Egyelőre nem tudni, hogy az emberekre is átterjedhet-e a betegség, ami nyáladzó, bukdácsoló, üres tekintetű zombivá változtatja a vadon élő állatokat. A betegségre egyelőre gyógymód vagy oltás, ezért a fertőzött példányokra a biztos pusztulás vár.
Egyre nagyobb mértéket ölt a zombiszarvas-betegség terjedése a vadon élő állatok között, írja a BBC. A krónikus agysorvadásos kór (CWD, Chronic Wasting Disease) leginkább a kergemarha kórhoz hasonló betegség, amiről még nem derítették ki a tudósok, hogy átterjedhet-e az emberre.
Az amerikai járványügyi központ (CDC) jelentése szerint a neurodegeneratív betegség főként a vadon élő állatok, és elsősorban a szarvasok között terjed. Legutóbb kanadai jávorszarvasoknál figyelték meg a tüneteket, de több esetet jelentettek már a Yellowstone Nemzeti Parkból is. Észak-Amerika mellett azonban Skandináviában és Dél-Koreában is találtak már fertőzött állatokat.
Habár fertőző betegségről van szó, a CWD-t mégsem baktérium vagy vírus okozza, hanem egy úgynevezett prion, vagyis fehérjetermészetű fertőző ágens. Ez a gazdatestbe jutva átalakítja az állat fehérjéit, elpusztítja az agysejteket, így a szarvasból üres tekintetű, nyáladzó, bukdácsoló, koordinálatlan mozgású, lógó fülű, nyelési nehézségekkel küzdő zombi lesz. Az állat pusztulását végül tüdőgyulladás okozza. Mivel a tünetek csak hónapok vagy évek alatt lesznek láthatók, így a diagnózis felállítása meglehetősen körülményes.
A CWD állatról állatra a testnedvekkel, ürülékkel, a szennyezett talajjal, vízzel és táplálékkal érintkezés útján terjed. Mivel a betegségre nincs gyógymód és oltás sem, ezért a fertőzött állat biztosan elpusztul.
Az amerikai járványügy becslése szerint azokon a területeken, ahol a prionbetegség endémiás, a fertőzési arány 10 és 25 százalék között mozog. A kanadai Alberta tartományból származó megfigyelés tavaly 23 százalékos fertőzöttséget jelzett az öszvérszarvasok esetében.
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy emberekre is átterjedhet a betegség például fertőzött hús fogyasztása, vagy beteg állatokkal történő érintkezés során. A tudósok azonban továbbra is vizsgálják, hogy lehetséges-e az állatról emberre történő átvitel a rendkívül gyorsan terjedő kór esetében, azonban aggasztó, hogy nem zárták ki egyértelműen ennek lehetőségét.
Jó hír lehet, hogy az eddig eredmények alapján az emberrel közelebbi rokonságban álló fajok, például a makákók teljesen ellenállóak voltak. Ugyanakkor a tudósok felhívták a figyelmet arra, hogy a CWD idővel változhat, többek között a klímaváltozásnak köszönhetően, ami jelentős befolyással lehet a szarvaspopulációk alakulására.
