"Egy kis Ajaxot akar létrehozni Budakalászon" - nyilatkozta
lapunknak adott interjújában Egressy Gábor. A korábbi 21-szeres válogatott labdarúgó, aki momentán az NB I-es férfi kézilabdacsapat új ügyvezetője, a futballból vett példával
saját nevelésű, fiatal játékosok szerepeltetésére, majd a játékjoguk értékesítésére tesz kísérletet. Hozzátette, egyelőre ettől messze vannak, hiszen a sportágban ritkán lehet átigazolási
díjról beszélni. Mint mondta: "a kézilabda ilyen tekintetben a közelében sincs a futballnak".
Egressy Gábor 21 alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban, 2011 óta mégis a kézilabda szekerét tolja. Interjú.
Ennek kapcsán a magyar kézilabdában tapasztalható átigazolási trendekről, a klubváltás során felmerülő pénzösszegekről és fizetésekről Bognár Nándort, a SportConcept menedzseriroda tulajdonosát kérdeztük.
"A kézilabdában más a struktúra az átigazolásoknál. Fociban megvan a nyári és a téli időszak, itt viszont a szezon végétől a következő év februárjáig bármikor mozoghatnak a játékosok. Azért csak februárig, mert utána nem ad ki játékengedélyt a szövetség. Az más kérdés, hogy ilyenre, azaz szezon közbeni klubváltásra viszonylag ritkán kerül sor" - kezdte a labdarúgás világából érkező, FIFA-licences játékosügynök, aki ma már többségében kézilabdázók ügyeivel foglalkozik, kizárólag magyarokkal. Több világklasszis, így a veszprémi Lékai Máté, a szegedi Mikler Roland, a győri Bódi Bernadett vagy éppen a ferencvárosi Kovacsics Anikó is hozzá tartozik.
A kézilabdában az a leggyakoribb, hogy lejáró szerződésű játékosok váltanak csapatot, sok esetben már másfél évvel hamarabb bejelentik, hová igazolnak. Ilyen a futballban elvétve fordul elő.
"Ez részben nyomásgyakorlás: nem ritka, hogy az aláírás tudatában hamarabb elengedik a játékost, arra hivatkozva, hogy ha már fejben máshol jár, menjen. Másrészt azért jelentik be ilyen hamar az aláírást, hogy jelezzék a többi csapatnak, elkelt a kiszemelt, hagyják békén. Az átigazolások során fizetendő összegek két részből állnak. Ha egy fiatal vált csapatot, meghatározzák az érte járó nevelési költséget, van erre egy szövetség által kidolgozott táblázat. Egy húszéves, válogatott, nemzetközi tapasztalattal rendelkező sportolóért akkor is kell fizetni 1-2 millió forintot, ha lejárt a szerződése. Ügyfelem, Győri Mátyás példája más volt, amikor Balatonfüredről Veszprémbe ment: neki beépítettünk a szerződésébe egy ennél magasabb kivásárlási árat, úgy, ahogyan a futballban szokták, ezt kellett a Veszprémnek mérlegelnie" - avatott be egyik általa képviselt fiatal tehetség átigazolásának részleteibe Bognár.
Ahol kézilabdában előfordult klasszikus átigazolási díj, az is jóval elmarad a futballban megismert számoktól. Ott a csúcsot Neymar tartja, akiért 222 millió eurót fizetett két éve a PSG a Barcelonának, míg kézilabdában Bognár szerint a francia Nikola Karabaticé a rekord, érte 2 millió eurót adtak 2015-ben - ugyancsak a PSG, ugyancsak a Barcának.
"Ennél nagyobb összegekre nem kell számítani, mert ezek arányban vannak a fizetésekkel. A dúsgazdag PSG-nél akár bruttó 70-80 ezer euró is lehet a topfizetés havi szinten - nagyjából 50 százalékos adóteher mellett -, de a piaci környezet szerint sem lenne reális, ha egy ilyen játékosért 10 millió eurót adnának" - érvel a menedzser.
Maradva a Neymar-féle példánál: a brazil havi 3 millió eurót kap a párizsiaknál, ami a 37-szerese a kézilabdacsapatnál osztogatott pénzeknek.
Magyar viszonylatban sajtóhírek szerint a Veszprémnek fél évvel a szerződése lejárta előtt is megért 500 ezer eurót, mai árfolyamon körülbelül 162,5 millió forintot a német Füchse Berlintől megszerzett Petar Nenadics, az átlag viszont inkább 2-3 millió forint körül mozog.
"Ha valaki nagyon kell, azért kifizetik ezt a pénz, egyébként megvárják a szerződés végét. Bár Egressy Gábor a vele készített interjúban teljesen mást mondott, konkrétan tudom, hiszen az ügyletet mi bonyolítottuk le, hogy a Budakalásznak is több millió forintot fizetett fél éve a Tatabánya a szezon közben megszerzett Nagy Bencéért. Sőt a játékos lemondott a neki jogosan járó, a már ledolgozott hónapok bérének egy részéről is annak érdekében, hogy magasabb szinten folytathassa. Így elmondható, hogy az átigazoláson anyagilag mindenki veszített, viszont a Budakalász komoly bevételre tett szert az eladásból, még ha a jelenlegi, új klubvezető ezt nem is tudja még" - mondta Bognár.
A menedzsertől megtudtuk:
Magyarországon havonta 40 ezer euró, átszámítva 13 millió forint körül mozoghat a plafon, ennyit kereshetnek a BL-csapatok topjátékosai, míg az átlagbér ezeknél a kluboknál 10 ezer euró, 3,2 millió forint körül van.
Az átlagos fiatal egy-egy középcsapatban 100 ezer forintért kezd játszani, de ugyanitt egy jó képességű, de nem válogatott magyar 6-700 ezret is kereshet. Minőségi légióst 3-4000 euró, azaz 1-1,3 millió forint alatt nem találni, nem jönnek ide kevesebbért.
A magyar futballban Szabados Gábor sportközgazdász a Blikknek adott márciusi nyilatkozata szerint akad, aki havonta mintegy 10 millió forintért focizik az élvonalban. Hozzátette: hamarosan lesznek olyan labdarúgók, akik akár 20 millió felett is kereshetnek havonta.
Tehát a topfizetésekben hasonló szinten áll a két sportág hazánkban, az átigazolási díjaknál viszont zongorázni lehet a különbséget.
Furcsa megoldásokkal is találkozni egyébként a kézilabdában. Van olyan balkáni csapat, ahol éves fizetésben állapodnak meg mindenkivel, aminek a felét a szezon előtt fizetik ki. A többi pénz megy havi bontásban - már ha megy, mert ezt sokszor befolyásolja a tulajdonos szeszélye.
"A focit és a kézilabdát összevetve utóbbinál nagyon ritka az aláírási pénz, azaz egy játékosnak nem jár ezért egyszeri juttatás, de például majdnem minden BL-csapatunknak van fix autós partnere, így a kocsi szinte alapszolgáltatás. De ez alacsonyabb szinten is benne van a sportágban, a nőknél Kisvárdán és Debrecenben, a férfiaknál például Balatonfüreden is jár autó" - tette hozzá Bognár Nándor.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
