A szekrényünkben lévő rendetlenség az életünkben lévő problémák jele lehet. Azok, akiknek tele van a szekrényük ruhákkal, miközben úgy állnak előtte ott minden reggel, hogy nincs mit felvenniük, valószínűleg az élet egyéb területén is küzdenek például a túlzásokkal, rendezetlenséggel, a túlzásba vitt munkával, vagy éppen a testképzavarral. Azok, akik nem mernek élénk színeket hordani, más területeken sem mernek kockázatot vállalni, talán hamar elutasítják a karrierjükben megjelenő lehetőségeket, mert úgy érzik, nem felelnek meg az elvárásoknak. A magunkon viselt ruha hihetetlen pontos mutatója annak, mit gondolunk magunkról és az életünkről. Joggal kijelenthetjük: "Az vagy, amit felveszel!"
1. Divat vagy stílus: mi a különbség?
Stílus és divat. Gondolatainkban összefolyik ez a két szó, de ha mélyebben megvizsgáljuk, messze nincs így. Stílus és divat között hatalmas különbség van. A divat a ruhákról és a velük való pillanatnyi kapcsolatunkról szól. A stílus az egyénről, és az önmagával való viszonyáról. A divat a ruhákban van, a stílus a viselőjükben.
A divat elterjedése, a kollektív vásárlási lelkesedés hatására a stílus háttérbe szorult, pedig a stílus nem igényel hitelkártyát. Bátorságot és kreativitást követel. A stílus egy jó útja annak, hogy másoktól megkülönböztethetőek legyünk és kifejezzük, hogy jóban vagyunk önmagunkkal. És ez az, amit az emberek igazán el szeretnének érni, amikor divatosan öltözködnek (feltéve, hogy nem státuszszimbólumokkal díszítik magukat). A ruhákon keresztül újra és újra feltaláljuk magunkat. Szekrényünk a vizuális szókincsünk.
A stílus az identitásunk része: öntudatosság és önismeret. Nem lehet stílusod, amíg önmagadat nem mutatod meg. Természetesen mint minden tudás, az önismeret is frissül, fejlődik, változik, így a stílusnak is folyamatosan követnie kell a változást.
A stílus a személyiségünk része: szellemiség, szeszély, attitűd, leleményesség. Függ a vágyunktól, kifejezi aktuális hangulatunkat. Az ilyen változatosság szükséges, a személyiség összetettségének kifejezésére is alkalmas. A stílusnak összhangban kell lennie és tükröznie kell valódi énünket.
Végül a stílus a divat része. Lehet rengeteg ruhánk a szekrényben úgy, hogy valójában egyiknek sincs stílusa. De lehetséges az is, hogy nagyon kevés ruhánk van, de azok mindegyike stílusos. A divat egy eszköz arra, hogy kifejezzük stílusunkat.
A stílus alapvetően demokratikus. Feltételezi, hogy minden embernek megvan a lehetősége arra, hogy egyedi identitást hozzon létre, és kifejezze ezt egy jól megválasztott ruhával a környezetének. Ahogy ma már minden gyors és rohanó, így gyors módszerekre van szükségünk ahhoz is, hogy önmagunkról minél könnyebben és gyorsabban információt közvetítsünk a külvilágnak - fontos, hogy az eredetiség elvesztése nélkül. A ruha valódi vizuális benyomást kelt, egy emlékezetes azonosító jel egy olyan világban, amely egyébként elriasztja az identitást. Volt idő, amikor a stílus luxusnak számított. Ma szükségszerű.
2. Ruha=siker? A szerencsehozó zoknitól a piros tornacipőig.
Hétköznapi körülményeink nem teszik lehetővé számunkra, hogy a társadalmi elvárásokkal szembe menjünk. Egy üzleti ebéden nem jelenhetünk meg futóruhában, mert lehet, hogy nem nyűgözzük le vele az ügyfelet. A Harvardi Egyetem pszichológusai azonban épp arra voltak kíváncsiak, hogyan tűnhetünk ki a tömegből szándékosan öltözködésünkkel, akár pozitív üzenetet is közvetítve, státuszt, bizalmat, hatalmat sugározva.
Például a kutatók szerint a magas beosztású személyek megtehetik, hogy informális viseletet választanak egy tárgyalásra, nem fogja senki szóvá tenni. A nagyvállalatok vezetői, mint pl. Mark Zuckerberg minden negatív következmény nélkül hordhat egy interjún farmert és kapucnis pulcsit. De vajon ezt a taktikát használhatjuk mi is, úgy, hogy nem vagyunk vállalatvezetők? Egy tanulmánysorozat szerint a csak kis mértékben alkalomhoz nem illő viselet növelheti a másikban kompetenciánk és státuszunk észlelését mindaddig, amíg szándékosságot vél felfedezni például kirívó harisnyánkban.
A kutatók erre a jelenségre utalnak "a piros tornacipő effektus" kapcsán. Az, hogyha valóban véletlenül szegjük meg a kialakult normát, negatív következményekkel és benyomásokkal járhat, míg ha a deviáns viselkedés szándékosnak tűnik, magasabb státuszúnak és kompetensebbnek látszunk mások szemében.
3. Mit árul el rólunk a cipőnk?
A színek hangulatra gyakorolt hatása, az öltöny típusa és a professzionalizmus közti kapcsolat, vagy a farmerhordással kapcsolatos női preferencia depressziós hangulatban... ezeket az összefüggéseket már mind vizsgálták. De vajon mennyire fontos az első benyomás kialakításánál, hogy milyen cipő van rajtunk?
Régóta tudjuk, hogy az első benyomás mennyire fontos. A másikról alkotott véleményünk, ítéletünk az alapján alakul, amit először látunk – legyen az a ruhája, vagy éppen a cipője. Nem is gondolnánk, mennyi információt hordozunk magunkról azzal, hogy milyen cipő van rajtunk, az mennyire tiszta vagy épp koszos:
* Az új és jó állapotú cipőt viselőkről úgy véljük, hogy szorongó típusok, akik aggódnak azon, hogy pozitív benyomást keltsenek környezetükben (akár a cipőjükkel is). Ugyanakkor lelkiismeretesnek gondoljuk őket. Ők az élet egyéb területein is odafigyelnek a részletekre.
* Ha valakinek nem fontos, hogy milyen cipőt vesz fel, nem fontos az sem, hogy mások mit gondolnak róla az élet egyéb területein.
* A színes és fényes cipőt viselők extrovertáltabbak, nyitottabbak.
* Beszédes és energikus személy feltűnő cipőt hord.
* Kevésbé gondoljuk kedvesnek azt, aki magas sarkú, látszólag kényelmetlen, hegyes orrú, márkás cipőt visel.
+1. Az egyediség sajátos formája
Szandálhoz zoknit, csipkés pulcsihoz csíkos nadrágot felvenni sokak számára megbotránkoztató, mégis sok ilyet látunk az utcákon. Az emberek kisebb százaléka érintett ilyenfajta "divatzavarban". Ez a fajta egyediség sokféle formát ölthet. A legjobban úgy írható le, hogy a stilisztikai jegyek keverednek, amit a ruhadarabok összevisszasága, a divat sajátos kombinációi mutatnak.
Sokaknak úgy tűnhet, hogy a csipke tényleg passzol a csíkokhoz és szerintük abban sincs kivetnivaló, ha a szandálhoz hosszú szárú, közel térdig érő zoknit vesznek fel. De azért kijelenthetjük, hogy a divat személyes döntés, és az egyetemes törvényeknek való meg nem felelés még nem számít rendellenességnek.
