Későbbi beszámolók szerint a vérsast állítólag 867-ben alkalmazták először. Történt ugyanis, hogy két esztendővel korábban viking sereg támadt az angol Northumbria királyságra Ragnar Lodbrok vezetésével. A portya támadók számára balul sült el, Aella király kivégeztette a skandináv vezért: mérges kígyókkal teli verembe dobatta - idézi fel a Múlt-kor.hu cikke.
Elrettentő bosszú
Fiai bosszút esküdtek, megtámadták Northumbriát és elfogták Aella királyt. Csonttalan Ivar, Lobdrok legrettegettebb fia példát akart statuálni apja gyilkosával, ítélete vérsas elszenvedése volt. Az egyik saga így írja le a kivégzési módot:
Einar jarl Halfdanhoz ment, és vérsast vágott a hátába oly módon, hogy törzsébe szúrt egy kardot a gerinc mellett, és az összes bordát elvágta, a gerinctől lefelé az ágyékig, és ott kihúzta a tüdőket (…)
A történet ott sántít kissé, hogy Angliában nem élnek mérges kígyók, ezért egy velük tele dobált verem is valószínűtlen.
Mintha szárnyai lennének…
A kutatók máig vitatják, pontosan hogyan hajthatták végre a vikingek a vérsast. A leírások szerint az áldozat karjait és lábait kikötözték, majd a farcsont mellett a testbe szúrtak, és fölfelé haladva felvágták az áldozat hátát. Ezután baltával egyenként elválasztották a bordákat a gerinctől, így hozzáférhettek a belső szervekhez. Elég hihetetlen, de a források azt állítják, a szerencsétlen ekkor még élt, sőt tudatánál volt.
Végül a széttárt bordák közül kihúzták a tüdőket, mintha az áldozatnak szárnyai lennének - innen a vérsas elnevezés.
A brutális cselekedetnek két oka lehetett. Egyrészt Odin főistennek bemutatott áldozat, ami egyben hadi szerencsét is hozhatott, illetve a szörnyűség elrettentő ereje. A források szerint a vérsast a IX. és a XI. század között alkalmazták, de nem tudni, valóban végrehajtották-e bárkin is, vagy az egész túlzások, félreértések sorozata, ami viszont remek propagandafogásnak bizonyult a vikingek ellenségeinek megfélemlítésére.
Kiemelt kép: Wikipedia
