A Magyar Felkészülők Egyesületének (MAFELSZ) Facebook-oldalán január vége óta minden poszt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos. Van néhány mém, jó pár, különböző fórumokról megosztott cikk, a vírus terjedését ábrázoló térkép, a betegek kor szerinti megoszlását mutató grafikon - és persze javaslatok arról, hogy mit csináljunk (vagy ne csináljunk) a jelenlegi helyzetben.
E tanácsok legtöbbje semmivel sem radikálisabb, mint amit mi is naponta betartunk: mossunk kezet (amennyiben ez nem megoldható, használjunk kézfertőtlenítőt), maradjunk otthon (ha muszáj kimennünk, hordjunk maszkot). Az átlagember számára egyedül talán a vegyi és biológiai támadás során is alkalmazható maszkot ábrázoló bejegyzés, és az alatta kommentek formájában megmutatkozó, a termék iránti erőteljes érdeklődés tűnhet túlzónak.
Szaunából élelmiszerraktár
Siklósi Norbert, a bejegyzés alatt álló egyesület elnöke a 24.hu-nak elmondta: a koronavírus-járvány hatására egy ideje valóban szinte kizárólag ezzel kapcsolatban keresik meg őket, és követőiket is elsősorban ez a téma foglalkoztatja. Hozzátette ugyanakkor: szervezetük sokkal tágabb értelemben foglalkozik a felkészüléssel, nem kizárólag a világméretű krízisekre készítik fel magukat és otthonaikat - és e megközelítés iránt nem tapasztaltak fokozott érdeklődést.
Siklósi egyébként úgy látja, a jelenlegi helyzet nem azt a fajta felkészülést igényli, amiről a prepperkedés szól.
Ez nem az a krízis, amikor a hagyományos értelemben vett felkészülésnek értelme lenne. Nincs szükség fegyverkezésre, nincs szükség féléves tartalékra, a boltok nyitva lesznek, fosztogatásokra nem kell számítani. Ez egy nehézség, amit túl fogunk élni
- fejtette ki, majd hozzátette: ettől függetlenül biztonságérzetet ad számára, hogy nekik bőségesen van otthon maszk és vécépapír.
Siklósi egy többhektáros tanyán él a családjával. Négy generáció lakik együtt, önellátásra rendezkedtek be: növényeket termesztenek, vadásznak. Céljuk, hogy másfél-két évre elegendő készletük legyen a szükséges dolgokból. A vidékre költözés előtt Budapesten éltek, a prepperkedés pedig úgy került a látókörükbe, hogy iskolás korú gyermekük szeretett bunkereket rajzolni, sőt, összerakott magának egy BOB-ot (Bug out Bag, azaz egy olyan hátizsák, amiben minden benne van, amire az embernek szüksége lehet, ha váratlanul el kell hagynia otthonát - ez az egyik rövidítés a számosból, amit a prepper szubkultúra használ). Volt egy szaunájuk, amit nemigen használtak, így hát gondoltak egyet, átalakították, és elkezdték kamraként használni. Került bele élelmiszer, tampon, gyufa, vécépapír, üzemanyag, gázpalack, elemek, társasjáték. Fél évre elegendő készlet gyűlt össze.
Érzésre jó volt
- mondja Siklósi, hozzátéve, a kamra tartalmát sosem kellett használniuk. Mindenesetre következő lépésként belekezdtek a zöldségtermesztésbe, ezt követte a fővárosból vidékre költözés.
Mivel a prepperkedés mára jövedelmező üzletté vált, a világjárvány hatására nemzetközi fórumokon azért megfigyelhető egyfajta speciális kínálat kialakulása. Az egyetlen, túlélőeszközök és felszerelések forgalmazására szakosodott brit üzlet, a Preppers Shop külön szekciót hozott létre webshopjában a Covid-19 elleni védekezést segítő termékeknek. A felhozatalban a maszkok és a kézfertőtlenítők mellett található
- pezsgőtablettás dobozra emlékeztető, valójában érme alakúra összepréselt nedves törlőkendőket tartalmazó készlet,
- a brit hadsereg által használt, húsz napi élelmet tartalmazó csomag (van benne lencseleves, fahéjas csiga, víztisztító tabletta, rágógumi, evőeszköz - és az étlap, kinyomtatva),
- Covid-19 családi túlélővödör névre keresztelt csomag konzervnyitóval, hőmérővel, marmonkannával - és játékkártyával.
A Kansasben található, rakétasilóból kialakított luxusbunker, a Survival Condo honlapján pedig nemrégiben frissítették a GYIK-szekciót: külön bejegyzésben biztosítják az érdeklődőket, hogy a létesítmény levegőszűrő rendszere képes kiszűrni a koronavírust, így a bunker falain belül biztosított egy olyan védett környezet, ahol az átlagosnál jóval kisebb a megfertőződés esélye.
Kétségtelenül léteznek ehhez hasonló szélsőséges példák, sok prepper azonban úgy gondolja, bizonyos értelemben mindannyian felkészülők vagyunk: elég ehhez, ha van egy pótkerék a kocsinkban, vagy egy elsősegély doboz a lakásunkban.
Legyen a konyhában egy fedő, amivel le tudod fedni az olajat, ha kigyullad, miközben sütöd a rántott húst
- fogalmazta meg Siklósi Norbert.
A hidegháborús félelmektől 9/11-ig
A prepperkedés történelmileg különféle állami intézkedésekben gyökerezik: az egész a hidegháború alatti óvóhelyépítésekkel, és a Duck and Cover című gyerekfilmmel kezdődött. Utóbbit az ötvenes években amerikai iskolásoknak vetítették, és azt magyarázta el a gyerekeknek, hogy mi a teendő atomtámadás esetén.
A mellett, hogy tovább erősödött a félelem egy esetleges szovjet atomtámadástól, az 1960-as évek Amerikájában a növekvő infláció is sokakat arra késztetett, hogy egyéni felkészülésbe kezdjen. Elérhetővé váltak különböző tanfolyamok, melyeken az érdeklődők elsajátíthatták, miként lehet túlélni egy gazdasági összeomlást, vagy akár azt, hogyan építhetnek fel egy menedékházat, ahova vészhelyzet esetén visszahúzódhatnak. Az aggodalmakat tovább növelte az 1973-as olajválság. Ez, és az elszabaduló infláció fokozta az egyéni túlélés módjai iránti érdeklődést. Volt honnan információhoz jutni: a hetvenes években könyvek tucatjai jelentek meg, melyek számos tanáccsal szolgáltak az élelmiszer-felhalmozás terén - de az arany és ezüst felvásárlását is javasolták. Ezek a kiadványok korántsem rétegolvasmányok voltak: több közülük kiemelkedő példányszámban fogyott, Howard Ruff How to Prosper During the Coming Bad Years című kötete pedig 1979-ben bestseller lett.
Ha már könyvek: a nyolcvanas években a sci-fi írók is kivették részüket a felkészülőknek szánt irodalom gyártásából. Nem csak regényeikkel voltak hatással a mozgalomra, hanem megjelentettek egy Survive című magazint is, kifejezetten preppereknek szánt tematikával. Ekkoriban egyébként az számított felelősnek felkészülő körökben, aki rendelkezett egy vidéki ingatlannal, ahol - a városi élet összeomlása esetén - gazdálkodásból el tudja tartani magát.
A világvége ezúttal is elmaradt
A Föld és civilizációnk pusztulása mindig is érdekelte az emberiséget. Már 960-ban voltak, akik azzal riogattak, hogy a világ 23 év múlva elpusztul. 1523-ban brit csillagászok azt jósolták, hogy az emberiségnek egy éve van hátra: 1524-ben óriási árvíz lesz Londonban, mely további katasztrofális események láncolatát indítja be. Húszezren elmenekültek otthonukból; volt olyan főapát, aki erődöt építtetett magának, amelyben két hónapra elegendő élelmet és ivóvizet halmozott fel. Amikor aztán eljött a rettegett dátum, és nem történt semmi, az asztrológusok bejelentették, hogy száz évet tévedtek. A brit pánik egész Európában éreztette a hatását: Németországban mindenki eszeveszett csónaképítésbe kezdett, egy gróf háromszintes bárkát rendelt magának. Más világvége jóslatok úgy tartották, hogy tűzvész, földrengés vagy üstökösök becsapódása hozza el a véget - és persze a járvány általi kipusztulás sem maradhat ki. A XVII. század közepén, amikor pestisjárvány dúlt Londonban, többen azzal ijesztgettek, hogy a kór az emberiség végét fogja jelenteni.
A következő, globális érdeklődést és félelmeket kiváltó esemény az Y2K-probléma volt. 1999 vége felé közeledve rengetegen tartottak attól, hogy a különböző számítástechnikai rendszerek dátumkezelése világszintű elektronikus összeomlást eredményezhet - azaz a számítógépek megbolondulnak, és "azt fogják gondolni", hogy 2000 helyett 1900 van. Világszerte kormányok és cégek költöttek óriási összegeket rendszereik modernizálására. Akcióba lendültek a prepperek is: kiterjedt áramszünetektől tartva elektromos generátorokkal, víztisztító berendezésekkel, és több hónapra elegendő élelmiszerrel szerelkeztek fel.
Abban, hogy a vészhelyzetekre való felkészülés napjainkban annyira népszerű, a 2001. szeptember 11-e játszik a legnagyobb szerepet. Az azóta eltelt években a madárinfluenza, a klímaváltozás egyre látványosabb hatásai, a 2004-es indiai-óceáni cunami, a Katrina hurrikán, a 2008-as gazdasági világválság, a H1N1-, jelenleg pedig a koronavírus-járvány mind hozzájárult, hogy a prepperek attitűdje közeledik a mainstream felé.
Paranoiások és zombik
A Covid-19 okozta pandémia hatására számos írás születik arról, hogy felkészülőnek lenni manapság korántsem periferikus dolog. A Wired egyik cikkének szerzője egyenesen úgy fogalmaz, felkészültnek lenni az Egyesült Államokban nemzeti hobbivá vált; a New York Times pedig arról ír: az emberek eddig leginkább gúnyt űztek a prepperekből, most azonban hirtelen mindenki felkészülővé vált. Sorra születnek az olyan írások is, melyekben prepperek adnak tanácsot arról, mit és mennyit vásároljunk járvány idején.
Siklósi azonban felhívja rá a figyelmet: attól, hogy valaki hirtelen hatalmas készleteket halmoz fel tartós élelmiszerből, nem lesz felkészülő.
Mindenki elkezdett lisztet meg cukrot vásárolni, ez baromság. Ezt ésszel kell csinálni
- mondta. Azt javasolja, minden család gondolja át, mi az, amit két hét alatt elfogyaszt. Csak ezeket vásároljuk meg, majd kezdjük a felhasználást az előbb-utóbb megromló élelmiszerekkel, és az így kifogyott tételeket pótoljuk.
Bár a vészhelyzetekre való egyéni előkészületeket sokszor az attól való félelem motiválja, hogyha beüt a baj, az állam nem siet állampolgárai segítségére, vannak országok, ahol a hatóságok maguk buzdítják felkészülésre az embereket. Felháborodott kommentek özönét váltotta ki a 444 egyik cikke, melyben a német katasztrófavédelem arra vonatkozó ajánlásait ismertették, hogy miből mennyit érdemes vészhelyzet esetére betárazni. Kanadában pedig azt kérik az emberektől, úgy készítsék fel otthonukat, hogy természeti katasztrófa vagy bármilyen egyéb váratlan krízis esetén legalább hetvenkét óráig kimozdulás nélkül megoldható legyen az ellátásuk. Azaz pár napra elegendő élelmiszer és a víz mellett mindig legyen otthon elemlámpa, rádió, elsősegélydoboz, készpénz, plusz egy kulcs a lakáshoz és a kocsihoz.
Ez a fajta elővigyázatosság egyébként a Katrina hurrikán 2005-ös pusztítása után vált egyre elterjedtebbé Kanadában és az Egyesült Államokban - akkor tömegek voltak kénytelenek a saját bőrükön tapasztalni, hogy vészhelyzetben a kormánynak nem mindig van lehetősége azonnal segítséget küldeni, vagy kimenekíteni a bajba jutottakat. Ilyen esetekben pedig igencsak jól jöhet, ha az embernek van otthon némi készlete, és rendelkezik egy tervvel arról, hogy külső támogatás híján hogyan viselje gondját magának és a családjának.
A felkészülők bogarasok, nem normálisak
- Siklósi Norbert szerint ez a leggyakoribb sztereotípia, amellyel találkozik. Meglátása szerint azonban a preppereknek csak egy igen kis része az, aki valamilyen világégéstől tart, jóval nagyobb hányaduk csupán természetesnek veszi és betartja a fenti, a világon számos katasztrófavédelmi szerv által ajánlott elővigyázatossági intézkedéseket. Ennek ellenére a kívülállók hajlamosak az extremitásokkal azonosítani a prepper szubkultúrát. A luxusbunkerek, a New York-iak számára privát, hajós evakuációt kínáló és havi előfizetéses rendszerben működő Plan B Marine, a számtalan prepper expo persze ugyanúgy része ennek a világnak. Sok felkészülőnek azonban ugyanúgy küldetése a közvélemény formálása, mint maga a felkészülés.
Felmerül, hogy ebben segítségükre lehet a jelenlegi járványhelyzet: most, hogy sokan megtapasztalják, milyen jó lett volna, ha eggyel több guriga vécépapír van otthon, az emberek esetleg elfogadóbbak lesznek azokkal, akik előrelátásuk miatt nem kényszerültek a drogériák megrohamozására. A MAFELSZ vezetője azonban, mivel a krízishelyzet nem olyan mértékű, hogy a hétköznapok a legtöbb ember számára menedzselhetetlenek legyenek, nem számít rá, hogy a koronavírus hatására tömegek kerülnek közelebb gondolkodásmódjukhoz. Úgy véli, amint a válság lecseng, a prepperek a többség szemében továbbra is a faksznis világvégevárók maradnak.
Ők pedig valószínűleg továbbra is zombiknak nevezik majd a felkészülést negligáló többséget.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
