Egymással szimbiózisban élő állatokra bukkantak az óceán mélyén - írja a ScienceAlert. A kutatók eddig azt hitték, hogy a hasonló kapcsolatok régen kipusztultak, hiszen az ilyen párosok több száz millió éve eltűntek a fosszilis anyagból.

A felfedezésről beszámoló tanulmányban azt írják, a tengerililiomok szárain növő korallokat a Csendes-ócen fenekén találták meg a japán Honsú és Sikoku közelében. Ez az első alkalom, amikor részletesen meg tudtak vizsgálni olyan modern tengerililiomokat, amelyek hatosztatú virágállatokkal élnek együtt. Az eredmények segíthetnek jobban megérteni ezeket az ősi kapcsolatokat.

A kövületek alapján a paleozoikumban az állatok ezen két csoportja gyakran talált egymásra.

A szimbiózisnak nagyjából 273 millió éve nyoma veszett, miután az érintett fajok kihaltak.

A mezozoikum alatt új tengerililiomok és virágállatok fejlődtek ki, de azok között már nem alakult ki hasonló kapcsolat.

Brent Durand / Getty Images Illusztráció.

A szakértők most 100 méteres mélységben két korallfajt azonosítottak, amelyek a japán tengerililiomon nőnek. Mikołaj Zapalski, a Varsói Egyetem munkatársa és kollégái arra jutottak, hogy a korallok nagy valószínűséggel nem versengenek a gazdaszervezettel a táplálékért. Azt egyelőre nem tudni, hogy a tengerililiomoknak milyen előnnyel jár az együttélés, a paleozoikumi szimbiózissal ellentétben ugyanakkor megállapítható, hogy a modern párokban a korallok nem módosítják gazdájuk vázát.

A felfedezés segíthet megérteni, hogy miért tűnt el a kapcsolat fosszilis nyoma: míg a paleozoikumban az érintett virágállatok viszonylag jól konzerválódó vázzal rendelkeztek, addig a most azonosított fajok teste lágy, és így jóval nehezebben marad fenn. Ez azt jelenti, hogy a szimbiózis egyes állatok között évmilliók óta létezhetett, de egyszerűen nem konzerválódott a nyoma. A kutatók abban bíznak, hogy idővel találni fognak még hasonló példákat.


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!