A Colin McRae Rally-sorozatot a 2000-ben megjelent második epizód óta kisebb-nagyobb megszakításokkal mindig szem előtt tartottam, bár a Dirt névre keresztelt játékok már nem igazán tudtak beszippantani. Másokat viszont igen, hiszen a Dirt 5 a címével ellentétben már nyolcadik epizódja a mocsaras, benzingőzös, de nyilvánvalóan nagyon árkád stílusú off-road versenyjátéknak.
Kétségtelen, hogy az új rész is tökéletesen illeszkedik ebbe a vonalba, amit a készítők 2007 óta lényegében két évente rendszeresen elővesznek. Én a PlayStation 4-re kiadott verziót teszteltem, arra keresvén választ, vajon mit tud nyújtani egy ilyen behatárolt autóversenyzést kínáló videójáték 2020-ban?
A végtelenségig nyüstölhető
A Dirt 5 esetében szó sincs arról, hogy a készítők az alapokról építették volna újra a már jól működő játékelemeket: megvan a szokásos karriermód, nyomhatunk személyre szabott versenyeket, adott a multiplayer, a kreatív játékosok pedig saját pályát is építhetnek. Az ismerős felhozatal ellenére hatalmas pozitívum, hogy a karriermód döbbenetesen részletgazdag lett: mikor már azt hinnénk, lassan a vége közeledik, kiderül, hogy igazából sehol nem tartunk,
a 18-20 verseny csak bemelegítés a több fejezetből álló karrierben.
A fejlesztők itt abszolút klasszikus elemekkel dolgoztak: ha megnyerjük a versenyeket, akkor dőlni fog a lóvé (kell is a jobbnál jobb autókra), sorban állnak a szponzorok, és a ranglétrán is egyre előkelőbb helyeket foglalunk el. A minél jobb helyezés ráadásul azért is fontos, mert csak így tudjuk megnyitni az újabb és újabb pályákat. Ez felettébb lineárisnak tűnhet az autós játékok szerelmeseinek, és tulajdonképpen nem járnak messze az igazságtól, de Dirt 5 azért erőteljesen próbálkozik, hogy ne unjunk rá a kontroller nyomkodására két-három óra után sem.
Számos országban versenyezhetünk, méghozzá különböző versenyeken: nyüstölhetünk hagyományos ralijárgányokat Norvégiában, homokfutókat szelídíthetünk Brazíliában, és monstrum terepjárókkal versenyezhetünk a nevadai sivatagban. A sokszínűség kétségtelenül nagy erénye a játéknak, a fejlesztés alatt fontos szerepet játszott a környezeti elemek beépítése.
Az időjárás dinamikusan változik, és a havas eső, illetve a szélvédőre felcsapódó sáros víz rettentő kellemetlen élmény tud lenni a sokszor igen nehéz háromkörös versenyeken. Szerencsére irányíthatóságból csillagos ötösre vizsgázott a Dirt 5, egyszerűen nem lehet belekötni, ráadásul hiába kapunk rengeteg autót, mind-mind eltérő tulajdonságokkal nyűgözi le a virtuális sofőröket. Bőven akad különbség egy négyszázötven lóerős Ford terepjáró és egy 911-es Porsche között, a homokfutókról nem is beszélve - mindezt a négykerekűek behatóbb ismerete nélkül is hamar észre lehet venni.
A hanghatások a helyükön vannak, viszont grafikai oldalról semmi egetrengetőt nem tapasztaltam PlayStation 4-en: szép-szép, pofás, ahogy a koszos víz a szélvédőre zúdul, és az este, szakadó hóesésben lenyomott versenyek is egészen reálisnak hatottak, de valahogy mégsem annyira, mint egy Forza Horizon esetében. Ami pedig a fizikát illeti, azzal érdekesen bántak a fejlesztők, mert bár legtöbbször reális a program, de néha még egy sima ugratás is nevetséges flipperjátékba torkollik.
Alapvetően sok pozitívumot mixeltek össze a fejlesztők, így egy sokszínű árkád-játékot kapunk, csak hát ezt a jellemzőjét nem is tudja levetkőzni a program. A pályák teljesen lineárisak, alternatív útvonalaknak nyoma sincs: egyszerűen nyomjuk a gázt, taktikázni sincs értelme, hiszen az első három hely valamelyikére két kerékkel is begurulunk. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor vettem le az ujjam verseny közben az R1 gombról, és hányszor használtam a féket - ez azért sokat elárul arról, miért nincs semmi köze a szimulátorélményhez a Dirt 5-nek.
Agyatlan és agresszív sofőrök
A játék a mesterséges intelligenciát illetően nagyon mellényúlt: versenytársaink borzalmasan agresszívak, igazi vérengzés zajlik minden egyes rajtnál. A sofőrök eszetlenül mennek egymásnak, letolják a másikat a pályáról, éppen ezért érdemes minél hamarabb előre kerülni, hogy mindezt magunk mögött tudhassuk. Ezt leszámítva nehézség csak akkor mutatkoznak, ha a környezeti hatások bedurvulnak: a jég, a hó, a kiszámíthatlan mocsaras vidék könnyen kontrollertörő mozdulatokat eredményezhet.
Ha pedig elrontunk egy-egy versenyt, akkor az is szembeötlő lesz, mekkorát is csaltak a fejlesztők a pályadizájnnal: hiába tűnik úgy, hogy eltérő helyeken versenyzünk, szinte minden részlet ismétlődik. Olaszország napsütésben, hóesésben és éjszaka - na, ezt cseréljük ki bármelyik tetszőleges pályanévre, és máris megkapjuk a Dirt 5 bejárható terepeit. Ez sokat ront az élményen, és annyi kraft nincs a játékban, hogy az ismétlődés ne tűnjön fel egy idő után.
Időtálló darab?
A Dirt 5 AAA-s kategóriás címként került a boltok polcaira, de még rajongóként is meggondolandó, hogy érdemes-e 20 000 forint feletti összeget költeni erre az önismétlő széria legújabb részére. Szebb, kifinomultabb és több az új epizód, jópofa off-road versenyzés, de behatárolt keretek között, kevés izgalommal, még kevesebb kihívással. Egy-két év múlva már halványan sem fogunk emlékezni rá.
Igyekeztem megszeretni a Dirt 5-öt, hiszen kedvelem az autós programokat, de arra jöttem rá, ez az epizód játékmenetben semmivel sem különb, mint a Codemasters húsz évvel ezelőtti játékai, csak látványosabb a tálalás - persze ettől, vagy pont emiatt nagyon sokan így is imádni fogják.
A Dirt 5 november 6-án jelent meg PC-re, Xbox One-ra és PS4-re, a megjelenésük napján pedig elérhetővé válik PS5-re, Xbox Series X-re és S-re is. A tesztpéldányt a Magnew Kft. biztosította lapunk számára.
Kiemelt kép: Codemasters
