Visegrád megnyitotta kapuit a migránsok előtt, de csak néhány munkakörben

Amikor a V4-ek 2004-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz, állampolgáraik arra számítottak, hogy a régió meglehetősen gyorsan felzárkózik a nyugati életszínvonalhoz. Azonban a fizetések a várakozásokkal ellentétbe a mai napig alulmaradtak a régebbi uniós tagállamok szintjénél. Ennek köszönhetően a cseh, magyar, lengyel és szlovák munkaerőt - akik már élvezik a szabad mozgás jogát - egyre jobban csábította a gazdagabb országok, például Németország és az Egyesült Királyság magasabb bérezése.

A 2004-es EU-csatlakozás óta több százezer magyar próbált szerencsét hosszabb-rövidebb ideig az unióban. Habár a Nemzetgazdasági Minisztérium nagyságrendileg 300 ezerre becsülte a külföldön dolgozó magyar munkavállalók számát, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) illetve a tagállamok adataiból dolgozó Portfólió gazdasági portál szerint 600 ezernél is több magyar élhet jelenleg az Európai Unióban. A legtöbben hivatalosan Németországban élnek, de még Dániában is több mint ötezer magyar vándorolt ki. A folyamat a válságévekben, 2009 után erősödött jelentősen, amikor Magyarországon a visszaeső gazdasági aktivitás miatt megugrott a munkanélküliség, számos szektorban nehéz volt elhelyezkedni, a reálbérek pedig csökkentek -mondta Tardos Gergely, az OTP elemzője.

A jelenség okai összetettek: domináns volt a német és az osztrák munkaerőpiac megnyitása az 2004-ben csatlakozott uniós országok állampolgárai előtt, de a hazai szociális ellátórendszer megváltozása is, például a munkanélküli segély csökkentése és a korengedményes nyugdíj eltörlése. Tardos szerint a kivándorlás legfőbb mozgatója a bérkülönbség és a munkahelyek nagyobb biztonsága.

A munkások elindulnak

Lengyelország korábban szintén nagyon magas elvándorlási rátákkal szembesült. Mára viszont a lengyel munkaerőpiaci helyzet javulásnak indult, és így a kivándorlási kedv is alábbhagyott. Egy a munkaerővándorlásról szóló felmérés szerint a megkérdezettek mindössze 8 százaléka hagyná el az országot a munkalehetőségek hiánya miatt, a válaszadók 40 százaléka pedig azt mondta, hogy a lengyel munkaerőpiac kedvező helyzete nem ösztönzi a kivándorlást. Ezen felül a lengyelek háromnegyede teljesen kizárja, hogy külföldön vállaljon munkát, ami az elmúlt négy év legmagasabb értéke.

A felmérés arra is rámutat, hogy a lengyelek leginkább Németországban vállalnak munkát (31%), ezt követi Hollandia (15%) és az Egyesült Királyság (6%). Nemrégiben az Egyesült Királyság a brexittel kapcsolatos félelmek következtében a második helyről a harmadikra csúszott. Az Egyesült Királyság a szlovák munkaerő számára is hagyományos célpont volt, a kint tartózkodó szlovákok brexit utáni munka és életkörülményeivel kapcsolatban pedig komolyak az aggodalmak.

Lengyelországhoz hasonlóan Szlovákia is változásokon megy keresztül a munkaerő-elvándorlás tekintetében. A gazdasági válság 2009-es kitörése óta először 2016-ban történt meg, hogy többen tértek vissza az országba, mint ahányan elhagyták. Tavaly a különbség a 2016-osnál is nagyobb volt, 15 ezerrel többen vándoroltak be Szlovákiába (beleértve a szlovák visszatérőket és a munkát kereső külföldieket is) mint ahányan elmentek.

A munkaerővándorlási adatok pozitív változása ellenére Szlovákia még mindig küzd a diákok elvándorlásával. Egy a Kassai Egyetem filozófia tanszéke által a közelmúltban elvégzett felmérés, amely 18 egyetem 500 diákját kérdezte meg, rámutatott, hogy az egyetemi diákok 23,4 százaléka tervezi elhagyni Szlovákiát legalább egy évre vagy végleg, és minden hetedik diák külföldi egyetemet választ. A szlovák diákok nagyjából 14 százaléka tanul külföldön, ami az unión belül az egyik legmagasabb arány. Közülük körülbelül 20 ezeren Csehország egyetemeit választják. Döntésük oka egyszerűen az ott kínált oktatás sokak által jobbnak tartott minősége. A választás természetesnek mondható azért is, mert a cseh és szlovák nyelvek hasonlóságai miatt a szlovák diákok anyanyelvükön tanulhatnak Csehországban, ezt a cseh egyetemek is elfogadják. A diákok mobilitásának hátrányai a szlovák egyetemeket, és egyben az országot érik, mivel elveszítik legjobb diákjaikat illetve erőforráaikat, amely a minőség további romlásához vezet.

Ami a munkaerőt illeti, a hosszútávra tervező szlovákok általában Ausztriába mennek Csehország helyett. Egy uniós munkaerőmobilitásról szóló 2017-es EU-s tanulmány szerint ez is azt mutatja, hogy a gazdasági tényezők a nyelvi hasonlóságoknál nyomhatnak a latba.

Nincs több munkás Csehországban?

A V4 nyugati határaira pillantva azt tapasztaljuk, hogy leginkább a német határhoz közel élő csehek hagyják el az országot. A cseh munkaerőt nemcsak a magasabb bérek vonzzák, hanem a szociális ellátórendszer olyan dimenziói is, mint például a kindergeldnek nevezett anyasági támogatás. A fiatal doktorok és más egészségügyi szakemberek elvándorlása szintén kézzelfogható trenddé vált. Az általános gyakorlat szerint diákként ingyenes cseh állami intézményekben tanulnak, majd a nagyobb kereset reményében Nyugatra költöznek.

Ennek ellenére Csehországban a munkaerő-kiáramlás nem számít komoly problémának, mondta a Cseh Munkáltatók Szövetségének (CsMSZ) vezérigazgatója, Vit Jásek. Szerinte a munkaerő-elvándorlás a cseh bérek emelkedésének köszönhetően nem túl magas. A kivándorlás vonzerejét csökkentő további tényezők a nyelvi akadályok, illetve a család hátra hagyása is.

Csehországban valójában sokkal nagyobb probléma a munkaerőhiány, elsősorban a kékgalléros dolgozók és a képzett szakemberek terén. Ezért a kormány külföldieket igyekszik Csehországba csábítani. A munkaerőpiaci követelményeket az oktatáshoz, egyebekhez kötő kezdeményezéseken kívül egy olyan programot is elindítottak, ami cseh cégeknek segít az ukrán álláskeresők egyszerűbb alkalmazásában. Az úgynevezett "ukrán rendszer" 2016-ban indult és kapacitásait 2018 májusára csaknem megduplázták. A Munkaügyi és Társadalmi Ügyek Minisztériuma az EurActiv-nak elmondta, hogy hasonló programokat terveznek Mongólia és a Fülöp-szigetek vonatkozásában is, mivel a munkaerőpiaci kereslet évről évre nő.

A cseh munkáltatóknak sokkal egyszerűbb lenne cseheket alkalmazni, hiszen a külföldieknek lakhatási lehetőséget, nyelvoktatást és élelmezést kell biztosítani anélkül, hogy bármi garantálná a munkavállaló hosszútávú megtartását. Ennek ellenére a külföldi munkásokat egyáltalán nem tartják tehernek, sőt, inkább értéknek - mondta a CsMSZ vezérigazgatója.

Az ottani munkaerővel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a cseh cégek munkaerőkeresletét csillapíthatná a nők és alacsonyan képzettek munkavállalása is. Az óvodák alacsony száma és a kevés rugalmas munkaidőt biztosító lehetőség megnehezíti az anyák munkaerőpiacra való visszatérését a szülési szabadság után. Ugyancsak megoldásra váró probléma a képzetlen munkavállalók relatíve magas munkanélkülisége, ebben segíthetnének például a szóban forgó csoportra összpontosító aktív munkaerőpiaci intézkedések.

Helyiek helyett ukránok

A szlovák munkanélküliségi arány történelmi mélyponton, 5,4 százalékon állt 2018 májusában. Ez kevesebb, mint 150 ezer embert jelent az 5,5 milliós lakosságból. Közülük körülbelül 40 ezer több mint négy éve nem talál munkát, de az ő számuk is csökkenni kezdett.

Az ország nyugati régióiban még ennél is alacsonyabb munkanélküliséggel találkozunk, ott komoly munkaerőhiány tapasztalható. A szlovák kormány Csehországhoz hasonlóan kénytelen volt egyszerűbbé tenni a harmadik országból érkező munkavállalók alkalmazását.

A szlovák Társadalmi Ügyekért, Munkáért és Családokért Felelős Minisztérium egy 182 akut munkaerőhiánnyal küzdő szakmát tartalmazó listát állított össze. A technológiai szakmákon (mint az autógyártás) kívül a lista specializált egészségügyi állásokat is tartalmaz (ortopédus, sebész, nővér). E szakmák tekintetében a külföldiek alkalmazásakor lefolytatandó eljárások egyszerűsödnek. A külföldi munkaerő alkalmazására eddig Szlovákiában voltak érvényben a legszigorúbb szabályok a a V4-en belül, a legtöbb külföldi pedig Ukrajnából, Szerbiából és Vietnamból érkezik Szlovákiába.

A legtöbb ukrán állampolgár ugyanakkor Lengyelországban dolgozik. A lengyel "Pracodawy PR" munkáltatókat tömörítő szervezet szerint 1,2 millió ukrán élt Lengyelországban 2016-ban. Egy tanulmány szerint a nagy cégek körülbelül 39 százaléka foglalkoztat ukránokat. Ukrán állampolgárok a legnagyobb számban a gyártási (18%) és szolgáltatási (15%) szektorokban dolgoznak. Ez azonban a külföldi munkaerő egyre fokozottabb beáramlása miatt változhat, vagyis az ukránok egyre magasabb pozíciókban helyezkednek majd el és más ágazatokban is megjelenhetnek.

Az unión belüli vándorlási statisztikák alapján Lengyelország a legfőbb célpont a 2004-ben csatlakozott tagállamokban. Noha a kivándorlás mértéke nőtt, 2009 óta megduplázódott az ide érkezők száma, ami rövidtávú tartózkodásra utal. Csehország a második legfontosabb célpont az új tagállamok számára, de az unión belüli bevándorlás szintje 2009 óta változatlan.

Miközben a Fidesz-kormány folyamatosan a bevándorlás ellen hadakozik, tavaly dinamikusan nőtt a Magyarországra érkező külföldi munkavállalók száma: szeptemberig 10 760 munkavállalási engedélyt adtak ki úgynevezett harmadik országbeli polgároknak.

A külföldi munkavállalókra vonatkozó kvótát egyébként nem töltötték ki, hiszen 2017-ben akár 59 ezer ember is kaphatott volna munkavállalási engedélyt. Bod Péter Ákos szerint a környező országokban élő magyar etnikum támogatását célzó magyar kormánypolitika - nem tervezetten - erős munkaerőmozgásokhoz vezetett a megelőző években, döntően a Magyarországra irányuló munkavállalás, sőt áttelepülés formájában.

Magyar cégek próbálnak munkásokat toborozni Szerbiában, Ukrajnában, Romániában több-kevesebb sikerrel. Bizonyos hiányszakmákban - például informatikus, járművezető, építőipari szakmunkás - az ukrajnai és szerb állampolgárok tavaly júniustól munkavállalási engedély nélkül is dolgozhatnak Magyarországon. Gondot okoz, hogy sokaknak nincs meg az adott munkakörben elvárt szakképesítésük, feketén dolgoznak a szezonális ágazatokban (mezőgazdaság, vendéglátás.) Továbbra is erős a nyugati szívóhatás: munkavállalási engedély birtokában a dolgozók nagy része továbbáll gazdagabb európai országokba.

"Gyere haza!"-programok

Mindegyik visegrádi országban cél a külföldi munkavállalók foglalkoztatásának elősegítése a felvételi és alkalmazási eljárások egyszerűsítésével. Ezekkel párhuzamosan futnak azonban olyan kezdeményezések, amelyek a kivándorolt állampolgárok hazacsábításán célozzák. A szlovák kormány olyan "komplex" megközelítést alkalmazó tervet készített a lehetséges hazatérők támogatására, amelyben több minisztérium is szerepet kapna. Az egyik lépés egy 2018 első felében elindított "Visszatérés Szlovákiába" elnevezésű kísérleti projekt, ami a magasan képzett, Egyesült Királyságban élő szlovák munkaerő hazacsábítását irányozza elő. A Pénzügyminisztérium pénzügypolitikai osztályát vezető Lucia Srámková azt mondta, a hazatérő szlovákok száma növekszik, ami részben megoldás lehet a munkaerőhiányra.

Miközben Csehországban és Lengyelországban nincsenek állami programok a kivándorolt munkaerő hazahozatalára, Magyarország a "Gyere haza!" program keretében próbálkozott. A kampányt 2015-ben indították el, megcélozva a Nagy-Britanniában és Észak-Írországban élőket. A kormány igyekezett támogatni a hazatérést, az álláskeresést és a lakhatást azon magyarok számára, akik visszatértek volna az Egyesült Királyságból. A 340 ezer eurós költségvetésű projekt keretében azonban eddig csak 105 ember tért vissza Magyarországra. Bod Péter Ákos szerint sajátos térségi jellemző, de a magyar esetben mindenképpen lényeges, a magánlakástulajdon megléte, avagy hiánya: ez a megfelelő lakással bíróknál fékezi a mobilitást (országon belül is), míg sok fiatalt a éppen a lakáshoz jutás nehézsége szorít rá a migrálásra. Magyarországon ugyanis az elmúlt években jelentős mértékben emelkedtek az ingatlanárak, illetve ezzel párhuzamosan a bérleti díjak is, ami Budapesten gyakran társbérletbe kényszeríti a pályakezdőket és az egyetemistákat. A magyar állam erősen dotálja az új lakások építését, ám a lakásmobilitás kormányzati támogatása meglehetősen elégtelen - magyarázta Bod Péter Ákos.

Aneta Zachová (EURACTIV Csehország), Edit Zgut (Political Capital), Zuzana Gabrižová (EURACTIV Szlovákia) and Hanna Yukhymenko (EURACTIV Lengyelország)

Kiemelt kép: Christof Stache / AFP