A hétköznapi élet monotóniája elterelheti a figyelmünket a nagyobb célról, amiért a világon vagyunk. Ezért nagyon fontos, hogy időről időre emlékeztessük magunkat az igazi értékeinkre, vágyainkra, és meggyőződjünk arról, hogy valóban ezek szerint élünk.
A legvégén e két érzés valamelyikével távozunk a Földről: elégedettséggel vagy megbánással. Ezért amíg élünk, és képesek vagyunk cselekedni, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a beteljesülés érzésével távozhassunk.
Mindenekelőtt szeretném kiemelni, hogy gyakran túlságosan elhamarkodottan mondunk ítéletet múltbeli önmagunk felett, mert megfeledkezünk azokról a részletekről, amelyek bizonyos döntések meghozatalához vezettek minket. Feltételezzük, hogy naivak, talán egyenesen ostobák voltunk, holott igazság szerint valószínűleg a tőlünk telhető legjobban cselekedtünk az adott körülmények között.
Ezért nem szabad megítélnünk korábbi önmagunkat, de továbbra is törekednünk kell arra, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki az életünkből, annak a tudásnak megfelelően, amivel éppen rendelkezünk.
Bronnie Ware, egy ausztrál nővér, aki évekig dolgozott haldokló betegek mellett, hospice-ellátásban, lejegyezte azokat a felismeréseket, amelyeket az emberek utolsó napjaikban tettek. Az alábbiakban ezekből közlünk egy válogatást.
Bárcsak mindent beleadtam volna
Sokunkat annyira megbénít a félelem, hogy nem "csináljuk jól" a dolgokat, vagy nem sikerül elérnünk időben a céljainkat, hogy egészen egyszerűen meg sem próbáljuk. Az igazság az, hogy nincs egyszerűbb vagy rövidebb út az álmainkhoz. Mindig mindenben váratlan fordulatok állnak előttünk, ezért a legrosszabb, amit csak tehetünk, ha csak állunk egy helyben, és azon töprengünk, mi lett volna, ha.
Bárcsak több időt töltöttem volna a családommal
Bár nagyon fontos, hogy eredményeket érjünk el abban, amiért szenvedélyesen dolgozunk, nem szabad hagynunk, hogy az ambícióink elvakítsanak, és elvonják a figyelmünket azokról, akik igazán számítanak. Életük végén sokan azt kívánják, bárcsak több időt töltöttek volna a családjukkal és a szeretteikkel.
Bárcsak gyakrabban kimondtam volna, amit gondolok
Az élet túl rövid ahhoz, hogy hiteltelenül töltsük el. Mindig arra kell törekednünk, hogy önmagunkat adjuk, mert ha hazudunk magunknak arról, kik is vagyunk valójában, és nem védjük meg az értékeinket, azzal csak a saját lelki világunkat pusztítjuk.
Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek
A boldogság végső soron választás kérdése, vagy megengedjük magunknak, vagy nem. A körülményeinknek gyakran nagyon kevés köze van a hozzáállásunkhoz - lehet, hogy mindenünk megvan, mégis üresnek érezzük magunkat legbelül, de az is lehet, hogy nincs semmink, mégis rendkívül gazdagnak érezzük magunkat, és elégedettek vagyunk.
Utolsó napjaikban sokan arra vágynak, bárcsak gyakrabban engedték volna meg maguknak, hogy boldogok legyenek függetlenül a körülményektől.
