A pszichológiában – és főleg a kóros esetekkel foglalkozó pszichiátriában – az egészséges és a beteg elmeállapotot elsősorban abban különböztetik meg egymástól, hogy a vizsgált egyén mennyire marad összhangban a valósággal, vagy éppen mennyire szakad el tőle. 1988-ban egy Shelley Taylor nevű pszichiáter a Kaliforniai Egyetemről egy nagy port kavart tanulmányban megkérdőjelezte ezt a kőbe vésettnek hitt feltevést. Azt mondta, igenis léteznek úgynevezett "pozitív illúziók", vagyis az önámításnak olyan fajtái, amelyek – bár a valóságtól elrugaszkodottak – mégis elengedhetetlenek a lelki egészséghez. Íme ezek közül a három legfontosabb.
#1 "Jobb vagyok az átlagnál."
Egy átfogó pszichológiai vizsgálat – amelynek alanyai egyetemisták voltak – bebizonyította, hogy az egészséges pszichéjű emberek többségének bizony van egy kis felsőbbrendűségi komplexusa. Természetesen nem viszik túlzásba, de az általánosan értékesnek tartott emberi tulajdonságok – mint a kedvesség, őszinteség, nagylelkűség, bátorság – terén hajlamosak többre tartani magukat az átlagembernél, bármit is jelentsen az. Ezt egyébként kiterjesztik a szeretteikre is, ezért mondjuk, hogy a szerelemhez hasonlóan a szeretet is tud vak lenni.
A rossz tulajdonságainkkal szemben tehát elnézőek vagyunk, de a szakemberek szerint ez egy olyan belső tartást és önbizalmat ad, amely nélkül nem tudnánk kiegyensúlyozottan élni.
#2 "A sorsomat én irányítom."
Bár az esetek többségében ez nyilvánvalóan nem igaz, arra az érzésre, hogy ráhatásunk van életünk eseményeire és a körülményeinkre, legalább egy bizonyos mértékig, óriási szükségünk van. A kontroll és a kontrollvesztés közti határvonalat a tudósok legalább hat évtizede vizsgálják, és azt mondják: nehéz megállapítani, hogy az életünk feletti kontroll érzése, vagyis a pozitív gondolkodás, illetve a reményvesztettség milyen mértékben befolyásolják valóban a sorsunkat.
Akármi is az igazság, a teljes kontrollvesztés a pszichológusok szerint megbetegíti a lelket, így a lelki egészség nagyon fontos része az az érzés, hogy "ezt a hajót én irányítom."
#3 "Fantasztikus jövő vár rám."
A pszichológusok ezt "irreális optimizmusnak" hívják, és lássuk be, valóban senki sem lát a jövőbe, tehát annak, hogy mindig, minden jól süljön el, elég kevés a valóságalapja. Mégis ebben reménykedünk, tehát valahol el is hisszük. Igen, ez is önámítás, de az egyik legegészségesebb fajtából, hiszen aki bizakodva tekint a jövőbe, az akkor is ellenállóbb lesz lelkileg és idegileg, ha azután váratlan kudarcok érik.
A pozitív jövőkép egyszerűen erősíti a lélek immunrendszerét.
A szakemberek szerint nem véletlen, hogy az egyik leggyakoribb lelki betegség, a depresszió áldozatai a jövőt borúsnak, kilátástalannak látják, és minden esetben megjelenik náluk az előző pontban említett kontrollvesztés, tehát a reménytelenség, a kiszolgáltatottság érzése is.
