Derűs, tettre kész férfi érkezik egy építkezésre. Valami több ezer éves perzsa sziklafalat restaurálnak, olyasmit, amitől eláll az ember lélegzete, de Iránban a hétköznapok része, lehet rá vetni egy futó pillantást a reggeli csúcsforgalomban. Rahim sem gyönyörködhet benne sokáig. Hiába nyílik ki előtte a hatalmas tér, csak rövid ideig élvezheti a szabadságot. Két nappal később vissza kell mennie az adósok börtönébe, ahonnan csak rövid eltávra szabadulhatott. Ezalatt viszont meg akarja szerezni a pénzt az adóssága visszafizetéséhez, és már van is egy terve.
A cannes-i filmfesztiválon a zsűri nagydíjával elismert, várhatóan az idei Oscar-gálán is minimum jelölésig jutó A hős az a fajta film, ami már a felütésben kínos helyzetbe hozza a központi karaktert, hogy aztán a következő két órában még mélyebbre lökje. Pedig eleinte úgy tűnik, megvan a pénz Rahim kiváltására: a barátnője talált egy táska régi pénzérmét, aminek az eladásából legalább a tartozása felét vissza tudná fizetni. Legalábbis azt hiszi, de aztán kiderül, hogy nem kapna eleget az érmékért, és a lelkiismerete sem tiszta, így inkább kiplakátol pár utcát a talált táska hírével, és egy nap alatt visszajuttatja az érméket a tulajdonosának. A börtönben megtudják, hogy Rahim milyen nagylelkű volt, és kisebbfajta médiaszenzációt csinálnak belőle: íme, a hős, aki az adósok börtönében raboskodva is inkább visszaadja a talált pénzt. A Rahimra irányuló figyelem aztán fokozatosan egyre terhesebb lesz.
Elkerülhetetlenül lelepleződnek az apróbb füllentések és a komolyabb hazugságok, feszültté válnak a férfi családi kapcsolatai, míg végül már a méltósága és a becsülete maradékát kell foggal-körömmel védenie. Ha volt is már jótett, aminek a helyébe ennyi rosszat kapott valaki, nem jut eszünkbe.
Az iráni Asghar Farhadi körültekintően, roppant figyelemmel szövi egyre szorosabbra és fojtogatóbbra a Rahim körüli hálót. A rendezőnek komoly tapasztalata van a bonyolult erkölcsi konfliktusok és bűnbeesés-történetek bemutatásában. Korábbi filmjeivel is aratott már fesztiválsikereket, de 2012-ben emelkedett a nemzetközi filmvilág elitjébe, amikor Oscar-díjat nyert mai napig legismertebb filmjével, a Nader és Simin - Egy elválás történetével. Addigra Farhadi alkotóként belakta azt a világot, amelyről szívesen forgat: az iráni középosztály miliőjét, amit nemcsak a diktatúra szorít keretek közé, hanem a vallási előírások és a modern társadalom feszültségei is benne sűrűsödnek, miközben azért marad némi hely az örömnek, a nagyvonalúságnak és a pillanatnyi nyugalomnak is. A hősben egy kicsit szegényebbek és kopottabbak a szereplők, mint a Nader és Siminben vagy Az ügyfélben - nem is beszélve Farhadi egy-egy francia, illetve spanyol nyelvű filmjéről -, de a rendező ezúttal is tévedhetetlen drámai érzékkel mutatja meg az egymással vitában álló szereplők igazságát.
