A fénykép 90 évig rejtve volt a nyilvánosság előtt.
Napokkal ezelőtt beszámoltunk róla, hogy sajnos nem bizonyult igaznak a szenzáció: mégsem József Attilát ábrázolta az a fotó, amit készítője 1934-ben lőtt a Könyvhéten. Mint kiderült azon a felvételen Vaszary János, a kor ismert írója és rendezője látható.
Régi nagy költőinkről ritkán kerül elő ehhez hasonló, sosem vagy ritkán látott fénykép, így különösen váratlannak mondható, hogy néhány nap múlva ismét érkezett egy hír, miszerint egy kiadványban még sosem szerepelt fotót találtak.
A felvételre Illés Zoltán tanár, irodalomtörténész bukkant rá, és rögtön publikálta is a Könyvesmagazinban.
A fotó a Magyarország című lap egyik tudósításában jelent meg 1933 február 2-án, Illés pedig az Arcanum archívumában bukkant rá. A képaláírás szerint „a Halálbüntetés Elleni Liga röpirata miatt eljárás indult a Liga tagjai ellen. A vádlott írók a törvényszéken várják a tárgyalást. Balról jobbra: György Béla, Szimonidesz Lajos, Vámbéry Rusztem védő, Illyés Gyula, Berény Róbert festő és József Attila.”
Valójában két képet látunk egymás mellé téve: az egyiken a felsorolt urak, a másikon pedig a zsebre dugott kezű József Attila látható. A büntetőeljárás József Attila harmadik peres ügye volt, és „Röpirat-per” néven vált ismertté. A per Szimonidesz Lajos és társai ellen zajlott 1932 és 1935 között, a szövetség 1932. júniusában megjelent röpiratai kapcsán. A cikk teljes szövege:
„Nemzetgyalázási pör folyik a büntetőtörvényszéken, amelynek vádlottjai Szimonidesz Lajos ny. evangélikus lelkész, Zsolt Béla és Illyés Gyula írók, Berény Róbert festőművész és József Attila, akik ellen az ügyészség sajtó útján elkövetett, a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség címén egy röpirat miatt adott ki vádiratot. Múlt év júliusában ugyanis »Dolgozó polgárok, munkások, gondolkodó emberek« címen a vád szerint, röpiratot szerkesztettek és adtak ki, amelyben propagandát kezdeményeztek a rögtönítélő eljárás megszüntetése érdekében és ebben a röpiratban a nemzetet gyalázó részletek vannak. A néhány héttel ezelőtt megtartott tárgyaláson valamennyi vádlott tagadta bűnösségét. Részint úgy védekezett, hogy nem is olvasta a szóbanforgó röpiratot, annak megfogalmazásában nem vett részt, részint azt állította, hogy nem is volt jelen azon a megbeszélésen, ahol a röpirat megszerkesztéséről volt szó. A törvényszék több tanú kihallgatását tartotta szükségesnek és mára idézte meg őket. A tanuk közül azonban csak Neufeld Zoltán nyomdatulajdonos jelent meg, aki tanúvallomásában elmondta, hogy július 28-án 10.000 példányban sokszorosították a kérdéses röpiratot, amelynek száz pengő volt a munkadíja. Az elnök kérdésére, hogy ki volt a megrendelő és ki fizette ki a 100 pengőt, tanú nem tudott felvilágosítást adni, mert — mint mondotta — az egész ügyet sógora, Gerő Zoltán bonyolította le. Méhes elnök a mai tárgyalást február 15-ére napolta el, amikorra újból idézik a meg nem jelent tanukat.”
A fotó több okból is különleges. Egyrészt József Attiláról mindössze három sajtófotó készült egész életében. Másfelől ritkaság, hogy művészeket törvényszéki környezetben örökítsenek meg. Illés szerint a felvétel valószínűleg 1933. január 11-én készült, a Budapesti Királyi Büntető Törvényszék folyosóján. Arról is ír, hogy ha helyes a feltételezése,
[kapcsoldoo]
