A bonobók (Pan paniscus) és a csimpánzok (Pan troglodytes) a legközelebbi élő rokonaink, ezért sem annyira furcsa, hogy a nőstények beleszólnak a fiaik szerelmi életébe - ilyen nálunk is megesik néha. Az már viszont sokkal inkább érdekes, hogy a szexuális életükbe is beleártják magukat, és
egyfajta kerítőnőként intézik el, hogy minél sikeresebb legyen a csemete a párválasztás területén.
A Current Biology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint azok a hímek sikeresebbek, amelyeknek az anyjuk is ugyanabban a csoportban él. A Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói a Kongói Demokratikus Köztársaságban élő bonobókat és Tanzánia, Uganda és Elefántcsontpart csimpánzait vizsgálták.
A bonobóknál egyébként egy csoport legmagasabb rangú tagjai mindig nőstények, a csimpánzoknál a hímek a mérvadók. A bonobóknál az anyáknak közvetlen befolyásuk van arra, hogy a fiuk milyen sikeres lesz a párválasztásban, és ezzel hány utódot nemz. A csimpánzoknál a hímdominancia miatt ez egyáltalán nem jellemző.
A bonobóknál a nőstény nézi ki a fiának a megfelelő jelöltet: ha valamelyik egyed kifejezetten attraktív, azt az anya kezdi el megkörnyékezni, így készítve elő a terepet a fiának. Ha egy anya a csoporton belül lejjebb kerül a ranglétrán, az befolyásolja azt is, hogy
mennyire jó partinak tűnik a fia a többi nőstény számára.
Érdekes, hogy a bonobóknál csak a hím utódokat támogatják így az anyák, a nőstényeket nem. A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy a felnőtt nőstények nem maradnak szüleik csoportjával, hanem másikat keresnek, a felnőtt hímek azonban nem vándorolnak, hanem saját nőstényt hoznak a csoportba. Az anyáknak így nem éri meg a nőstényeket támogatni, hiszen azok úgyis elhagyják őket, amint elég éretté válnak hozzá.
Érdekes egyébként, hogy a bonobók azon kevés fajhoz tartoznak, amelyek élvezetből is párosodnak - a szexuális aktivitásuk 75 százaléka ilyen, és ismerik például a békülős szex fogalmát is.
