Férfi: Hol rontottam el Mester? Mester: Mindenhol fiam! F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent. M: Nem fiam, Te tettél, de épp a “mindent” nem tetted meg! F: Hogy érted ezt?…
M:Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mondd mit jelent szerinted az, hogy “anya”? F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg… ilyesmi. M:Hát ez az látod, nem ezt jelenti! A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével! F:Na, de mi lett a szerelmével?
M:Megölted! F: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem! M: Valóban? Akár egy háztartási gépet! S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez? F:Na, de hol hibáztam, Mester? M:Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek!
Mert a nő szerelme a lelkéből fakad! Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze!.Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!
F:De mit tegyek most Mester? M:Figyelj, s tanulj tőle! F:ÉN tanuljak tőle? Dehát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől? M:Ezt fiam.Gyengédséget!Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől! F:De hogyan tehetném ezt Mester? M:Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el! Kérdezd és hallgasd! Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik mit kíván, mit szeret! S hagyd el a kifogásaid! F:Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!
M:Akkor bizony elvesztél fiam. Mert ő a Te Forrásod, Ő az aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad! Engedd meg, hogy Megmutassa magát Szeresd, óvd, és öleld,hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját! Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudatása azért adatott hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod.De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad!
S ő felemel Téged, fiam azért hogy Te is emelhesd őt! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess! S óvd mit a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved! F:Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz!Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!
S azt hiszitek ez mese?! Pedig nem az!Ez az igaz szerelem, ahol a nő a Föld, s a férfi az ő Napja, hiszen a Földben van elültetve a MAG, benne él a tavasz, a nyár, minden virág, s az új élet belőle fakad, de mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül, s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül, ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjazza? S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye elpusztít minden növényt, s helyén csak kopár sivatag marad?
Forrás
