Harminc éve vagyok a szakmában, de ilyet még nem láttam
- ad hangot áhítatának Bálinger Béla, a Központi Antikvárium boltjának vezetője, a december 6-án esedékes könyvaukció szakmai szervezője. Hozzáteszi: Petőfi Sándortól könyvdedikáció összesen kilenc darab található a legnagyobb magyar állami gyűjteményekben:
- egy - az Arany Jánosnak ajánlott - a Magyar Tudományos Akadémiánál,
- hat a Petőfi Irodalmi Múzeumban,
- kettő az Országos Széchényi Könyvtárban
Eredeti Petőfi-kézirat százas nagyságrendben található Magyarországon, ami annak köszönhető, hogy a költő már rövid élete alatt idolnak számított, halálát követően nemzeti bálvánnyá vált, így a közgyűjtemények minél hamarabb igyekeztek megszerezni a kéziratait. A dedikáció viszont annyira ritka, hogy feltételezhetőena mostani alkalom lesz az utolsó, amikor egy aukción egyáltalán hozzá lehet jutni.
A költő 1842 és 1846 között született összes költeményét tartalmazó kötet második kiadását Petőfi Sándor Pákh Albertnek dedikálta a következő szavakkal:
Pákh Albertnek őszinte barátja Petőfi Sándor
Lám Andrea irodalomtörténész a dedikáció címzettjéről azt írja: Pákh Albert Rozsnyón született 1823-ban. Sokoldalú ember volt, tanult bányászatot, mezőgazdaságot, bölcseletet, teológiát, Debrecenben pedig jogot hallgatott. Ebben a városban írta első humorisztikus alkotását. Később Pestre költözött, ügyvédi vizsgát tett, s ettől kezdve az irodalomnak szentelte életét. Tagja volt a Tízek Társaságának, a szabadságharc után több folyóiratot is szerkesztett. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is tagjának választotta. 1867-ben hunyt el.
Lám Andrea a dedikációhoz kapcsolódóan feldolgozta Petőfi és Pákh kapcsolatát is. A költő Sopronban, 1839-ben a Gollner-féle 48. gyalogezredben találkozott először Pákh Alberttel. Barátok lettek, később Debrecenben hozta össze őket újra a sors. Jószerivel ő beszélte le Petőfit színészi álmairól. Élelmet, menedéket is adott neki. Ekkoriban már Kaján Ábel álnéven humoros, szatirikus írások jelentek meg tőle. Ezek egyikében a főhőst Petőfiről mintázta, (Csont, a kóbor színész), e miatt a költő először meg is sértődött. Válaszul írt versében Pákhot
veszett ebnek
nevezi, ugyanakkor elismeri, hogy
ábrándim ködét elzavarád.
Barátságuk nem szakadt meg, később mindketten Pestre kerültek, együtt béreltek lakást, s olaszul kezdtek el tanulni. Pákh közben megbetegedett, félrekezelték, a forradalom időszakát gyógyintézetben töltötte. Petőfi halála után Pákh vitacikkeket közölt a Vasárnapi Újságban a költő születéséről és haláláról. Ekkor derült ki, hogy Petőfi valójában Kiskőrösön látta meg a napvilágot.
Petőfi összes költeményének első kiadása 1847. március 25-én jelent meg. Lám Andrea összevetette a levonatokat, s megállapította:
árverési tételük a második kiadás második variánsa.
Nem egyértelmű, hogy a költő személyesen adta-e át a kötetet Pákhnak, vagy elküldte neki. Lám Andrea azt feltételezi, hogy Pestről küldte el a "vízgyógyintézetben" lábadozó Pákh Albertnek 1848 nyarán vagy őszén.
A könyvdedikáció közvetlen előélete nem ismert, tudomásunk szerint egy győri gyűjtő egy másik gyűjtőtől szerezte meg.
Kiemelt kép: : Czimbal Gyula / MTI
