutatásához.

Erdei Ferenc (1933-1986)

A Szerencsről indult építész-illusztrátor-szakíró a Műegyetem 1957-es elvégzése után az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség munkatársa lett, sőt, 1968-ban a Tervezési, 1984-ben pedig az Építészeti Osztály vezetőjévé vált.

Munkásságát semlegességre törekvő bővítések, illetve értő helyreállítások fémjelzik: a cikkünkben taglalt veszprémi építmény terveit huszonhat évesen szignózta, ezt pedig többek közt a szerencsi, a kisnánai, a várgesztesi, illetve a szigetvári vár helyreállítása, a kiszombori rotunda megmentése, valamint számos templom (Váraszó, Felsőörs, Miskolc-Avas) felújítása követte, de az Országos Műemléki Felügyelőség épületének helyreállítása (Havassy Pállal), illetve a visegrádi főesperesi rom védőépülete is a nevéhez kötődik.

A kutatónő 2020-ban, a Veszprémi Szemlében megjelent írásában méltatta az utolsó részletekig - beleértve a kerítést, a kutat és a lépcsőt - egyedi tervezésű, trapéz alaprajzú vasbetonhéjával elől három, hátul két ponton megtámasztott védőépületet.

A mindössze két hét alatt, 1960. november 22. és december 5. között tervből valósággá vált épület kitűnően oldotta meg a környezetébe simulást, így hat évtizeden át észrevétlenül lapult a szomszédok között.

Az épület beleillik a magyar ipari építészet héjszerkezetekkel kísérletező vonulatába, tehát (főleg szokatlan alaprajza miatt) figyelemre méltó statikai és technikai teljesítmény is, anyaghasználatának összetettségével pedig a nemzetközi építészet legjobb trendjeivel korrelál

- olvasható a posztban, ahol a Veszprémi Érsekség Facebook-oldalán feltűnt videók egyikében (itt, 6 perc 15 másodperctől) közzétett látványtervek is látszanak, amik alapján egyértelmű, hogy

a vasbeton héj, a kőfalazatok, a lejárat, a kút, a pad, illetve a szobor is eltűnik majd, sőt, a jelenleg a területen álló két hatalmas gesztenyefának sem látszik nyoma,helyüket pedig egy, a romokat kortárs környezetbe helyező üvegfalú épület, platánszerű fák, valamint egy műfüvesen steril terület veszi át.

A látványterv mindemellett

nem számol a bal oldali szeminárium ablakaival, de úgy tűnik, hogy az azokat eltakaró falazat alapozása alatti régészeti anyag (ha még van ilyen) miatt sem zavartatná magát

- teszi hozzá Lantos, aki kijelenti: a korszak műemlékekkel foglalkozó építészei legalább annyira megérdemelnék a tudományos feldolgozást és elismerést, mint azok a kortársaik, akiknek a munkáját nem nehezítették megóvandó, vagy épp befoglalandó műemlékek.

A kutatónő írása lezárásában hozzáteszi:

Nem elmélkedek azon sem, hogy jelen esetben a megbízó vagy az építész felelőssége egy olyan épület eltüntetése, melyet szerencsésebb országok büszkén vennének be építészeti kánonjukba, turisztikai nevezetességeik közé. Nem érvelek olyan földhözragadtsággal, mint az értékes épület lebontására, és egy semmilyen konténerépítészeti mű felhúzására szánt pénzégetés, vagy olyan jelentéktelenségekkel, mint a madárgyilkos üvegfalak. Nem mondom, hogy menjünk oda, és csatárláncban védjük meg. Csak azt kérem, hogy akinek fontos, az látogassa meg. Fotózza, dokumentálja, mérje fel, digitalizálja, virtualizálja (ha még lehet). És emlékezzen.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által alapított Magyar Kurír című lapban 2021 tavaszán még az érsekségi ékességek közt bemutatott romok, illetve az annak bemutatását szolgáló, pozitív előjellel bemutatott modern megoldások során egy, a XX. század végén született - a legenda szerint Szent Imre herceg szüzességi fogadalomtételét is látott - körtemplom erősen visszabontott részei, illetve egy, jó eséllyel Bertalan veszprémi püspök (1226-1244) által építtetett kápolna falainak maradványai kaptak tartós védelmet.

A kápolna bélletes kapuzatának küszöbkövén a kutatók egy érdekes feliratra is bukkantak:

IN LIMI[n]E NO[n] SEDETO,

azaz

A küszöbre ne üljetek!

A későbbi évszázadok során búcsújáró hellyé vált, sőt, egy ideig Szent György fejereklyéjét is őrző egyházi épületet I. Mátyás uralkodásának derekán, 1470 körül a később itt eltemetett (sírkövének töredékei ma is láthatók) Vetési Albert püspök újíttatta fel gótikus stílusban, és nyittatott rajta déli bejáratot.

A XVIII. században, a székesegyház bővítésekor rommá vált terület 1957-es feltárásán előkerült kőfaragványok egy része a helyszínen vált láthatóvá, de más műalkotások is állnak a kerítésen belül: az utcafronton pedig Szent Imre herceg szobrával (Erdey Dezső, 1940), a szomszédos épület a kápolna előkertjére néző falán pedig Géza fejedelem és Szent István domborművével (Kő Pál, 1988) találkozhatunk.

A modern épület lebontásával, illetve az utóddal kapcsolatos kérdéseinkkel a Veszprémi Érsekséget is megkerestük, akik válaszával a cikket a későbbiekben természetesen frissítjük majd, vagy új hírben számolunk be a fejleményekről.

Lantos Edit posztja teljes hosszában itt olvasható: