Nagy László két évtizede megkerülhetetlen alakja a magyar kézilabdázásnak, pedig a karrierje úgy indult, hogy akár menő kosárlabdázó is lehet belőle.
Édesapja válogatott kosaras volt, így adta magát, hogy Nagy és öccse, Levente is ebben a sportágban próbálja ki magát. Hétévesen kezdte és felső tagozatos koráig kosarazott,
majd egy iskolai rendezvényen felfigyeltek rá a Tisza Volán edzői, és innentől párhuzamosan járt a kosár- és a kézilabda edzésekre.
"Kezdetben nehéz volt, hiszen más a lépésszám és a testi kontaktus is. Kosárlabdában kevés a test test elleni harc, míg kézilabdában gyakoriak az ütközések. Eleinte mondták is a kézisek, hogy milyen puhány vagyok. A labdaérzékem viszont kifinomultabb lett a kosárlabdától. Előfordul, hogy pattintásnál fault nélkül ki tudom venni a támadó játékos kezéből a labdát. Vagy a sáncolásoknál fontos a helyezkedés, a támadó faultok provokálása, amit kosárlabdában a testi kontaktus hiánya miatt több lábmunkával oldasz meg - én ezeket elég jól elsajátítottam és át tudtam hozni a kézilabdába" - nyilatkozta egy korábbi, a Magyar Narancsnak adott interjúban arról, hogy mit köszönhetett kézisként a másik sportágnak.
Mert végül a kézilabdát választotta, annak ellenére, hogy kosárlabdában utánpótlás-válogatott volt és 14 évesen felajánlottak neki egy amerikai ösztöndíjat. Villámgyorsan szedte a lépcsőfokokat, bekerült a serdülő válogatottba, majd 16 évesen már a Szeged felnőttcsapatában játszott, első bajnokiján négy gólt szerzett.
Buday Ferenc tanítványaként került a csapathoz az edző fiával, Buday Danival együtt. A Szeged akkor átalakulóban volt, és olyan fiatalokat kerestünk, akikben megvan a potenciál. A jobbátlövő poszt mindig neuralgikus poszt a kézilabdában, de a kosaras múltja révén Laci nagyon erős volt a kombinációban, és könnyen ment számára a beilleszkedés
- jellemezte a 24.hu kérdésére korábbi játékosát Skaliczki László, aki a Szegednél és a válogatottnál is dolgozott vele.
Nagy az utánpótlás-válogatottakkal nagyon bekezdett: 1997-ben tagja volt az ifjúsági Európa-bajnokságon bronzérmes csapatnak, egy évvel később a juniorokkal lett Eb-harmadik, majd 1999-ben ifjúsági Eb-t nyert, 2001-ben pedig vb-negyedikként zárt a juniorokkal.
Az 1997-es Eb-n ő lett a legjobb jobbátlövő, ott figyelt fel rá a Barcelona, amely végül 2000-ben szerződtette a korábbi vb-ezüstérmes kapus, Hoffmann László közbenjárásával.
"Ott az újoncoknak meg kell hívniuk vacsorára az egész csapatot. Az éttermet az edző és a csapat magja választja ki, lehetőleg olyat, ahol sok pénzt lehet otthagyni. Én is beleszálltam egy komolyabb összegbe. De a következő évtől már nem a fizető oldalról vagy részese a ceremóniának" - mesélte a már említett interjúban a beavatási procedúráról.
A Barcelonánál már az első idény végén megduplázták a fizetését, jelezve, hogy elégedettek vele a klubnál, ahol a rangsorban a futballisták és a kosarasok mögött harmadik helyen álltak a kézisek.
Szegeden vezéregyéniség volt, a Barcelonánál viszont nagy sztárok közé került, de mindig is közösségi embernek számított, igazi csapatjátékosnak, úgyhogy hamar megtalálta a hangot mindenkivel. Ismerem a családi hátterét, úgyhogy tudom, biztosítva voltak a feltételek számára, hogy csak a kézilabdára koncentráljon, az edzők pedig tovább csiszolták a játékát és a személyiségét is. Hogy a Barcánál minden szempontból elfogadták, azt tökéletesen mutatja, hogy első külföldiként tudott csapatkapitány lenni, ami óriási elismerés
- magyarázta Skaliczki.
Nagy 2000 és 2012 között két Bajnokok Ligáját, egy EHF-kupát és Szuperkupát, négy spanyol bajnokságot, valamint négy spanyol kupát nyert a Barcelonával, de utolsó spanyolországi évei során a magyar kézidrukkereket már az foglalkoztatta, a magyar vagy a spanyol válogatottat választja-e.
Az ügy 2009-ben robbant ki, amikor felvetődött, hogy a spanyolok honosítani szeretnék a játékost.
"Mindenkit megnyugtatok, nincs a zsebemben másik útlevél. A kinti szövetség vezetői már az athéni olimpia előtt pedzegették, hogy szeretnék, ha náluk játszanék. Nem tagadom, a korábbiaknál most valóban sokkal komolyabbak a tárgyalások. Ha a családom jövőjét tartom szem előtt, Spanyolország nagyobb lehetőségeket rejt magában. Konkrétum még nincs, de nem zárom ki, hogy spanyol válogatott leszek" - nyilatkozta 2009 nyarán Nagy a Délmagyarországnak.
2010 januárjában azt mondta, sohasem tárgyalt a spanyolokkal, majd novemberben nyílt levében magyarázta el, miért nem játszik a magyar válogatottban, az okok közé sorolta a mindössze 10 eurós napidíjat és a nem megfelelő biztosítást, majd hozzátette, neki tiszta a lelkiismerete.
"Nyilván van olyan része az ezzel kapcsolatos millió kérdésnek, amiből az jön ki, hogy hibáztam. Voltak kérések a csapat részéről, amelyek az ígéretek ellenére sem lettek teljesítve. És innentől én már nem foglalkoztam az ügy többi részével, Egy biztos, én végig igazat mondtam. És a magyar válogatott csapatkapitányaként nekem a csapat volt a fontos. Persze az egészből én egyénileg is profitáltam volna, de nem rólam szólt ez az egész történet, hanem rólunk. Természetesen mindenkinek a véleményét tiszteletben tartom, és elfogadom a bírálatokat is. Azt sajnálom, hogy néhányan annyira beszűkültek, hogy nem is próbálják megérteni a másik oldalt. Innentől meg felesleges arról győzködni őket, hogy ennek az egész ügynek többek között a hazafisághoz sincs semmi köze. Elfogadom, amit gondolnak, mindannyiunk élete megy tovább" - ismertette az álláspontját Nagy, aki itthon kapott hideget-meleget a szurkolóktól.
2012 májusában aztán jött a fordulat, bár korábban azt nyilatkozta, az az álma, hogy a Barcából vonuljon vissza, a Veszprém lecsapott rá, a spanyol hírügynökség pedig azt írta, a magyar klub évi 750 ezer eurós fizetést ajánlott a játékosnak, ami majdnem a duplája volt annak, amit a Barca dobott fel neki.
Utolsó Barca-meccse után ő vehette át a klub történetének 19. bajnoki címéért járó trófeát, győzelmi beszéde után könnybe lábadt edzője, Xavi Pascual szeme, a nézők pedig leginkább vele szerettek volna közös képet készíteni.
"A Barcának köszönhetem, hogy az vagyok, aki. Ez most is így gondolom és akkor is így gondoltam, amikor elhagytam a csapatot. Mindent megtanultam a Barcelonánál a kézilabdáról és emberként is ez a klub formált olyanná, amilyen most vagyok" - adott ízelítőt abból, mit is jelentett neki Barcelona.
A magyar szurkolók félelme és a spanyol újságírók gyanúja végül nem igazolódott be, a londoni olimpián Nagy a magyar válogatott színeiben végzett a negyedik helyen, ugyanúgy, ahogy 2004-ben Athénban.
A spanyol válogatott egyébként a negyeddöntőben kikapott a későbbi győztes franciáktól, és a hetedik helyen zárt.
Skaliczki szerint kézis berkekben nem okozott akkor felzúdulást a Nagy-ügy, és úgy tudja, barcelonai edzője, Valero Rivero szorgalmazhatta a honosítását. "Ő fedezte fel és csiszolgatta Lacit, aki világklasszis lett a keze alatt. Érthető, ha szeretett volna spanyol szövetségi kapitányként is együtt dolgozni vele".
A Veszprémnél azon kevés magyarok egyikének számított, akinek folyamatosan helye volt a sok külföldi légiós között, igaz, idővel már jóval több feladat hárult rá védekezésben, mint támadásban. Sokat jelentett neki, hogy Carlos Ortega és Xavier Sabaté személyében spanyol edzői voltak a Veszprémnek, így a csapat is azt a spanyolos stílust vitte fel a pályára, ami neki annyira feküdt.
"A spanyol szisztéma, köszöni, jól van. Nézzük meg az utóbbi évek BL-győztes edzőit, Patrice Canayer előtt zsinórban három spanyol szakember nyerte meg a sorozatot. És Veszprémben is jól ment, hiszen két BL-döntőt is játszottunk ezzel a játékrendszerrel. Nem lesz meglepő, amit mondok: én is ebben a szisztémában érzem magam a legjobban, ezt tanultam, ebben nőttem fel, és ebben nyertem pályafutásom összes trófeáját. Tizenkét évet töltöttem Barcelonában, hozzám nőtt, ahogy én hozzá" - erősítette meg egy idei interjúban a spanyol kapcsolatot fontosságát.
Érkezése után a Veszprém zsinórban ötször nyert bajnokságot, hatszor Magyar Kupát és kétszer lett a regionális sorozat, a SEHA-liga győztese. A nagy álom a Bajnokok Ligája-győzelem volt, a Veszprém háromszor be is jutott a Final Fourba, sőt 2015-ben és 2016-ban is döntőt játszhatott, de mindkétszer elvérzett a nagy siker kapujában.
Főleg a 2016-os kudarc volt rettenetesen fájó, a Kielce ellen már nyolc góllal is vezettek Nagyék, a végén mégis a lengyelek pezsgőzhettek."Ha bárki csak egyetlen jó dolgot csinált volna támadásban vagy védekezésben, ami megtörte volna a Kielce lendületét, az már elég lett volna.Egyszerűen egy olyan blokk telepedett a csapatra, hogy semmi nem segített, és ez lett a következménye. (…) Hamarabb is elvérezhettük volna, de ami szerencsénk a szezon korábbi szakaszában volt, az a BL-döntőben a visszájára fordult. Inkább az teszi az embert nagyon csalódottá, hogy mennyire kevésen múlt. Mert ha úgy kapunk ki, mint 2015-ben, amikor esélyünk sem volt a fergetegesen kézilabdázó Barcelona ellen,akkor azt mondja az ember, hogy akkor sem nyerünk, ha jövő karácsonyig játszunk.Most viszont a hajráig uraltuk a meccset, aztán valami elromlott" - elemezte a mély sebeket okozó vereséget.
Veszprémi időszaka során szurkolói körökben élt egy olyan pletyka, hogy olyan ő, mint Lionel Messi az argentin válogatottnak, vagyis időnként az edzőnél is nagyobb szava volt abban, hogy ki és mennyit játsszon, valamint mi legyen az üdvözítő taktika.
A pletykát sehol nem erősítették meg, de Skaliczki szerint így is van, amit érdemes eltanulni Nagytól.
"Jól tudta kezelni azt a helyzetet, hogy mindenhol sokat vártak tőle és folyamatosan pakolták rá a terheket. Vezéregyéniségnek építette fel magát, ehhez önmagában nem elég a tudás, kell hozzá az alázat, a megfelelő személyiség és nem árt, ha vezetői képességekkel is rendelkezik az illető, valamint pozitív tud maradni a húzós helyzetekben is. A klasszisokkal másképp kell bánni, ő mindig partner volt, jó meglátásai voltak, képes volt a társakat mozgósítani és érdemes volt odafigyelni arra, hogyan lát bizonyos helyzeteket".
A trófeákkal kikövezett pályafutása során két dolog miatt lehet hiányérzete Nagynak: a válogatottal nagy világversenyen nem sikerült dobogóra állni (olimpián 4., vébén 6., Eb-n 8. hely volt a legjobbja), magyar csapattal pedig nem tudta megnyerni a BL-t.
Most, hogy már tudjuk, hogy a nyártól átáll a túloldalra, és a szövetségi alelnöki posztját megtartva a klub sportigazgatójaként folytatja, igazán emlékezetessé tehetné a búcsút, ha a Veszprémmel sikeresen abszolválná június első hétvégéjén a kölni Final Fourt, ahol első lépésként az elődöntőben a Kielcének kellene visszavágni.
Kiemelt kép: Ina FASSBENDER / AFP
