A templomos, az ispotályos, vagy a német lovagok tömörülésének, vagyis a klasszikus értelemben vett középkori lovagrendek legfőbb célja a keresztény hit - fegyveres erővel való - terjesztése és védelme volt, amely "küldetés" katonai fegyelmet és szigorú szerzetesi regula szerinti életmódot követelt a csatlakozóktól.
Károly Róbert, és Zsigmond sárkányosai
Ezek az alapértékek - például a kereszténység oltalmazása, vagy az erkölcsök tisztelete - természetesen a XIV. század közepétől elterjedő királyi alapítású társaságokban is fontosnak számítottak, ám a szerveződés valódi célja és a tagok köre gyökeresen megváltozott - írja a Rubicon.hu. A különféle fantáziadús jelképeket használó "új" lovagrendeket már azért hívták életre, hogy támaszt nyújtsanak az uralkodói hatalomnak, aminek következtében e társaságokba a legbefolyásosabb főurak és udvari méltóságok kaptak meghívást.
Gyakori tévhit, hogy az 1348-ban létrehozott angol Térdszalag Rend volt az első ilyen királyi alapítású lovagi társaság. A valóságban Károly Róbert magyar király már 20 évvel korábban, 1326-ban megalapította a Szent György-rendet, amely végül nem bizonyult hosszú életűnek. A XIV-XV. században számos hasonló szövetség alakult szerte Európában, amelyek között Luxemburgi Zsigmond révén
egy magyar alapítású társaság, a Sárkányrend is előkelő helyet foglalt el.
A királyné is tagja volt
Az 1408. december 12-én kiadott oklevél tehát egy egyházi ihletésű, ám nagyon is világi rendet hozott létre, mely a részletesen leírt "szent célokon" - például a pogányok és eretnekek elleni küzdelmen - túl jóval nagyobb hangsúlyt fektetett Luxemburgi Zsigmond politikai ambícióinak megvalósítására.
A sárkány motívuma a Károly Róbert-féle lovagrend tradícióihoz nyúlt vissza, Szent György és a sárkány harcára utalt. A történetben a fenevad ugyan a Sátánt szimbolizálja, ám a lovagok által választott kép, a sárkány összeszabdalt teste, "vértelen hasítéka" azonban éppen a gonosz legyőzésére és - a vörös kereszt megjelenésével - a hit diadalára utalt.
A Sárkányrendben első körben 22 férfi kapott meghívást, olyan nagy hatalmú urak, mint Cillei Hermann gróf - Zsigmond apósa -, Garai Miklós nádor, Stiborici Stibor vajda, Szécsi Miklós tárnokmester, vagy Lazarevics István szerb despota. A rendnek Cillei Borbála királyné is teljes jogú tagja volt - sőt, később más nők is felvételt nyertek a társaságba -, amiben az is szerepet játszhatott, hogy az uralkodó leánya öröklési jogát is igyekezett elismertetni szövetségeseivel.
Drakulát is meghívták
A lovagrend arra is kiváló lehetőséget szolgáltatott, hogy Zsigmond szorosabbra vonja Magyarország és az oszmánok ellen küzdő déli ütközőállamok kapcsolatait: ezt a szerb despota mellett Hervoja bosnyák vajda, illetőleg II. Vlad havasalföldi vajda, ismertebb nevén Vlad Tepes, vagyis Drakula meghívása is ékesen bizonyítja.
Az 1433-ban császári címet szerző uralkodó Aragóniától Litvániáig számos koronás főt hívott meg a Sárkányrendbe, mely ezáltal egyfajta kitüntetéssé vált. A rend növekedésével a jelvények is osztályokba tagolódtak: a bárói címmel jutalmazottak aranyból készült, keresztről függő sárkányt viseltek, míg a lovagi cím birtokosai csupán egy sárkányt ábrázoló - "II. osztályú" - kitüntetést hordhattak.
A korban szokatlan módon maga Luxemburgi Zsigmond is bevonta uralkodói szimbólumai közé a társaság jelvényeit, a Sárkányrendnek azonban így sem tudott hosszú életet biztosítani. 1437-ben bekövetkező halálával a társaság hanyatlásnak indult.
Kiemelt képünkön Drakula gróf tömeges kivégzést szemlélve étkezik.
