Míg keleti szomszédunknál a forradalom és a Ceausescu házaspár kivégzésének élő tévés közvetítése volt a rendszerváltás meghatározó, milliók emlékezetébe beleégő médiaeseménye és közös traumája, addig hazánkban, ahol békésen zajlott le a szovjet csapatok kivonulása, a harmadik Magyar Köztársaság miniszterelnökének halálhírét jelentették be olyan formában, hogy azt az akkori gyerekek sosem fogják elfelejteni.
1993. december 12-én, egy álmos vasárnap délután rengeteg fiatal először találkozott a nagypolitikával, amikor Antall József halálhírének bejelentése miatt félbeszakították a Walt Disney bemutatja című műsort, pontosabban a Kacsamesék című rajzfilm egyik epizódját. A világ leggazdagabb kacsájáról szóló sorozat a nyolcvanas-kilencvenes években születettek közül sokaknak az első találkozása volt az amerikai rajfilmekkel, és talán sokak kedvenc műsora is volt egyben.
Gyerekek tízezrei vagy talán százezrei ültek le minden vasárnap a Chip és Dale - A Csipet Csapatot és A gumimacikat is felvonultató gyerekműsor elé (a hivatalos nézőszámmérést csak egy évvel később kezdték el Magyarországon, így a pontos adatot nem lehet megmondani). Ebben természetesen közrejátszik az is, hogy akkoriban kevés, országosan elérhető tévécsatorna volt (a Magyar Televízió egyes és kettes csatornái, valamint a Duna TV), így aki nyugati rajzfilmeket magyarul akart nézni a tévében, annak nem volt sok választása.
Nem volt ez másképp 1993. december 12-én, ezüstvasárnap sem, de a Disney mesedélután - főként fiatalkorú - nézői pár év alatt másodjára találkozhattak műsormegszakítással. 1991-ben II. János Pál pápa máriapócsi miséje miatt nem adták végig a Walt Disney bemutatja egyik felvonását, ezen a napon pedig egy gyászhír, a rendszerváltás utáni első szabadon választott miniszterelnök halála miatt kellett megszakítani a műsort.
Még a Szomszédokban is megemlékeztek a pápalátogatásról - II. János Pál napokig magyarul beszélt
Még a szocializmusban hívtuk meg az egyházfőt, de mire ideért, összeomlott a rendszer. II. János Pál 1991-es országjárását elevenítjük fel.
Egy generáció közös traumája
Egy tengeri szörny felfalta a fagylaltomat!
- kiabálta egy asztalon őrjöngve Dagobert bácsi, amikor a képernyő hirtelen elsötétült, majd bejött az MTV logója, és elindult Chopin Gyászindulója. Némi várakozás után bejelentették Antall József halálhírét, majd megjelent a képernyőn a kormányfő helyettese, Boross Péter belügyminiszter (Antall későbbi utódja), hogy elmondja gyászbeszédét.
Így Antall József haláláról a televízióban elsőként a mesedélutánt élvező gyerekek értesülhettek - akik korukból adódóan nemcsak a politikusokat nem ismerték még, de sokan talán a halál fogalmával is ekkor találkoztak először.
A kormányfő halálának bejelentése a Disney-meséken felnőtt mai harmincas generáció számára olyan közös vakuemlékké vált, mint a Challenger katasztrófája vagy a 2001. szeptember 11-i terrortámadás. A szakirodalom egyébként így definiálja a vakuemlékezetet:
Olyan körülményekre vonatkozó emlékezet, amelyben rögzítjük a nagyon meglepő, fontos vagy érzelmileg megrázó eseményeket. (…) Nem is a kiváltó hír részleteit őrizzük meg fotografikus hűséggel, hanem olyan személyes részleteket, mint hogy hol voltunk, mit csináltunk stb., amikor meghallottuk a hírt.
A Kacsamesék félbeszakítása ugyanakkor nem egyszerű vakuemlék, mivel olyan gyerekműsort állítottak le, amely főként a 10 év alatti korosztályt vonzotta. Az EX Symposion folyóirat 2010-ben különszámot szentelt a rendszerváltás gyermekeinek, a 70. számban pedig az említett műsormegszakításról is olvasható egy tanulmány Befejezetlen történet címmel, amelynek egyik legfőbb állítása, hogy a Kacsamesék megszakítása azért érdekesebb eset, mint egy egyszerű vakuemlék, mert az ekkor nagy számban tévé előtt ülő, tíz év alatti fiatalok a halál és a hozzá kapcsolódó gyász fogalmát még többségében nem értették, így ezek a gyerekek inkább azt gyászolták, hogy hiába ültek le a televízió képernyője elé, elvették tőlük a kedvenc meséjüket.
"A három-ötéves gyermek olyan változásnak éli meg a halált, ami nem állandó és törvényszerű. (…) Öt-kilenc évesek elképzelik a halált, de nem tartják reménytelennek, véglegesnek. Nyolc-kilenc éves kortól képzelik csak el, mint kikerülhetetlen, törvényszerű biológiai folyamatot" - eleveníti fel Polcz Alaine pszichológiai magyarázatát a szöveg, amiből arra lehet következtetni, hogy azok a mai harmincasok, akik akkor a tévé képernyője előtt ültek, leginkább a műsor hiányának gyászát érezhették 1993 végén. Ezt a jelenséget talán a tanulmányban említett következő kommentek adják vissza a legjobban:
"Én is emlékszem, a nagymamámnál voltam, és nagyon méltatlannak éreztem, hogy holmi haláleset miatt megszakítják óvodáskorom legszentebb televízióműsorát."
"Roppant dühös voltam, hogy megszakították a Kacsameséket, és helyette egy hóbagoly kinézetű fickó mesélt tovább…" - idéz a tanulmány szerzője két szalonképesebb hozzászólást, de a fenti YouTube-videó hozzászólásai között ennél jóval cifrábbak is akadnak. Volt, aki azt írta, hogy a másnapi ismétlés elmaradása után hetekig bombázta a köztévé szerkesztőségét olyan levelekkel, melyekben az ismétlés műsorra tűzését kérte. Ám próbálkozásai hiábavalónak bizonyultak, mivel állítása szerint válaszra sem méltatták.
A Kacsamesék félbeszakítása miatt dühöt érző fiatalok közben felcseperedtek, és amikor az ezredfordulón ismét műsorra tűzte a rajzfilmsorozatot az RTL Klub (majd később a Disney Channel), már ennél fontosabb dolgok foglalkoztatták őket - a félbeszakított epizód hiányát azonban nem sikerült pótolniuk.
De hogyan élték meg az akkori felnőttek?
"Azért ebből is látszott, hogy nem volt igazi rendszerváltás. Az MTV úgy kezelte itt az egészet, mintha személyi kultusz lett volna még mindig. Ezt el tudtam volna képzelni Rákosi vagy esetleg Kádár halála után a kommunizmusban, de 90 után, egy random miniszterelnöknél elég lett volna egy csíkban kirakni, és utána a következő híradóban bővebben foglalkozni vele" - írta egy történelmi éleslátásról tanúbizonyságot tevő hozzászóló. A mai napig sokan furcsállják, hogy ha Antall József halálára számítani lehetett, miért kellett egyáltalán elindítani a műsorújság szerint háromnegyed ötkor kezdődő gyerekműsort, vagy ha már elkezdték, miért nem adták végig? Miért nem vártak, amíg megérkezik a gyászbeszéd előadója?
Ezekre a kérdésekre, sajnos, nem fogunk tudni válaszolni, de az egyes csatorna aznapi főszerkesztője, a kurzusokon átívelő karriert magának tudó Stefka István pár évvel ezelőtt, a rendszerváltás utáni médiaháborút bemutató sorozatának egyik részében elmesélte a Pesti Srácok olvasóinak, hogyan élte meg ezt a történelmi napot a köztelevízió ügyeletes vezetőjeként. A főszerkesztőt még a délelőtti úszás közben hívta fel a miniszterelnök kabinetfőnöke azzal, hogy baj van, és Antall József bármelyik pillanatban meghalhat, ezért délre szerkesztőségi értekezletet hívott össze.
"Sajnos az előkészületek indokoltak voltak. Vasárnap kora este, tizenhét óra tizenöt perckor (1993. december 12-én) Antall József miniszterelnök elhunyt. A Magyar Televízió történetében ritka eseménynek számított, hogy meg kellett szakítani az adást. Utasítást adtam, hogy szakítsák meg az adást, és kezdjenek gyászzenét sugározni. Az országban szavak nélkül is mindenki tudta, hogy megtörtént a tragédia. A hamis híresztelések ellenére nem félóra, hanem mindössze öt perc telt el a halálhír megjelenésétől, hogy a televízió Antall Józsefről emlékezzen" - írja Stefka, majd azzal folytatja, hogy miután a miniszterelnökhelyettes megérkezett, elszívtak egy-egy piros malbit, közben a politikus eltöprengett, mit is fog mondani, majd "pontosan 18 órakor, a miniszterelnök halálhíre után negyvenöt perccel a bemondó felkonferálta Boross Pétert."
Nem is a fagylaltot falta fel az a fránya tengeri szörny
Bár A gonosz bálna egy négyrészes, összefüggő történet második epizódja volt, a következő vasárnap már a tenger fenekén, Atlantiszban játszódó folytatást adták, így a tévénéző gyerekek figyelmét valószínűleg elkerülte, pedig még a megszakítás előtt kiderült: Dagobert bácsi valójában nem is egy fagylaltszállítmány miatt kapott dührohamot.
Azoknak, akik nem férnek hozzá az említett epizódhoz, leírjuk röviden, miről maradtak Antall József halálának délutánján.
A vájtfülű gyerekek már 1993-ban is kiszúrhatták, hogy valójában nem a fagylaltja elvesztése miatt indult be annyira a világ leggazdagabb kacsája, hanem azért, mert a fagyi csak álca volt: ugyanis Dagobert bácsi első alkalommal nem azt kiabálja, hogy "Egy tengeri szörny felfalta a fagylaltomat!", hanem azt, hogy "Egy tengeri szörny felfalta a vagyonomat!" - ráadásul Niki, Tiki és Viki a megszakítás előtti jelenetben fel is fedezi a ravasz trükköt.
A gonosz bálna előtti epizód azzal kezdődött, hogy egy kereskedő egy visszautasíthatatlan ajánlattal kereste meg Dagobertet és a háposított Forbes-listán szintén szereplő, szintén skót nemezisét, Flintheart (Kőszív) Glomgoldot: amelyikük a vagyonuk tömegének lemérése után gazdagabbnak bizonyul, lehetőséget kap arra, hogy világító gyümölcsökkel kereskedjen - Dagobertnek ezért is kell a fagylaltszállítmány álcája mögött elköltöztetnie páncélterme tartalmát.
Az első részben Dagobertnek az orra alá rendszeresen borsot törő Beagle Boyoktól kell megvédenie kincseit a dollárjellel díszített erődjében, akiket Glomgold szabadít ki a börtönből.
A második rész - A gonosz bálna - arról szól, hogy az inkognitóban utaztatott vagyon hogyan köt ki a tenger fenekén. De nemcsak a fagylaltszállítmányról derül ki, hogy nem igazi, hanem a tengeri szörnyről is, ami egy Glomgold tervei szerint irányított gyilkosbálna-robot.
A félbeszakított jelenet után főhősünk megpróbálja visszaszerezni fele vagyonát a tenger mélyéről, de az a haditengerészet területén van, így ez kisebb bonyodalommal jár. A tengerészek bekapcsolódása után természetesen Donald kacsa vendégszereplése sem marad el, aki a szállítmány második felét már személyesen felügyeli Dagoberttel.
A tengeri szörny ekkor ismét feltűnik, és az is kiderül, hogy egy Lóbel-díjra ácsingózó, korábban a haditengerészetnek dolgozó tudós alkotta meg. Mivel a haditengerészet szolgálatában álló Donaldnál nyomkövető van, az anyahajók is megérkeznek, a csatában pedig a "tengeri szörny" elsüllyed, és a világ legmélyebb pontján, a Marinara-árokban (nem elírás, a rajzfilmben így nevezték - a szerk.) köt ki.
A bálna gyomrában Dagobert és Donald végül egyezségre jut a szerkezetet irányító tudóssal, és ők maguk szórják ki a tenger fenekére Dagobert fele vagyonát, hogy fel tudjanak menni a felszínre.
A harmadik epizódban kiderül, hogy a Kacsamesék világában is létezik Atlantisz, méghozzá a Marinara-árokban. Az arany visszaszerzésére induló Dagoberték előbb szemetelés vétsége miatt az atlantisziak rabszolgái lesznek, majd Dagobert házi tudósa, Szaki Dani segítségével végül úgy tudják a felszínre hozni a vagyont, hogy egész Atlantiszt magukkal viszik.
A kapitalizmus szellemében a visszaszerzett vagyon mellé jár egy kis extraprofit is a felszínre hozott Atlantisz formájában.
A negyedik részben aztán a felhők felé repített Atlantiszon juttatják el Dagobert vagyonát a mérlegelés helyszínére, ami nem bizonyul egyszerű feladatnak, de az unokaöcsiknek hála sikerül megugrani.
Szóval mindenki megnyugodhat, ez a rész is úgy ér véget, hogy megbizonyosodhatunk róla: Dagobert McCsip a világ leggazdagabb kacsája, Flintheart Glomgold pedig csak az örök második. Ráadásul az egzotikus világító gyümölcsök is Dagobert kosarában landolnak.
