A válságba került házasságok általában nem egyik pillanatról a másikra válnak élhetetlenné: az ásó, kapa, nagyharangtól hosszú út vezet az ágytól-asztaltól való elválásig. Az út mentén pedig ott sorakoznak a veszélyre figyelmeztető táblák. De vajon észrevesszük-e őket? Íme 10 intő jel, melyek láttán lépniük kellett volna, de nem tették – mondják az azóta elvált megszólalók. A Women's Health összeállítása.
1. Nem törődik az érzéseiddel
Kristin azt meséli: az első dolog, ami nyilvánvalóvá vált, hogy a hamarosan már csak volt férjét egyáltalán nem érdekli, ami vele történik. „Meg sem próbált nekem bármi módon is örömet szerezni. Minden csak róla szólt: gond nélkül késett órákat egy általam szervezett jótékonysági eseményről, vagy bokros teendői közt nem tudott értem jönni a szájsebészeti műtét után.
Anyák napján vagy a születésnapomon alig köszöntött, a hasonló jeles napokon rengeteget sírtam. A férjem pedig újra és újra végignézte, ahogy miatta hull a könnyem.
Akik szeretik egymást, nem lelik örömüket abban, hogy a másikat sírni látják.” Miután Kristin elvált szülők gyermeke, nem akart maga is hasonló helyzetbe kerülni, így 26 évig kitartott. „Mikor szerelmes vagy, könnyű a másikban meglátni a rosszat, mégis kifogást találni rá – mondja. – Ahogy a házassági tanácsadóm mondta, egyszer-kétszer megbocsátani valakinek: jóindulat; ám ha újra meg újra elnézzük ugyanazt a viselkedést, azzal jóváhagyjuk a negatív mintát.”
2. Már nem keresitek a közös nevezőt
„Volt egy pont a kapcsolatunkban, mikor megéreztem, hogy a feleségem már nem partner – mondja Joseph. – Nem tudtam úgy mesélni neki a napomról, hogy ne oda lyukadjunk ki: bármi volt a probléma, az én hibámból történt. Gyakorlatilag oda jutottunk, hogy már nem is beszéltem vele.” Később már közös programokat sem szerveztek, és eltűnt a meghittség a kapcsolatból. „Én például szeretek tévézni munka után, a feleségem inkább netezik – mondja. – Keresnünk kellett volna valami közös elfoglaltságot, de nem tettük. Most már tudom, hogy tisztázni kellett volna a nézeteltéréseket, és dolgozni kellett volna a kapcsolatunkon.”
3. Rajta töltöd ki a mérged
„Az első házasságom alatt eleinte napjában háromszor is felhívtam a férjemet, hogy elmondjam, mennyire szeretem, vagy hogy rá gondoltam – idézi fel Tiffany. – Mindig valami apró kedvesség volt. Ám a házasságunk vége felé teljesen maguk alá gyűrtek az otthoni teendők, és állandóan csak panaszkodtam neki: a kutya a szőnyegre hányt, elromlott a mosógép, stb.” Utólag már úgy látja, jobb lett volna valaki mással megosztani a mindennapi nyűgöket, mondjuk egy baráttal, a testvérével, vagy egy pszichológussal.
„Nem azt mondom, hogy ne mesélj a férjednek arról, ami bánt, de nem jó, ha bokszzsáknak használod, akin levered minden sérelmedet.”
4. Semmibe vesz
„A volt férjem lekicsinylően nyilatkozott a megjelenésemről, a céljaimról, az ambícióimról, és gondolkodás nélkül megbámulta a nőket a jelenlétemben – mondja Honorée. – Úgy döntöttem, inkább nem foglalkozom vele, mert azt gondoltam, valami módon az én hibám, ahelyett, hogy észrevettem volna: azt jelzi, hogy nem vagyunk egymáshoz valók.”
5. Szívesen jár kikapcsolódni – nélküled
„Semmit nem akart csinálni, amit én szerettem volna – meséli Maggie. – Csak a pecázás és a billiárd érdekelte. Ha szerettem volna valamit, mindig ugyanaz volt a reakció: »Itthon találkozunk.«” Maggie hosszú évek után vette csak észre, hogy a férje alkoholista, olyan jól titkolta. „Azt hiszem, régóta ivott, de mindig volt valami alibi: fáradt volt, meghúzta a hátát, ilyenek. Mikor már többet ivott, jött a verbális agresszió, de aztán hazajött, bocsánatot kért, én meg meggyőztem magam, hogy meg tudjuk oldani a problémáinkat.”
6. Apróságokon vitatkoztok
Tiffany kapcsolatában a másik árulkodó jel a rengeteg, jelentéktelen dolgokon való veszekedés volt. „A gyerekek vizet szeretnek inni, úgyhogy mindig több karton palackos vizet vettem nekik, mert ez volt a legpraktikusabb. Az exem viszont rögeszmésen hajtogatta, hogy ez kidobott pénz, amiből rendre jó nagy patália lett" – mondja. Természetesen a viták nem a vízről szóltak. Szakemberek szerint gyakran keresünk valamit, amin levezethetjük a dühünket, ahelyett, hogy nyugodtam megbeszélnénk a problémát, ami valójában bánt.
7. Nem működik a kölcsönös kommunikáció
„A házasságunk kifogástalanul működött, míg nem mondtam semmi olyat, amivel a férjem nem értett egyet – meséli Kristin. – Ha pedig nem értett velem egyet, akkor ott tárgyalásnak helye nem volt. Ahelyett, hogy kompromisszumra törekedett volna, lezárta annyival, hogy épp túl elfoglalt, vagy csak ült némán és nem válaszolt, ha szóltam hozzá – akár hetekig. Ám ha ő akart valamit, vagy fontos volt neki, én meghallgattam és tiszteletben tartottam.” Kristin a válás folyamán döbbent rá, hogy házasságuk gyakorlatilag a férje körül forgott.
„A legelső viták és az éretlen, önző, manipulatív kommunikáció jelei óriási figyelmeztetőtáblák voltak, de túl tapasztalatlan voltam, hogy észrevegyem őket.”
8. Okot keresel a távolmaradásra
Mikor Karen rendszeresen próbált okot találni, hogy ne kelljen otthon töltenie az éjszakát, már tudta, hogy nagy a gond. „Mikor kimondtam az igent, annak egy életre kellett volna szólnia, így próbáltam nem tudomást venni a figyelmeztető jelekről.” Karen azt mondja, a férje goromba volt vele, semmibe vette, lenézte a családját, és különböző szabályokat írt elő neki, melyeket maga nem tartott be.
9. Nem a partnered az első a sorban
„A volt férjemmel leszoktunk a randizásról. Nem töltöttünk időt kettesben, elmaradtak a különleges alkalmak. A munkánk és a gyerekek váltak a legfontosabbá. Tíz évvel később azon kaptuk magunkat, hogy már barátok sem vagyunk, csak lakótársak, akik együtt nevelik a gyerekeket” – panaszolta Valerie.
10. Nem hallgatsz az ösztöneidre
Courtney külföldre költözött későbbi férjéhez, aki úgy kezelte, mint egy díszfeleséget. „Ragaszkodott hozzá, hogy szexisen öltözködjek, mert villogni akart velem – idézte fel. Rendkívül kiszolgáltatottnak éreztem magam, mert a tengerentúlon nem állt mögöttem senki, aki támogathatott volna, hagytam, hogy teljesen függő helyzetbe kerüljek. Így visszatekintve azt mondom, már azelőtt haza kellett volna jönnöm, hogy összeházasodtunk.” Most már ki meri mondani, hogy az esküvő napján az ösztönei azt súgták, fusson, ahogy csak bír, ám nem hallgatott rájuk. „Nem csak egyszerűen ideges voltam.
Valami mélyről jövő érzés volt, hogy hatalmas hibát követek el – mondja Courtney. – Az életem során megtanultam felismerni ezt az érzést, és elfogadni, amit súg. Jó pap holtig tanul.”
Képek: Unsplash
