Az Alpokban, 2800 méteres tengerszint feletti magasságon előkerült ichthyoszauruszok maradványait vizsgálták - írja az IFLScience. A halgyíkokként is ismert tengeri hüllők a triász idején éltek.
Az igazán nagy ichthyoszauruszok csak a halgyíkok történetének végén fejlődtek ki, egyes fajok ekkor 20 méter hosszúra és a 80 tonnásra is megnőttek. Ezek az állatok a korabeli tengerek félelmetes ragadozói voltak.
Méretük ellenére kevés ilyen állat fosszíliája maradt fenn, Dr. Martin Sander, a Bonni Egyetem munkatársa és az új tanulmány vezető szerzője szerint ennek oka rejtély. A most leírt kövülek arról árulkodnak, hogy a leletek egy része gleccserek alatt rejtőzhet.
A szakértők azt a három példányt elemezték, amelyeknek maradványai 1976 és 1990 között kerültek elő.
A lelőhely a svájci Alpokban, 2800 méteres magasságban fekszik.
Több mint 200 millió éve a fosszíliákat őrző rétegek még a tengerfenékhez tartoztak.
A csapat bordákat, csigolyákat és egy fogat vizsgált, az adatok alapján úgy tűnik, az érintett halgyíkok a valaha élt legnagyobb állatok közé tartoztak. A fog gyökere például 60 milliméter átmérőjű. Sander szerint a legnagyobb ichthyoszauruszfog, amely egy teljes koponyában található, 20 milliméteres, az érintett egyed pedig 18 méter hosszú lehetett.
A halgyíkok esetében a fogak alapján nehéz a testméretre következtetni, mert esetenként a nagy fajoknak viszonylag kicsik voltak a fogai. Még ha a most leírt állat közepes méretű is volt, igen veszélyes ragadozó lehetett.
