Akkumulátor-nagyhatalom helyett váljunk passzívház-építő nagyhatalommá – javasolja az egyik legismertebb klímakutató, aki szerint az utolsó pillanatban vagyunk, hogy változtassunk a gondolkodásunkon. Ha nem, újabb háborúk és járványok jönnek.
Az energiaválság, az éghajlati válság mára egybefonódó, és jelenidejű problémává váltak. Ha a kérdéssel foglalkozunk, a hazai tudományos élet megkerülhetetlen szakembere Ürge-Vorsatz Diana fizikus, a CEU professzora.
Meggyőződése, hogy újabb nagy erőművek helyett passzívházakat kellene építeni, illetve a meglévő lakásállományt is át kellene alakítani. Szerinte az így el nem fogyasztott energia feleslegessé tenné a költséges erőművi beruházásokat, és még a klímának is jót tenne. Márpedig a klímaváltozással a huszonnegyedik órában vagyunk. A régi, havas telektől biztosan el kell búcsúznunk örökre.
– Egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy a Paks 2 megépítése hiba lenne. Azóta sokat fordult a világ a háború és az emiatt kialakult energiahelyzet miatt. Fenntartja most is, hogy hiba lenne atomerőművet építeni Magyarországon?
– Kikerülhető egy újabb atomerőmű megépítése, de csak akkor, ha a szakpolitika középpontjába az energiahatékonyság, a takarékosság kerül. A XXI. században már nem annak a XX. századi energiaellátási koncepciónak kellene dominálni, amely szerint a központi erőművekben megtermelt energiát hatalmas távvezetékhálózatokon juttatjuk el a fogyasztóhoz. Sokkal több szerep kellene jusson a helyben megtermelt áramnak, a mesterséges intelligenciának, a keresletoldali szabályozásnak, az energiaközösségeknek, valamint az úgynevezett „szektor-coupling”-nak, tehát a különböző energiafelhasználói szektorok összecsatolásának is. Egy ilyen, XXI. századi energiarendszerrel azt gondolom, meg lehet csinálni új atomerőmű nélkül. De mivel nem modelleztem még, teljes bizonyossággal ezt nem állíthatom.
– Akkor ez inkább csak egy sejtés.
– Sejtés, de elég alapos sejtés. Például azt modelleztük, ha Magyarországon az összes benapozott tetőfelületet kihasználnánk napenergia-termelésre, akkor több elektromos áramot tudnánk éves szinten termelni, mint amit egész Magyarország felhasznál. Nem azt mondom, hogy csak ezzel kell energiát termelni, de a napenergiának sokkal nagyobb szerepe lehetne.
Sőt, ha megtesszük ezeket a lépéseket, akkor gyakorlatilag nulla lesz a rezsijük, tehát jóval jobban élnének, hiszen sok pénzük megmaradna, sokkal egészségesebbek lehetnének, ugyanis az energiatakarékos épületek sokkal egészségesebbek. Ráadásul az ingatlanjuk értékesebb lehetne. Nem függenénk az orosz gáztól, sőt semmilyen nem EU-s gáztól, energiabiztonság lenne, mert nem lennénk kiszolgáltatva semmilyen behozatalnak. Tehát összességében mindenkinek, a gazdaságnak, a családoknak sokkal jobb lenne egy ilyen energiaút.
Ez radikálisan új befektetéspolitikát és általában gondolkodásmódot igényel az energiaszektorról. Elismerem, hogy ez egyelőre még világszerte sincs elterjedve, de igenis azt gondolom, hogy az épületszektorunkról ugyanúgy kell gondolkoznunk, mint egy erőműről. Szerencsére azért vannak már jó példák is. Például Kaliforniában az energiahatékonyság ugyanúgy versenyzik az elektromos árampiacon, mint az új kapacitások. Ebbe az irányba kellene mozdulni Európában is.
– Ha napelemeket szerelünk minden tetőre, és ezzel túltermelünk, az áramot el is kell tárolni későbbre, vagy legalább éjszakára. Ehhez akkumulátorok kellenek. Most Magyarországon áll a bál ezzel a témával kapcsolatban, igaz a tervezett gyárakban autóakkumulátorokat gyártanának. De a kérdés akkor is itt van. A zöld energia elterjesztéséhez szükség van egy újabb nagy ipari kapacitásra.
– Én nem gondolom, hogy feltétlenül tetemes mennyiségű akkumulátorral lehet csak megoldani az időjárásfüggő energiatermelés dominanciáját. Valamennyi mindenképpen kelleni fog, de meg kell tanulnunk okosabban megoldani az energiaszabályozást és általában az energiarendszert. Emellett az energiatárolást sem csak akkumulátorokkal lehet elképzelni. Az akkumulátorokat nagyon-nagyon szennyező, vegyszerigényes módon gyártják, és az életük végén sem bomlanak le csak úgy maguktól. De vannak új technológiák, például lehet homokban tárolni az energiát. Nem kell feltétlenül elektromos áram formájában tárolni, lehet hőre átkonvertálni, vagy folyékony üzemanyagokra, és azt már könnyebb tárolni. Szerencsésebb helyeken vizet tudnak tárolni, ahol vannak hegyeik. Nálunk ilyen nincsen, homok van, azonkívül sóban, és más anyagokban is lehet hőt tárolni. Azonban nem feltétlenül kell ezt mind tárolni, hiszen ha ügyesebben bánnánk az elektromos energia felhasználásával, akkor el lehetne a csúcsokat tolni.
Muszáj lesz szélerőműveket is alkalmaznunk, mert a két időjárásfüggő megújuló energia kombinációja sokkal nagyobb biztonságot ad. Persze biztos kellenek akkumulátorok is, hiszen például az elektromos közlekedést most nem tudjuk máshogy megoldani. Jelen pillanatban csak az elektromos közlekedés az alternatívája a belső égésű motoroknak, így szerintem ez nem kérdés, hogy ezekre át kell sürgősen állni, és ehhez valóban rengeteg akkumulátor kell.
– Nem is olyan régen beszélt egy tanulmányáról, melyben egy bécsi műemléképület mélyfelújításával foglalkoztak. Azt mutatta ki kollégáival, hogy amennyiben a szokásostól eltérően nem egy szokványos energetikai felújítást végeznek el a drága épületgépészet cseréjével, hanem egy olyan irányba mennek el, hogy megközelítőleg nulla energiaigényűre alakítják az épületet, a munkálatok költsége nem haladja meg a szokványost, viszont az energiahatékonyság miatt az épület üzemeltetése olcsóbb lesz, szén-dioxid kibocsátása meg elhanyagolható. Ebben ilyen komoly gazdasági ráció van?
– Abszolút. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos út lenne.
És erre minden esélyünk megvan, hiszen mi mutattuk meg a világnak a Solanova példáján, hogy egy közönséges, átlagos panelházat is fel lehet újítani úgy, hogy az energiamegtakarítás elérje a 85-90 százalékot. És ez már több mint egy évtizede volt, ma már akár energiapozitívra is lehet alakítani egy házat. Ez persze nem azt jelenti, hogy számottevő energiát juttat a rendszerbe folyamatosan, de mindenképpen gyökeresen mások ezek az épületek, mint a most megszokottak. Az ilyen épületek tömeges megjelenése megváltoztatja az energiához való hozzáállásunkat. Gondoljuk meg, ma az épületek energiaellátására megy el a megtermelt energia 70 százaléka. Ha ez a hatalmas energiaigény nincsen, a rendelkezésre álló kapacitásainkat sok minden másra fel lehet használni. Tehát ez nagy lehetőség lehetne Magyarországnak, hiszen itt is arról van szó, hogy aki először elkezdi ezt nagyüzemileg csinálni, az behozhatatlan előnyhöz juthat ezen a téren. Ma egy mélyfelújításhoz sokszor ki kell költözni, de legalábbis egy hosszú, macerás folyamat. Hogyha ezt nagyüzemivé tennénk, tehát lennének olyan egységek, előregyártott panelek, melyeket könnyen felhasználhatunk egy bejáratott technológiával, akkor például a Kádár-kockákat könnyen fel lehetne így újítani. Hollandiában már van erre példa, hogy egy nap alatt odamennek, és megcsinálják, mert csak ki kell cserélni az előre gyártott elemeket, fel kell szerelni, és kész.
Megvan hozzá az intellektuális kapacitásunk, hiszen nagyon jó építészek vannak Magyarországon. Az ipar is hamar rá tudna erre fordulni. Viszont az is fontos, hogy tudjuk, jelenleg nagyon kevés embernek van ilyen hosszú, akár 20 éves megtérülésre ekkora tőkéje. Tehát a mélyfelújításokat közpénzből kell finanszírozni. Azért, mert nem akarunk orosz gázt importálni, mert nem akarunk egyáltalán sehonnan sem gázt importálni, mert energiafüggetlenek akarunk lenni, mert fel szeretnénk számolni az energiaszegénységet, mert mindenkinek fontos, hogy sokkal kevesebbet fizessen rezsire. És ami legalább ennyire fontos, a kibocsátásunkat is jelentősen csökkenteni kell.
– Amikor én iskolába jártam a '70-es években, már akkor is beszéltek a globális felmelegedésről. Az utóbbi évtizedben egyre többször volt szó az energiarendszer fenntarthatatlanságáról is. Mégis úgy érzem, hogy az események azóta gyorsultak fel érzékelhetően, hogy Putyin berúgta ezt a háborút. Egy előremenekülés figyelhető meg. Sokan azt mondják, ha a fosszilis energiaellátás úgyis veszélybe került, akkor ideje váltani a megújulókra. Jól látom, ezt?
– Ez egy nagyon-nagyon jó megfigyelés. Régóta próbáljuk ezekre a problémákra felhívni a figyelmet. Az is igaz, hogy a technológia tényleg mostanra jutott el arra a szintre, hogy megfizethetővé vált például egy nulla energiás felújítás, valamint a világ legnagyobb részén a napenergia lett a legolcsóbb energiaforrás.
A Covid szintén nagyon sok lehetőséget adott, a digitalizáció például megmutatta, hogy óriási közlekedési kapacitások használata nélkül is képesek vagyunk sokat dolgozni, konferenciákat tartani, oktatni, illetve más fizikai jelenléthez nem kötött tevékenységeket végezni. Ahelyett, hogy ebből megtartottuk volna egy optimális mennyiséget, próbáltunk visszaerőszakolni mindent a régi ügymenetbe. Pedig pontosan azt kellett volna, amit mond, hogy előre meneküljünk. De végül is ne siránkozzunk, most megint van érdeklődés az előremenekülésre, és azt gondolom, hogy ezt igenis nagyon meg kell ragadni.
– Lehet, hogy a történelemkönyvekben ez az egész szörnyű háború egy ilyen fordulópontként is bekerülhet?
– Sajnos igen. A történelemben a nagy válságok végül is sokszor jó irányba vitték előre a világot. Azért, mert sokszor egy-egy ilyen válság kipusztítja a fenntarthatatlant, a régi rosszat, ami egyébként túl „jól” elpöfög ahhoz, hogy magától kivonuljon, vagy hagyja az új alternatívákat érvényesülni.
Ugyanis az éghajlatváltozással kapcsolatban már olyan változók lesznek, amikből már lehet, hogy soha nem tudunk kievickélni, mert már válság után válság jön, hiszen az éghajlatváltozás felerősíti a más eredetű válságokat is. Tehát ez az utolsó lehetőségünk, hogy felébredjünk, hiszen a másfél fokos felmelegedést már biztosan elérjük. És ha ott nem tudjuk megállítani a folyamatot, akkor biztos, hogy egyik válságból a másikba fogunk kerülni. Nehéz előre megmondani, hogy pontosan milyen válságok lesznek, például valószínűleg pandémiák, háborúk, egyre több háború. Az erőforrásokért a harc nagyon nagy lesz, óriási migrációs nyomás alakul ki, azaz ebből is hatalmas harc lesz. És akkor még ott lesz az élelmiszerhiány, élelmiszerválság, akár termelési válság, hiszen energia nélkül nem tudunk termelni, és az energia is nagyon nagy részben függ az éghajlatunktól is. Csak gondoljunk arra, hogy valahol egy nagyobb időjárási katasztrófa miatt hosszabb időre kiesik az elektromos rendszer. Ma már annyira függünk az elektromos áramtól, hogy ebben az esetben vizünk sincs, fűtés sincs, közlekedés sincs, semmi sincs, tehát menekülni se tudunk. Mára pedig már bőven el lehet olyan időjárási katasztrófákat képzelni, hogy az áramrendszer akár napokra kiessen. Tehát igen, azt gondolom, fel kell ébredni most, és előre kell menekülni sürgősen.
– Beszélt arról, hogy mindez nem megy központi támogatás nélkül. De ez nemcsak az egyének, hanem a világgazdasági szintjén is így van. Ha nem akarunk eljutni oda, hogy folyamatos háborúk dúljanak az erőforrásokért, akkor komoly programokat kellene véghezvinni, méghozzá úgy, hogy ebből ne csak a világ gazdagabb egyharmada profitáljon. A gazdag országoknak a zsebükbe kell nyúlni. De lesz-e erre hajlandóság?
– Nem azt kell nézni, hogy van-e hajlandóság, hanem nekünk kell rákényszeríteni őket. Az embereknek kell rákényszeríteni a vezetőket, hiszen a vezetők azért nem függetlenek tőlünk, sem a cégvezetők, sem a politikai vezetők. A politikusok nagyon függenek a választóiktól, a cégvezetők pedig a vásárlóktól, és a piacoktól. Igenis, nekünk is van lehetőségünk kifejezni, hogy itt most más irányba kell menni. És a cégeknek sem lehet ugyanabba az irányba tovább kormányozni. Ha most nem váltunk, akkor nagyon sokan fognak bukni. Bár szülőknek is azt mondják, hogy nem szabad az mondani, hogy „ugye megmondtam”, de sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy én tíz éve mondom ezt.
Akkor én voltam a rossz hír hozója, a hírnök, akit le kell lőni. De mégis itt tartunk most. 2035-től már nem lehet belsőégésű motorral eladni autót az EU-ban. Tehát valamilyen beruházások bukni fognak. De ha már ezt tudjuk, akkor egyszerű belátni, hogy az nyer, aki nem a régit próbálja erőltetni, befogni a fülét, és lelőni a hírnököt, hanem az, aki meghallja ezeket a szavakat, és előre mer futni.
– Ha egy jó tündér egy varázspálcával elhozná holnap a karbonsemleges gazdaságot globálisan, mennyi idő, amíg egy ekkora rendszer, mint a Föld, képes reparálni magát azok után, amik az ipari forradalom óta történtek?
– A legújabb tudomány azt mutatja, hogy nagyon sok mindenben azonnal fog reagálni a Föld.
És ez nagyon-nagyon fontos. Nagyon sok folyamat az holnap megállna. Még regenerálódni is tud egy csomó dolog. Az igaz, hogy pár dolog nem fog megállni. Például a tengerszint-emelkedés, a jégolvadás, a tenger melegedése. De nagyon nem mindegy, hogy a tengerszint az évszázad végére még húsz centit emelkedik, vagy egy métert, vagy esetleg két métert, mert olyan modellek is vannak, sőt, ha az összes jég elolvadna, akkor még 60 méter tengerszint-emelkedést is elszenvedhetünk. Ez nagyon nem mindegy.
Az ökológiában, a biodiverzitási krízisben is most még elég sok mindent szép lassan vissza lehet állítani, és minden egyes kis lépéssel fokozatosan jobb lesz. Tehát azt gondolom, hogy igenis most még nagyon sok mindent vissza tudunk fordítani. Viszont ha még sokáig teketóriázunk, ha két-három fokot melegszik az éghajlat, onnantól el fog indulni egy csomó visszafordíthatatlan folyamat, az úgynevezett tipping point, billenő pontok,
Ahogy például a Holnapután című film bemutatja. Például, ha a Golf áramlat leáll, vagy a Golf áramlattal kapcsolatos tengeráramlási rendszerek összeomlanak, vagy jelentősen megváltoznak. Az nagyon nagy hatással lehetne az egész Föld éghajlatára. És még van sok olyan folyamat, amit egy pont után már tényleg már nem lehet visszacsinálni, de még csak megállítani sem.
– Legyünk optimisták, és sikerül. Akkor 2100-nak, 2200-nak vagy 2300-nak fogják hívni azt az évszázadot, amikor nagyjából eljutunk oda, ahonnan elindult ez az egész helyzet? Vagy az ilyen számítások teljesen tudománytalanok?
– Nem, nem, nagyon jó a kérdés. Én azt gondolom, hogy oda nem lehet visszajutni, ahol voltunk az ipari forradalom előtt az éghajlat tekintetében. De ugyanakkor másfél fokos melegedéshez még nagyjából tudunk alkalmazkodni. Tehát azt kell mondanunk, hogy ennyi változást fogadjunk el, nagyon nagy baj, de fogadjuk el. És inkább valóban arra koncentráljunk, hogy a többi dolgot visszaállítjuk. Mert a biológiai sokféleséget azt azért szépen lassan vissza lehet állítani, legalábbis egy jelentős részét. Tehát én azt gondolom, hogy nem kell 2300-ig várni.
Az igaz, hogy nem jönnek vissza azok a szép telek, amelyek gyerekkorunkban voltak, hogy nem fogunk rendszeresen hógolyócsatázni az iskolaudvaron, és nem fogunk a gyerekünkkel rendszeresen hóembert építeni, és nem fogunk korcsolyázni a Balaton jegén sem rendszeresen. Sajnos ezek elvesztek, örökre.
