Bangladesh kivételes hely, a Bengáli-öbölnél élő nők számára széleskörű szolgáltatást nyújtottak a fogamzásgátlók terjesztésével foglalkozó helyi nők, akik olyan helyen oldották meg a mélyhűtéssel megvalósított injekcióellátást, ahol nem volt se hűtő, se áram, se csatornarendszer. Mindössze elég időt szántak arra, hogy beszélgessenek a többi nővel az életükről, igényeikről, vágyaikról, törekvéseikről. Egyúttal felvilágosítás is történt, a fogamzásgátlót használó nők tisztában voltak azzal is, milyen mellékhatásokkal lehet számolni.
Indiában ez a program a hetvenes években indult, évekkel később pedig kiderült, hogy a több hónapig hatásos fogamzásgátló injekcióval meglepő módon még a gazdaság is jól járt: a születésszabályozással nőtt az iskolázottak száma, magasabbak lettek a jövedelmek, még a házak is felértékelődtek.
A Netflix dokumentumfilmje szerint az indiai nők máig a legjobb fogamzásgátlót kapják a világon, egy teljesen hormonmentes tablettát, aminek szelektív ösztrogénreceptor modulátor a hatóanyaga. Ez hat a méhben lévő ösztrogénre, így a petesejt nem tud beágyazódni a méhbe. Ráadásul csak heti egyszer kell szedni, nem pedig naponta, mint más tablettákat. Álomszerűnek tűnik, Indiában viszont harminc éve létezik, azonban az európai nők számára elérhetetlen.
Nők, mint kísérleti alanyok
A nem kívánt terhességgel kapcsolatos fórumok száma szinte végtelen az interneten. A téma viszont nemcsak a kamaszlányokat vagy fiatal felnőtteket érinti, hanem akár a menopauzában lévő nőket is, akiknél veszélyesebb lehet a terhesség. És bár a felelősség 50-50%-ban megoszlik a férfi és a nő között, mégis a nők azok, akik egy hosszú távú kapcsolatban odafigyelnek a fogamzásgátlásra, hiszen éveken át biztos, hogy nem az óvszer lesz a legkényelmesebb megoldás egy pár életében.
A fogamzásgátló tablettáknál nemcsak azok mellékhatásai kérdésesek, hanem az is, hogy az elhagyás után hány hónapon keresztül érződhet a hatása, és hogyan lehet tudatosan tervezni a családalapítást. A mellékhatások nem elhanyagolhatók ma sem, azonban ma már jóval kevésbé súlyosak ezek, mint amiket például az ötvenes években megtapasztaltak a Puerto Rico-i nők, akiken az amerikai kormány kísérletezett.
Több száz nővel szedettek magas hormontartalmú gyógyszereket, ők csak évekkel később tudta meg, hogy valójában kísérleteztek rajtuk.
A ma ismert kombinált tablettákban lévő hatóanyag sokszorosát szedték be tudtukon kívül, emiatt a nők súlyos mellékhatásokat tapasztaltak a kezdeti stádiumban lévő fogamzásgátlók szedésével. Hárman bele is haltak, az ügyet azonban a Netflix dokumentumfilmje szerint sosem vizsgálták. A szintetikus progeszteron és ösztrogén hormonok miatt alakulnak ki a mellékhatások, amik lehetnek infarktus, sztrók, rákbetegség és vérrög, utóbbi halált is okozhat és okozott is sok esetben.
De nemcsak a szintetikus hormonokkal készült tabletták okoztak halált, hanem a spirál is. Az amerikai A. H. Robins által tervezett úgynevezett Dalkon-pajzs zsinórján keresztül rengeteg baktérium jutott be a méhbe. (A spirálokat a méhbe helyezik ma is, ott fejtik ki hatásukat, akár úgy, hogy kisebb gyulladást okozva a fehérvérsejtek gátolják a spermiumok útját, vagy úgy, hogy maga az anyag, mint például a réz a spermiumokat kinyírja.) Ezt a spirált ugyan négy évvel a készítése után betiltották, 1971 és 1975 között így is tizennyolc nő halt bele a használatába, többen pedig súlyosan megbetegedtek. A Dalkon-pajzsot gyártó cég végig tudott a problémáról, később bíróságon is feleltek a felelőtlenségükért.
A Ratkó-korszaktól napjainkig
Magyarországon nem sokkal a Dalkon-pajzs előtt, 1968-ban jelentek meg a piacon az első fogamzásgátló tabletták, addig pedig a magyar nők pontosan ugyanazzal védekeztek mint az évszázadok óta: kimosakodással, megszakításos közösüléssel, gumival, szivaccsal. És művi vetéléssel. 1956-ban a KSH közleménye szerint több mint 82 ezer abortuszt hajtottak végre a magyar nőkön. A politika, pontosabban a Ratkó-korszak népesedési programja állt annak hátterében, hogy a fogamzásgátló tabletták több mint tízéves késéssel érkeztek meg. Mára lényegesen kevesebb a művi vetélések száma, 2016-ban mindössze 25 ezer beavatkozás történt országszerte.
Magyarországon a hetvenes években került forgalomba az úgynevezett C-film és a Thymidon zselé. A C-filmet (C mint contraceptiv, azaz fogamzásgátló) dr. Hótay Kálmán találta fel, aki vette a fáradtságot és utánanézett, hogy az ókortól fogva mi mindent használtak a nők. Ezzel együtt olyannyira gyerekcipőben járt még az egész téma, hogy az említett orvos 1963-ban írt fogamzásgátlásról szóló könyvében szó szerint arról írt egy fejezetet, hogy:
A nemi perverziók, mint a születéskorlátozás módjai.
Mindezt tudva szerencsésnek érezheti magát mindenki, aki a kilencvenes és kétezres években vált szülőkorúvá, ekkorra már jóval jobb minőségű fogamzásgátló gyógyszereket lehetett kapni, ráadásul valamennyi felvilágosítást is kaptak már a nők a mellékhatásokról.
Ha azt gondoljuk, hogy a magyar nők ma már elegendő információhoz jutnak a témában, tévhitben élünk. Az MSD Pharma által 2014-ben készített felmérés szerint problémát jelent az információhiány: a megkérdezett fogamzásgátló tablettát szedő nők több mint fele úgy vélekedik, hogy ha egy szem tabletta kimarad véletlenül és nem szedik be, az nem jelent kockázatot. Ezzel feltehetően összefüggésbe hozható, hogy száz élveszületésre negyven abortusz jut a statisztikák szerint, ergo ahhoz, hogy a művi vetélések száma visszaszoruljon, szükséges lenne jobb és pontosabb szexuális felvilágosításra.
Probléma az is, hogy a nők nem minden helyzetben rendelkezhetnek a saját testük felett, mert a művi meddővé tételt például csak azok a nők kérhetik, akik már szültek három gyereket. De ők is csak akkor, ha a férj beleegyezik és aláírja az erről szóló nyilatkozatot. Ha nem, továbbra is marad minden a régiben, hiába a nőé a saját teste.
Nincs egységes szexuális felvilágosító program
A fogamzásgátlást és a nők helyzetét rendkívül pontosan és informatívan mutatja meg a Netflix sorozata, ami rávilágít arra a mostani problémára is, hogy máig vannak a piacon olyan tabletták, amiknek mellékhatásaival számolni kell, annak ellenére, hogy jóval kevesebb hormont tartalmaznak, mint elődeik. Mégis, az a bizonyos drospirenone hatóanyagú tabletta ma is elérhető a piacon, egy gyors kereséssel az interneten kideríthető, hogy több mint harmincféle gyógyszerben használják ma is Magyarországon is, annak ellenére, hogy kutatások és tények támasztják alá például a vérrög lehetséges kialakulását.
A változás mindössze annyi az ötvenes évek óta, hogy kisebb hatóanyagtartalmú gyógyszerekről van szó, és a mellékelt betegtájékoztatóknak köszönhetően elvileg minden nő tisztában van a lehetséges mellékhatásokkal, és elvileg azzal is, hogy a genetikai rendellenességek fokozhatják a mellékhatásokat. Kérdés, hogy ez utóbbival vagy úgy egészében a fogamzásgátló működésével, hatékonyságával, a női test működésével mennyire lehet tisztában egy egészséges huszonéves, talán még egyetemre járó nő, akinek sosem volt része komplex szexuális felvilágosításban. Máig nincs egységes szexuális felvilágosító program, ami az ismerkedéstől kezdve a test változásain át a szerelmet, szexualitást, védekezést egyaránt érinti, sem az általános iskolákban, sem a középiskolákban.
Ha végiggondoljuk az ókortól fogva a történelmet, rengeteg háborút láthatunk a könyvekben, és amikről nem szólnak ezek a könyvek az az, hogy hány nőn követhettek el erőszakot a katonák, és hány gyerek születhetett erőszakból. Az évszázadok során bármikor jól jött volna az indiai nőknek adott injekció, ami több hónapon át tart és hormonmentes. Most is jól jönne bárhol a világon, itthon is, azzal együtt, hogy teljes körű szolgáltatást, odafigyelést és felvilágosítást is kaphatnának a nők minden érintett életkorban.
Kiemelt kép:Pascal Bachelet / BSIP
