A világ városainak képe folyton változik, így egy idő után nem csak az épületek, de a temetők is eltűnnek, hogy újabb és újabb házaknak adják át a helyüket. A katolikus, protestáns, vagy épp zsidó sírok mindegyikének új helyre költöztetésére ilyenkor számos esetben nem áll rendelkezésre elég pénz, vagy nincsenek hozzátartozók, akiket meg lehetne kérdezni azok sorsáról, így a XIX. és XX. század során számos magyar város előtt ugyanaz a probléma tornyosult: mi legyen a feliratos kövekkel?
A választ mindenhol más formában adták meg: legalább egy fővárosi sírkert feleslegessé vált emlékeit az elmúlt évtizedekben például a dunai rakpartok aljában, kisebb-nagyobb darabokra törve végezték.
Kapcsolódó
Ötven éve egy megszűnt budai temető sírköveit szórták szét a budai rakparton
Alacsony vízállásnál furcsa, feliratokat viselő kövekre is bukkanhatnánk a Duna partján. De mit keresnek ott?
Ezek egyikét 2018-ban kiemelték, alacsony vízállás idején azonban ma is számos példánnyal találkozhatunk.
A helyzet Pécsen sem volt egyszerűbb: a századfordulón felszámolni kezdett Budai Külvárosi temető köveit harminc évvel később
a Dóm tér, illetve a Széchenyi tér burkolására használták fel, így az emberek egészen a közelmúltban történt felújításokig ezeken sétáltak.
A legtöbb helyen figyeltek arra, hogy egyetlen felirattöredék se maradjon látható,
sok pécsi azonban nyilvánvalóan jól tudta, hogy mi is rejtőzik a talpa alatt.
A felszámolt sírkert utódjának szánt köztemető kápolnájának (ép. Weichinger Károly és ifj. Nendtvich Andor, 1932-1933) esete sem volt egyszerűbb, hiszen az építkezéshez a hozzátartozók által felajánlott sírköveket
az alapozáshoz, a falakhoz, a szentély burkolásához, illetve a kápolna altemplomának oszlopaihoz használták fel
- írja a PécsMa.
A ma leginkább a bizarr jelzővel leírható esetek ennyiben persze nem érnek véget, hiszen a Pécsi képek nevű, közel 24 ezer tagot számláló Facebook-csoport egyik tagja, Pince Attila néhány nappal ezelőtt egy, a Komlói út mentén álló, századfordulós sírkőből született útszegélykő képét osztotta meg, rajta egy jól olvasható keresztnévvel (JÁNOS), illetve egy kétnyelvű felirat részleteivel:
Joggal felmerül tehát a kérdés, hogy a következő évtizedekben vajon honnan kerülhetnek még elő felszámolt temetők sírkövei? A lehetőségek száma végtelen.
Nem újkeletű szokás
A korábbi évszázadok, vagy épp évezredek emlékeinek új struktúrákba való beépítése távolról sem a XX. század találmánya: számos, harcok által feldarabolt erődítmény, vagy épp kastély darabjait építették be lakóházakba, a templomépítkezések során talált római sírköveket pedig számos esetben templomok falában láthatjuk viszont.
