Joe Carnahan a B kategóriás filmek igazi zsánerkirálya: A szupercsapattal, a Füstölgő ászokkal vagy a Liam Neeson-féle Fehér pokollal bizonyította már, hogy képes jó akciófilmet ledirigálni - ha kell, minimális költségvetéssel is. Legutóbbi akcióvígjátéka a Hulu streaming-szolgáltatóra érkezett meg, ez lett a Boss Level - Játszd újra, melyben ezúttal is direktori feladatokat vállalt, ami mellett persze azért a forgatókönyvbe is belepiszkált. Egy-két nevesebb színészt is megnyert a projekthez: Mel Gibson vagy Naomi Watts még mindig magukhoz tudják csalogatni - még ha ezúttal online platformokra is - a nézőket.
Főszereplőként megkapjuk Frank Grillót, aki eddig többnyire a Marvel-filmek nagytotáljainak leghátsó sorában lavírozgatott, és néhány azonnali DVD-kiadást érő filmben volt húzóember (nemrég Nicolas Cage ufós-szamurájos Jiu Jitsujában vállalt szerepet, ami sokat sejtet hollywoodi munkásságáról). Ám a legjobb, ha mindenfajta előítéletet magunk mögött hagyunk Carnahan új filmjének elindítása előtt: lényegtelen, hogy Grillo másod-harmadvonalas színész; hogy Gibson egyre több gyengébb forgatókönyvhöz is hozzányúl; vagy hogy Watts sem a legmagasabb filmes körök tagja. Ezek a prekoncepciók úgyis a semmibe vesznek, amint elindul ez a nagyon tömény 100 perc.
Carnahan egyszerűen megkíméli a nézőt attól, hogy az időhurkos koncepciót századjára is elmesélje, hiszen az Idétlen időkig óta jól ismerjük a műfajt, pontosan értjük a logikáit, problémafelvetéseit, arra kínált megoldásait. Míg Bill Murrayvel a romantikus komédiák egyik klasszikusát hozta létre Harold Ramis rendező, addig Carnahan is valami ilyesmit csinált meg a Boss Levellel - akció formában, tengernyi popkulturális kikacsintással.
A nagy előd
Időtlen remekmű az Idétlen időkig?
A magyar címe alapján a Groundhog Day egy súlytalan buta vígjátéknak tűnhet, pedig komoly hatást gyakorolt a világra.
A történet a már említett Grillo karakterének reggeli ébredésével kezdődik: őt még akkor, az ágyában fekve meg akarják ölni. Az ő belső narrációján keresztül bontakozik ki a sztori, amelynek alapja, hogy személyében egy exkommandóst ismerhetünk meg, aki valami ok folytán mindig ugyanazt a napot éli újra. Nem tudja, miért, nincsenek válaszok, csak cifra elhalálozások minden egyes nap - egy látszólag nagyon különböző alakokból álló zsoldoscsapat jóvoltából. Megannyi magas labdát kínál egy ilyen sztori, és Carnahan többnyire le is csapja azokat: Grillo nemtörődömsége a 140. ébredésnél is vicces, ülnek a beszólásai, a cselekedetei, ahogy Mel Gibson faji kérdésekben történő értekezése is a fan service-t elégíti ki.
A Boss Level nem tudja és nem is akarja azt állítani: bármennyire is komolyan vehető az időhurokba keveredő főhősének kálváriája.
Legnagyobb előnye pedig az, hogy bátran merít a popkultúrából. Már a címe is a kilencvenes évek videójátékos korszakára utal, amikor több pályán kellett leküzdenünk az ellenfeleket, hogy eljussunk az utolsón elén kerülő főgonoszig (itt Gibson az). A következmények nélküli állandó újraéledés, az ezzel járó fokozatos fejlődés, a kiismerés logikája egyértelműen a videójátékos korszak aranykora előtt tiszteleg, egyúttal kiismerhetővé teszi a filmet.
Míg az Idétlen időkig időhurkos csapdája Murray karakterének jellemfejlődését hozta el a fináléra, addig a Boss Level főhőse nem ír le ekkora ívet. Frank Grillo tisztességesen hozza a szuperlaza exkatonát, akit már-már Duke Nukem-i magasságokba emel a forgatókönyv, Mel Gibson pedig újfent bizonyítja, hogy épp olyan remek főgonosz szerepben, mint hősként (kár, hogy kevés jelenetet kapott).
Negatívumokról is muszáj beszélni, mert a film az alig másfél órás játékideje ellenére elnyújtottnak tűnik, legfőképp azért, mert a drámainak szánt jelenetekre borzalmasan leül. Persze tudatosan, hiszen ilyen tempóban nem lehet végigpörgetni egy sztorit, csak a mélységekhez Grillo játéka nem elég erős, Naomi Watts pedig ahhoz túlságosan kevés alkalommal bukkan fel a képernyőn, hogy megmentse a néző figyelmét. 45 millió dollárból készült el a film, amiben már a színészi gázsik is benne vannak, és a szegényes büdzsé jelei főként a CGI-nál csúcsosodnak ki: gagyi robbanások, béna torkolattüzek jellemzik a képi világot, mintha csak egy amatőr videós csoport hónapokig készült YouTube-kisfilmjét figyelnénk - noha a kaszkadőrmunka és az ebből fakadó akciójelenetek minőségükben a John Wicket vagy a Kill Billt is megidézik. A műfajból adódóan is feszes a vágás, a zenék telitalálatok, összehasonlításképp a Nyomd, bébi, nyomd sebességére kell felkészülnünk.
A Boss Level jókor érkezett meg az év végére, mert az agyatlanságára egyszerűen szükség van ebben az időszakban. Hogy az ember leüljön a tévé elé, elindítsa a már jól ismert formulákkal operáló, ám mégis frissként tálalt sztorit, és kikapcsolhassa az agyát.
Mert gondolkodni nem sokat kell Carnahan legújabb filmjén, cserébe úgy szórakoztat, mint idén kevés film.
Boss Level - Játszd újra (2020), 100 perc. 24.hu értékelés: 8/10
