Csak azt akartam, hogy mindent meg tudjak adni a gyerekeknek. Anyám többször is megpróbált öngyilkos lenni. Olyan volt, mint egy kisgyerek, ezért kész rohanás volt az egész életem. Mert mindig a családom volt az első és nem saját magam. Beismerem a bűnösségemet és őszintén sajnálom
- mondta sírva B. Mónika a bíróságon.
Csütörtökön a Budapest Környéki Bíróságon megkezdődött a ceglédi gyerekgyilkos pere. A nő smink nélkül, fekete felsőben és nadrágban érkezett a tárgyalásra. Az asszony ügyvédje zárt tárgyalást kért erkölcsi és magánéleti okokra hivatkozva, de a bíró ezt elutasította.
Az ügyész ezután ismertette a vádiratban foglaltakat. Elmondta, hogy a korábbi folytatólagosan elkövetett bántalmazások során összesen 55 sérülést találtak a kisfiú fején, arcán és a különböző testrészein.
Fotó: Marjai János / 24.hu
Végül pedig 12 év fegyházbüntetést kért a vádlottra. A ceglédi asszony sírva ismerte be a bűnösségét.
Nem akartam megölni a gyereket. Őszintén bánom és sajnálom a bűnömet
- mondta B. Mónika, aki a bíró kérésére részletesen is elmesélte, hogy mi történt az ominózus napon.
Körülbelül fél hatkor keltem fel aznap. A párom fél hétkor ment el hazulról. Egyedül maradtam otthon a gyerekekkel. Én öltöztettem fel Dánielt. A gyerek végig sírt, miután felkelt. Felvettem az ülőgarnitúráról és a földre dobtam. Ezután tovább sírt. Nem akarom részletezni a dolgokat, de elismerem, hogy utána is bántottam
- mondta B. Mónika.
A bíró ezt követően megkérdezte a gyerekgyilkos anyát, hogy elismeri-e a korábbi bántalmazásokat is. "Egyszer- kétszer odacsaptam nevelési kimerültség miatt" - mondta, majd arra hivatkozott, hogy az élettársára nem számíthatott, ezért a depressziós anyjáról és a gyerekekről is egyedül kellett gondoskodnia. "Már a testvéreimet is nekem kellett nevelnem kicsiként. Hétéves koromban kéregetnem kellett, hogy legyen mit enniük. Csak azt akartam, hogy jó élete legyen a gyerekeknek"
Ezután a bírói perbeszéd, majd az ügyvédi védőbeszéd következett. A nő az utolsó szó jogán sírva mondta, hogy nem akarta a kisfia életét elvenni. Az ítélethirdetés előtti szünetben sírva nyilatkozott a 24.hu-nak.
"Egyhetes korában láttam utoljára a legkisebb gyerekemet, az eset után elvették őket. Szeretnék találkozni velük, de az apjuk nem hozza el hozzánk, én pedig nem hagyhatom el a házat a lábamon lévő bilincs miatt. Nem múlik el úgy nap, hogy ne vele álmodnék. A legnagyobb büntetés az, hogy soha többé nem láthatom őket. Bármit megadnék azért, hogy csak tíz percre láthassam őket" - mondta könnyeit nyelve.
A nő ezután elmesélte még, hogy a férje sokáig kitartott a gyermekei anyja mellett, de egy ideje már csak telefonon beszélnek egymással. A gyerekek apja - a zaol-hu-nak nyilatkozva - így emlékezett az esetre közvetlenül a történtek után:
Fotó: Marjai János / 24.hu
Amikor a házunkhoz értem, a mentőhelikopter is landolt már. Berohantam a házba, de a mentősök nem engedtek a gyerekem közelébe, éppen harcoltak az életéért. Negyven percig. Eközben az élettársam lehajtott fejjel, szótlanul állt az ajtó előtt. Azt tanácsolták az orvosok, hogy ne is nézzem meg a holttestet, nem készültem fel rá, nem lehetett, sokkot kaptam. A másik kisfiú, Jánoska valószínűleg végignézhette az eseménysort, őt azonnal átvittem az élettársam szüleihez, biztonságba.
A zalai férfi nem érti, miként következhetett be a 2016.októberi tragédia. Elmondása szerint nem voltak gazdagok, de semmiben nem is szenvedtek hiányt. És a rokonaik sem vettek észre semmi olyat, ami előrevetítette volna ezt a tragédiát.
"Azon a bizonyos napon, mint addig mindig, egy puszival búcsúztam el Mónikától és a gyerekektől. A fiúk elevenek voltak, ezért ép ésszel felfoghatatlan, mi történhetett akkor az élettársammal. Az együtt töltött tíz évünk alatt voltak súrlódások, talán kisebb veszekedések is, de dührohamok nem. Az orvosszakértő megállapította, hogy Danika a fejére mért nagy ütéstől halt meg. Sokáig fel sem fogtam, hogy ő nincs többé, felemészt a hiánya, mindig mosolygott, de most már csak az emlékeimben élhet tovább" - nyilatkozta az édesapa.
Az ügyészi perbeszéd és a védőbeszéd után 11 óra után pár perccel kihirdette az elsőfokú határozatot.
A bíró emberölés bűntettében és folytatólagosan elkövetett testi sértésben találta bűnösnek a nőt, ezért 12 év börtönbüntetésre ítélte. Azzal a kitétellel,hogy leghamarabb a büntetés kétharmadának letöltése után bocsátható szabadon.
A ceglédi asszony lapunknak azt mondta, hogy nem készült még fel lelkileg arra, hogy mi vár majd rá a börtönben:
Nem lesz könnyű, de ki kell bírnom a gyerekeim miatt. Sajnos csak telefonon tudok beszélni velük. Van, hogy kérdezik: anya, eljössz betakarni majd? Ilyenkor mindig azt mondom, hogy képzeletben ott vagyok veletek.
A védő az ítélet ellen fellebbezett, a nő továbbra is lakhelyelhagyási tilalom alatt marad.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
