Amint a Szittyaországban élő magyarok elég erősnek érezték magukat, másodszor is elhagyták földjüket, hogy Pannóniában visszavegyék Attila király örökségét. Útjuk során hatalmas sasok támadtak rájuk, rengeteg kárt okozva jószágaikban, ám ez nem volt más, mint Isteni jel: az Úr azt akarta, minél hamarabb "szálljanak le Magyarországba".
Mesélünk
A Kárpát-medencében maradt háromezer hun harcos leszármazottai, akik ekkor már székelyeknek nevezték magukat, siettek elébük Ruténiába, hogy együtt hódítsák meg Pannónia földjét.
Innen folytatjuk történetünket félretéve a történettudományt, továbbra is a magyar krónikás hagyomány alapján írunk őstörténetünkről úgy, ahogy azt elődeink ránk hagyták, ahogy ők hitték és tudták. Válogatásunk önkényes, a teljesség igényére sem törekszik, csupán mesélünk.
Sasok támadtak a honfoglaló magyarokra
A hunok vagy magyarok másodszor is kiszálltak Szittyaországból, hogy elfoglalják Attila örökét. Az úr azt akarta, minél hamarabb megérkezzenek.
Hét vár, hét vezér, hét sereg
A Képes Krónika szerint tehát "Az Úr megtestesülése utáni hatszázhetvenhetedik évben, száz évvel Attila király halála után, a nép nyelvén magyarok vagy hunok, latinul pedig ungarusok, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében ismét benyomultak Pannóniába".
Három hónapig ereszkedtek le a hegyekből, míg eljutottak Magyarország, illetve Erdőelve határára, ami nem igazán tetszett az itt élő népeknek. A magyarok pedig hét földvárat építettek, ott őrizték feleségeiket és jószágaikat: egy ideig ott maradtak, azért nevezik azt a részt a németek a mai napig Siebenburgnak, vagyis Hétvárnak.
Ellenséges támadásra számítva közös egyetértéssel elhatározták, hogy maguk közül hét kapitányt választanak, és hét seregre oszlottak. Minden seregnek volt egy kapitánya, a szokásos módon rendelt századosokon és tizedeseken kívül, és minden seregben háromezer fegyveres férfiú volt. A krónikás megadja a honfoglalók számát is ekképpen:
A Szittyaországból való második kijövetelkor tehát a száznyolc nemzetség mindegyikéből kétezer fegyveres férfiú jött el, hozzátartozóiknak számát nem tekintjük.
Erdőelvében megpihentek
A kapitányok közül Árpád volt a leggazdagabb és leghatalmasabb, édesapja pedig Álmos volt, akinek születésekor álom jövendölte még Szittyaországban, hogy dicső királyok ősatyja lesz. Családfáját a krónikás Csabán, Attilán és Bendegúzon keresztül egész Noéig vezette vissza. Maga Álmos viszont nem léphetett az új haza földjére, a tudósítás igencsak szűkszavú:
…Álmost, Erdőelve országában megölték, nem volt szabad bejönnie Pannóniába.
Erdőelvében tehát megpihentek, és barmaikat megpihentették, az ott élőktől pedig hallották, milyen termékeny a föld, hogy a Duna igen jó folyó, és ama részeknél jobb föld nincsen a világon. Tanácsot tartottak tehát, és elküldték hírmondóul Kund fia Kusidot, hogy menjen, szemlélje meg az egész földet, és ismerkedjék meg a föld lakosaival. Innen folytatjuk.
