Az oroszok most előnyben vannak, de a szakértő szerint döntő győzelmre nincs esélyük. Az ukránok a végsőkig elszántak, miközben az a másik oldalon csak akkor változna a helyzet, ha Putyin kikerülne a hatalomból. A háború még sokáig velünk maradhat.
Napra pontosan évvel ezelőtt arra ébredt Európa, hogy Oroszország az éjszaka folyamán lerohanta Ukrajnát. Könnyű győzelemre számítottak, de az ukránok nem adták fel, sőt, tavaly nyáron ellentámadásba lendültek. Ez azonban hamar elakadt. Most pedig egyre nagyobb problémát okoz nekik az utánpótlás hiánya.
Mikor és hogyan érhet véget a háború? Változtak-e Putyin céljai? Milyen lehet az orosz elnök egészségi állapta? Mennyire kitartóak az ukránok? Mennyit számítanak a nyugati fegyverek és a szankciók? Erről beszélgettünk Jójárt Krisztián biztonságpolitikai és Oroszország-szakértővel.
– Mi most a helyzet az orosz-ukrán fronton?
– 2023 nyarán egy ukrán ellentámadást láthattunk, ami lényegében nem érte el még a minimálisan kitűzött célokat sem, miközben a maximális cél az volt, hogy eljussanak az Azovi-tenger partjáig, elvágják az orosz erők összeköttetését, majd akár a Krímbe is benyomuljanak. Ennél elérhetőbb cél lehetett volna a vasúti kapcsolat miatt fontos közlekedési csomópontnak számító Tokmak városának elfoglalása, de ezt sem sikerült elérni, mert csak nagyjából 15 kilométeres mélységig tudtak benyomulni.
Azóta egyrészt délen próbálják felszámolni az ukrán ellentámadás eredményeit, másrészt – és ez a fontosabb – Avgyijivka bevétele zajlik, ami 2023 eleje, vagyis Bahmut elfoglalása óta az első jelentősebb orosz siker, ugyancsak irgalmatlanul nagy veszteségek, egyes tudósítások szerint 16 ezer sebesült és elesett katona árán. Ami a front északabbi szakaszát illeti, ott az oroszok megpróbálhatnak az Oszkil folyóig előrenyomulni, Kupjanszk városát elfoglalni, illetve valamivel délebbre Kremminát.
– Mi várható az előttünk álló hónapokban?
– Egyértelmű erőforrásfölény van most a fronton Oroszország javára.
Ezt az amerikai belpolitikai vita is hátráltatja, illetve az is, hogy egész egyszerűen a Nyugatnak sem sikerült felpörgetni a hadiipari gyártókapacitásait, ami majd 2025-26-ban tetőzhet. Tehát úgy tűnik, hogy
ahol részben sikerült felpörgetni a gyártási kapacitást, részben hozzáférni olyan jelentős forrásokhoz, mint például az észak-koreai tüzérségi lőszer, amiből minimum egymillió darabot szerezhettek be. Emellett ne felejtsük el, hogy 2022 végétől folyamatosan részleges mozgósítás van érvényben Oroszországban, tehát a haderő személyi állományának utánpótlása is biztosított. Összességében stratégiai szinten most Oroszországnak kedveznek a folyamatok, ami azt jelentheti, hogy Ukrajna valószínűleg ebben az évben főleg a védekezésre koncentrál majd.
– Elképzelhető mindezek alapján, hogy a hazájukat védő ukránok vereséget szenvednek, és még az idén véget ér a háború?
– Biztosan nem fog véget érni, legalábbis most nem nagyon látszik, hogy mi vethetne véget ennek a háborúnak, hogyha tisztán csak a katonai trendeket nézzük, és nem foglalkozunk olyan politikai szempontú és váratlan eseményekkel, hogy például történik valami Putyinnal. Egyik fél sem képes arra, hogy komoly áttöréseket hajtson végre és jelentős területeket foglaljon el.
Emiatt gépesített erőkkel csak nagyon nagy veszteségek árán lehet előrenyomulni, így inkább tüzérségi előkészítés után gyalogosan haladnak előre. Ennek köszönhetően azonban nagyon lassú ütemben, néhány száz métert, legfeljebb néhány kilométert tudnak megtenni egy nap alatt. Ahhoz, hogy még idén véget érjen a háború, az kellene, hogy képességoldalon egyik vagy a másik fél jelentős fölényre tegyen szert. Hogyha a szándékoldalt nézzük, akkor pedig azt látjuk, hogy
Ukrán részről továbbra is az a megfogalmazott cél, hogy minden területét vissza akarnak foglalni, amibe a Krím-félsziget is beletartozik. Orosz oldalról pedig Putyin a háború elején kijelentette, hogy Ukrajna nácítlanítását és demilitarizálását akarják elérni. A terv egy gyors rezsimváltás volt, illetve az ukrán hadiipari kapacitás és a védelmi potenciál olyan mértékben lecsökkentése, ami Oroszország számára elfogadható lett volna. Az oroszok azzal számoltak, hogy ha megszabadulnak a ukránok nyugatos politikai elitjétől, akkor az ország visszakényszeríthető az orosz érdekszférába. Mivel azonban nincs elég kapacitásuk Ukrajna egészének ellenőrzésére, ezért az oroszok megtartanák az elfoglalt területeket, a maradék ukrán területen pedig egy bukott, élhetetlen állam jöhetne létre.
ezért logikusnak tűnik, hogy a háború még hosszú éveken keresztül folytatódni fog.
– Miért lenne jó az Oroszországnak, hogy ha Ukrajnából csak egy élhetetlen állam maradna a háború végén?
– Putyin még 2021-ben egy hosszú, történelmi esszében az fejtegette, hogy Ukrajna egy mesterséges állam, önálló államként nem létezik, így független ukrán nép sem létezik. Viszont azt is írta Putyin ebben az esszében, hogy Oroszország számára elfogadhatatlan egy nyugati érdekek kiszolgáló Ukrajna. Ebből következően az orosz nézőpont szerint lényegében nem nagyon látszódik, hogyan lehetne kilépni ebből a háborúból, ezért ezt most már végig kell vinni.
A közelmúltban például Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök egy tőle megszokott, toxikus interjút adott. Ebben azon túl, hogy Ukrajnát „rákos daganatnak” nevezte, azt mondta, hogy Kijev elfoglalása továbbra is cél, és maximum egy mini ukrán állam maradhat meg Lviv területén.
– Ha már Putyin embereinek interjúinál tartunk: Konsztantyin Gavrilov néhány napja azt mondta, hogy akár a magyar határon is állhatnak majd hamarosan orosz katonák. Ennek van realitása? Kell attól tartanunk, hogy a magyar határra ér a háború?
- Azt gondolom, hogy a belátható időn belül nem, az előbb már említett orosz képességbeli hiányosságok és a hadviselés jellege miatt.
Feltehetően nincsenek öngyilkos hajlamai az orosz politikai vezetésnek, ezért nem gondolom, hogy egy NATO-országot megtámadnának.
– Mekkora veszteségei lehetnek a két országnak az elmúlt két év után?
- Az katonák tekintetében azt gondolom, hogy a nagyon nagyvonalú becsléseken túl valójában fogalma sincs senkinek, hogy mekkorák a tényleges veszteségek.
Annyi valószínűsíthető, hogy az orosz veszteségek lényegesen súlyosabbak, mivel Oroszország a saját élőerő veszteségeinek vonatkozásában teljes közönnyel vívja ezt a háborút. Vannak olyan toborzott részei az orosz haderőnek, akiknek csupán annyi a céljuk, hogy felfedjék az ukrán védelmi állásokat, vagy esetleg nyomás alatt tartsák őket. Az orosz szleng is úgy fogalmaz, hogy
Annak ellenére, hogy Oroszprszág rendkívül pazarlóan használja az élőerejét, ukrán oldalon is bőven beszélhetünk szerintem 200 ezer vagy afeletti halottról és sebesültről együttvéve.
– Említette, hogy fordulópont lehet, ha történik valami Putyinnal. A háború első percétől kezdve szólnak pletykák arról, hogy az orosz elnök súlyos, gyógyíthatatlan beteg. Valóban komoly egészségügyi gondokkal küzdhet, vagy ez is csak egyfajta lélektani hadviselés?
- Erről nagyjából az égvilágon semmit nem lehet tudni. Azt azért sejtjük, hogy lehetnek betegségei, mivel egy idős emberről van szó.
Felmerült az is, hogy daganatos betegséggel küzd, amit egy orosz oknyomozó portál írt meg a Putyint utazásaira kísérő orvoscsapat összetétele alapján. Ha valóban rákos is volt, valószínűleg sikerült meggyógyítani, de legalábbis szinten tartani a betegségét. Nyilván ez egy féltve őrzött titok, tehát a pletykákon kívül semmilyen konkrét információ nem szivárgott ki Putyin egészségi állapotáról. Ezzel kapcsolatban tényleg csak találgatni lehet.
– Az oroszok gyengítésére bevetett ellentétes megítélésű fegyver a nyugati országok részéről a szankciós politika. Valójában mennyire működnek a szankciók Oroszországgal szemben?
- Vegyes a kép. Fontos látni, hogy egy akkora területű, akkora képességekkel rendelkező országot, mint Oroszország, nem lehet hermetikusan elzárni a világtól. Ezzel együtt nyilván érzékeny veszteségeket okoznak számukra a szankciók. A kőolaj tekintetében például azt látjuk, hogy gyakorlatilag visszakúszott a háború előtti szintre az orosz kőolajexport, de az olajársapkának köszönhetően a bevételeik nem érik el a korábbi szintet, még a jó energetikai környezet ellenére sem. Nem vagyok közgazdász, de az azért látható, hogy
Ennek alapján azt gondolom, hogy hosszú távon a szankciók korlátozzák Oroszország képességét ennek a háborúnak a folytatására.
– Márciusban elnökválasztás lesz Oroszországban. Milyen most az oroszok általános hangulata és a háború megítélése?
– Ezt nehéz megítélni, különösen egy háborúban álló, autokratikus rezsim esetében, hiszen nem feltétlenül válaszolnak őszintén az orosz lakosok. Ezzel együtt én azt látom az utca emberével készült interjúkban és a közvéleménykutatások alapján, hogy a háború támogatottsága magas.
Ezzel együtt az orosz társadalom egy kisebb, de azért jelentékeny része a közvéleménykutatásokban elmondja, hogy inkább békét szeretne. Azonban ezekből a felmérésekből rendre kibukik az is, hogy a ennek ellenére gyakorlatilag semmiféle kompromisszumra nem hajlandók: eszük ágában sincs például a már elfoglalt ukrán területeket feladni.
– Véleménye szerint mikor és hogyan lehet vége az Ukrajnában zajló háborúnak?
– A hogyan egy jó kérdés. Elvben elképzelhető, hogy a Nyugat teljesen elengedi Ukrajna támogatását, ebben az esetben az ukránok kénytelenek lesznek feladni a küzdelmet. Orosz oldalról nem látni az őszinte tárgyalási hajlandóságot. Ha lesz is valamilyen engedmény, az inkább taktikai jellegű lehet, mint mondjuk egy fegyverszünet, amit erőgyűjtésre használhatnak fel. Azt gondolom, hogy mindenféle tartós jellegű rendezésnek az alapja, vagyis a szükséges, de nem elégséges feltétele az, hogy Putyin kikerüljön a hatalomból.
– Az ukránok mennyire elszántak? Elképzelhető, hogy egy ponton feladják?
– Az ukrán társadalom kitartása, az ukrán haderő elszántsága jelen pillanatban adottnak tűnik a háború folytatásához. Teoretikusan persze elképzelhető, hogy egy adott ponton épp az ukrán társadalom fogja az ország politikai vezetését valamifajta kompromisszumra kényszeríteni, de jelen helyzetben ennek épp az ellenkezője látszik. A közvéleménykutatások alapján
Pontosan tisztában vannak ugyanis azzal, hogy a küzdelem tétje az ukrán államiság és az ukrán nemzet megmaradása.
